Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

hosszabb nyaklánc. Emellett szorosan a nyakhoz simuló nyak- és torokszorítókat is viseltek, melyeket gyöngyökből, boglárokból állítottak össze. A nyakékeken egy, vagy több násfa (függő) (1., 2.) vagy egy drágakövekkel kirakott mellkereszt csüngött. A násfákat süveg vagy kalap mellé tűzve is viselték, a nők hajukba függesztve diadémként, vagy mellre tűzve is hordták. A17. század második felétől külön e célra mellrevalók is készültek (3.). Különösen a 17. században kedvelték a nagyméretű, díszes, aranyozott ezüst mell boglárokat, (4.), melyek a gótikus főpapi palástcsatok késői utódaiként kerültek a városi polgárnők viseletébe. Ezt a súlyos ékszert a falusi asszonyok még a 19. század végén is hordták pruszlikjuk felett, aranyozott ezüst helyett aranyozott rézből, vagy sárgarézből. A férfiviselet jellegzetes ékszere volt a süvegre erősített tollforgó, melybe a 16. században strucc-, később kócsag-, daru-, és sastollakat tűztek. A kiállított süvegdíszt, melyhez fémből készült stilizált tollak tartoznak, Béri Balogh Ádám viselte (7.). A nemes férfiak ruházatát változatos pitykegombok, veretes övek, kardfüggesztő láncok is díszítették, öltözetdíszeik legrangosabbika azonban a mentekötővolt Ez a végeivel a mente nyakrészének két szélére erősített díszláncos kapocs a ruhadarab panyókára vetésekor kifeszült, felöltésekor pedig lelógott a mellre. A18. században a francia viselet hatása Magyarországon is erőteljesen érvényesült, de emellett a magyaros ruházatot díszöltözetként továbbra is használták (friz 17. kép). A díszmagyar öltözék utolsó nagy reneszánsza a milleniumi ünnepségek idősza- k ka volt. A19. század második felében különösen kedvelték a vékony ezüsthuzalból hajlított, forrasztott, ún. filigrántechnikával készített ékszereket, melyeket gyakran garnitúrákban hordtak. Ebből a korból származik a türkizberakásos mentekötő töredéke (11.) és a két női ékszergarnitúra. A gömbös fejű hajtűkből (8.) a melltűből (10.) és a fűlbevalópárból (9.) álló együttes a jómódú városi polgári, illetve kis- és középnemesi réteg viseletében volt használatos. Hasonló körhöz tartozó nők hordták az aranyozott fejdíszt (12.) és a gyűrűt (16.), fúlbevalópárt (14.) karkötőt (15.) és a díszített melltűt (12.) magában foglaló garnitúrát is.