Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

A14-15. században újra találkozunk a díszkerámiával. Egyes fazekasközpontok nemzetközi hírnévre tettek szert különleges termékeik révén. A morvaországi Lostitzében pl. a kőcserép poharakat, kupákat hólyagos sómázzal díszítették (fríz, bal 14). Nagy értéküket mutatja, hogy messzi területekre eljutottak, és több példányhoz ötvösökkel készíttettek talpat, peremet, fedőt. A hazai díszkerámiát is elsősorban poharak, kupák, korsók alkották, amelyek ezúttal is a fémedényeket igyekeztek utánozni formában, díszítésben. A szűk talpú, gömb testű, serleg alakú 176. sz. kerámián a fémserleg poncolt díszítését pecsételt mintával igyekezett visszaadni alkotója. Még finomabb és aprólékosabb a 179. sz. pohár díszítése, amely a vele együtt talált 177-178. sz. poharakhoz hasonlóan nagyon finoman soványított, különleges agyagból készült. Nemcsak díszkerámia érkezett hazánkba a későközépkorban, de a mindennapi élet során használt házi kerámia is. Ezek a fazekak, csuprok, öntőtégelyek azért voltak népszerűek, mert ausztriai, németországi mestereik többnyire grafitport is kevertek az agyagba, és az így készült kerámia hőállóbb volt. Ezekre az edényekre jellemző, hogy peremük megvastagított, és ebbe nyomták bele a készítő műhely vagy mester bélyegét. Ilyen megvastagított peremű fazekakat a helyi mesterek is gyártottak a 16-17. században. Ezeknek belsejét sárga, barna vagy zöld ólommáz borítja (180-181,185), amelynek széles körű elterjedésében a török fazekasság termékeinek megjelenése is szerepet játszott. A182-184. három különböző formájú, különböző módon díszített törökkori korsót mutat. Az elsőt kívülről borítja a zöld ólommáz, a másodikon sárga festés látható, a harmadik feketére égetett és felületét a korábbi századokban oly népszerű besimítással díszítették. A187. sz. korsó kitűnő anyagú, kecses vonalú, finom plasztikus és festett díszítésű, minden bizonnyal török fazekas munkája. Atörökfazekasság másik jellegzetességét, a gazdag ornamentikával, növényi és állati motívumokkal díszített tálakat nem tudjuk bemutatni, holott ezek is nagy hatást gyakoroltak az újkori magyar fazekasságra, akárcsak a 16. században a vallásüldözések elől ÉszakMagyarországra és Erdélybe menekülő habán fazekasok remekei (fríz, bal 15).