Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

Vásár hogy arrafelé nyáron nem főznek ebédet, hanem kifőtt perecet esznek meg bort isznak és zsírból szedik ki a húst... A fazekasnak kell tudni, hogy melyik hónapban milyen étkezésnek kell lenni." A fazekas kereskedelem tulajdonképpen cserekereskedelem volt. Edényt adtak terményért. Ezért a fazekas mindig arra a vidékre ment, amilyen terményre szüksége volt A hegyvidéki fazekasok a bőven termő síkvidéket keresték fel - a Vas megyeiek búzás és kukoricás vidékre mentek; a csákváriak minden évben elszekereztek Csurgóra káposztáért és minden karácsony előtt Mohácsra paprikáért, kenderért, hagymáért. Ha bort akartak, boroskancsókkal felszerelve bortermő tájakra vezetett útjuk. A sümegiek gyerekjátékokkal gyűjtötték össze a kalácsba való diót, sőt jöttek az Alföldről is edényvásárlók, akik tarhonyát, oldalszalonnát hoztak a tűzálló edényért. Ritkábban előfordult, hogy burgonyát, bort, lisztet adtak a fazékért, lábasért, tojást pedig a tálakért. Természetesen pénzért is árultak. A szemesterménynél a következő volt a cserearány: - búzával kétszer, - rozzsal, árpával, szemeskukoricával, babbal háromszor, - zabbal négyszer töltötték meg az edényt. A faluzásnak két módj a volt : vagy maga a fazekas rakta meg a szekerét egy kemencére való edénnyel és járta a vásárokat (ami megmaradt, hazafelé „elfaluzta"), vagy egy kereskedőnek adta át. Sümegen mindkét formát gyakorolták. A kereskedők egy egész égetést megvettek előre kialkudott összegéit, egyedül a fedőkért kértek külön pénzt. A Vas megyei Magyarszombatfán a fuvarosokkal feleztek a befolyt terménymennyiségen. Az 1930-as években a kormányzat megtiltotta a cserekereskedelmet, azontúl csak titokban csereberéltek a környező falvak lakosaival.