Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

Népvándorláskor II. (Keszthelyi kultúra) A korai avarok a langobardokhoz hasonlóan csak a Szombathely-Keszthely— Pécs vonalig szállták meg a Dunántúlt. A nyugatra eső terület nomád szokás szerint széles, alig lakott gyepűvé vált. A Balaton nyugati végén meg sem telepedtek az avarok. Vidékünkön a romanizált őslakosság bizánci elemekkel kiegészülve háborítatlanul élt, és valószínűleg ellátta a határszolgálatot is. Ez a határhelyzet tette lehetővé, hogy mind a bizánci, mind az itáliai területtel élénk kapcsolatot építsenek ki az itt élők, és így egy sajátos műveltség alakult ki, amelynek a kutatás a keszthelyi kultúra elnevezést adta. Temetőik alapján Balatonberénytől Lesencetomájig és Szigligetig terjedt a szállásterületük. Központjuk a fenékpusztai erőd volt, ahol 1959-ben a vezetőréteg gazdag temetője is előkerült. Milyen ékszereket viselt ez a népesség, ami annyira megkülönböztette őket az avaroktól? Az előkelő nők haját parányi aranycsövecskékkel díszített háló borította, amelyen elől homlokdísz is lehetett, mint pl. a 37. sz. aranylemezbe foglalt hatalmas rubinkö. A koponyatájékon előkerült tűk alapján a kontyszerűen viselt frizurát hajtűvel is feltűzhették. Az egyik jellegzetes ékszere ennek a népességnek a kosárkás fiiggő, amelynek viselete, ha megváltozott formában is, de a 9. századig szokásban maradt. Bizánci hatásra Európa-szerte divatosak voltak ezek a fülbevalók a 6. században, hisz még a Saint Denisben (Párizs mellett) eltemetett Arnegunda királynő sírjából is ismerjük. Elnevezését onnan kapta, hogy a nagy karika alján kúpos, félgömb vagy virágkehely alakú kosárka található. Az előkelők asszonyai egyedileg gyártott, füigrándrótból összeállított, áttört függőket viseltek (13.). A vezetőréteg fenékpusztai temetőjéből csak aranyfüggőket ismerünk (39-40.). A köznép sírjaiban a bronzfüggők a leggyakoribbak, amelyeket öntéssel, nagyobb szériákban gyárthattak. Valószínűleg a helyi bronzipar termékei ezek, amelyeket a nemesfémből készült, importált függők alapján készítettek (7-9.). Bizánci munka az áttört, galambpárt és életfát ábrázoló arany függőpár is (41.), amelynek alsó nyúlványaiba eredetileg a kis háromszög alakú csüngőket (42.) akasztották. A nyakat gyöngysor ékesítette. A gyöngyszemek változatos formákat mutatnak és különböző anyagból készültek: karneol, borostyán, üvegpaszta, kerámia (14-17.). A ruhát elől korongfibula vagy stílustű fogta össze. Az előbbiek csak a legkorábbi temetkezésekből ismertek. Feltehetően Sirmiumban készültek, és miután a várost az avarok elfoglalták (582) megszűnt a behozataluk. Ezeknek a díszes keretezésű fibuláknak a középső képmezejében általában ókeresztény jelenet található: kereszt Krisztus mellképpel és két angyallal (46.), sárkányölő szent György (47.) és talán Krisztus feltámadása (48.). Germán hatást mutat az áttört bronz korongfibula horogkereszt motívummal (23.). Csodálatos bizánci munka az a darab, amelynek arany keretezését igazgyöngyök és rózsaszín kristályok díszítik, a középen levő csiszolt hegyikristály nagyító alatt pedig bizánci éremről készített aranylemez lenyomat található (49.). A stílustű végig jellemző maradt a keszthelyi kultúrára. A köznép sírjaiban vasból (1., 26.) vagy bronzból (2-3., 34-25.) az előkelőek sírjaiban aranyozott bronzból (44) vagy ezüstből (12.) készült változataik kerültek elő. Különleges az az ezüsttű, amelynek aranyborítása filigránhuzallal és igazgyöngyökkel díszített és viselőjének nevét is belevésték: BONOSA (43.).