Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

VÁLSÁG ÉS FELLENDÜLÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az I. világháborút követő általános gazdasági pangás a balatoni gőzhajózást is a csőd szélére juttatta. A korona inflációja az idegenforgalmat különösen sújtotta. 1926ban a MÁV és a DSA vasúttársaság megvette a „Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság"-ot és „Balatoni Hajózási Részvénytársaság" néven újjászervezte. Felismerték, hogy a balatoni forgalom még kisebb, fürge és gazdaságos üzemű hajókat igényel. 1927-ben Max Oertz ismert hamburgi hajótervező, a motoros kishajók és gyorshajók nemzetközi szaktekintélye meg is tervezte az első korszerű dieselmotoros hajókat a Balatonra. Ezeket az akkor úttörőnek számító magyar Láng motorok hajtották. A két világháború között a vastestű balatoni hajókat még mindig Budapesten építették, segítve ezzel a megrendelések híján épp csak vegetáló Újpesti Ganz Hajógyárat. A fatestű hajókat azonban már Balatonfüreden az IBUSZ Yachtépítő Telepen gyártották. Ez volt a mai Balatonfüredi Hajógyár közvetlen előde. A balatoni motoroshajók: 1927: „KOMP I" (épült Budapesten) 1927: „SZIGLIGET és „CSOBÁNC" (épült Budapesten) „CSONGOR" és „TÜNDE" (épült Balatonfüreden) 1929: „SIÓ" (épült Balatonfüreden) 1935: „BOGLÁR" (épült Balatonfüreden) 1938: „SZENT ISTVÁN" és „SZENT MIKLÓS" (épült Balatonfüreden) A „SIÓ" (SZENT ISTVÁN) motoros. Épült Balatonfüreden 1928-ban. Az új hajókat szerencsés időszakban állították szolgálatba, mert ugyanakkor a balatoni idegenforgalom is gyorsan növekedett. 1926-ban a balatoni hajók mindössze 53 717 utast szállítottak, 1937-ben viszont számuk már 221086-ra nőtt. A pengő 19