Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

lényeges változást nem mutat, de feltűnik egy új, jellegzetes forma, a simított felületű palack, amely különösen Keszthely és Zalavár térségében gyakori a temetőkben éppúgy, mint a településeken (153-158). Egyes kutatók feltételezik, hogy gyártásának központja Fenékpusztán keresendő. Ez a különleges kerámia valószínűleg délről került hozzánk, és a bizánci fémedényeket utánozta. Ismerünk hasonló technikával készült poharat is (152). Valamennyi darab lábítós korongon készült. Középkor 895-ben kezdődött meg a magyar honfoglalás. A honfoglaláskori és a kora Árpád-kori (10-12. századi) kerámiát nagyon nehéz keltezni. Bizonyos esetekben a 9. századi kerámiától is alig lehet megkülönböztetni. A legáltalánosabb forma a fazék, amely továbbra is kézi korongon készült, és hullám-vagy körbefutó csigavonallal díszített (160-161, 163-164). Különbséget aj obb minőségű égetésjelenthet. Egyre gyakoribbá vált a körbefutó fogaskerék díszítés. Vannak azonban a honfoglalók megjelenéséhez köthető jellegzetes kerámiaformák is. A hosszú, bordás nyakú, gömb testű edények párhuzamait csak a kazár birodalomból ismerjük. Sokkal gyakoribb a cserépüst, amely a 13. századig maradt népszerű. (159). Különössége, hogy nincs 159 egyenes feneke, és fül helyett két-két átfúrást találunk a megvastagított peremen. Elnevezése is mutatja, hogy nyílt tűzön főztek benne, ezért nincsen feneke, a peremen levő lyukak segítségével pedig felfüggesztették, és így az inat vagy zsineget nem tudtaa láng meggyújtani. A166. sz. edény érdekessége nemcsak a fenékbélyeg. Szájával lefelé fordítva került elő, alatta tojást és vasszeget találtak. Ez mutatja, hogy ezt az edényt termékenység varázslásra használták. Ezért is fúrták ki az alját.