Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

oldalt mindkét vállon. A gazdagabb nők ruhájukba a szükségesnél is több fibulát tűz­tek. A kelta fibulák ívelt hátrészét és visszahajló lábát mindig az adott időszak ízlé­sének megfelelően díszítették. A legszebben, leggazdagabban megmunkált művészi igénnyel készült fibulákat az i. e. 3. század végén és a 2. században viselték, amikor a fibulák lábán levő gombot és gyakran a hátat is, plasztikusan kialakított motívumok­kal díszítették (12.). A plasztikusan kidolgozott ruhakapcsoló tűk közül kiemelkednek az ún. bölcskei típusú fibulák, melyeknek visszahajló lába korongban végződik. Ezt a korongot, és magát a fibulatestet koncentrikus körök és spirálisok díszítik. A kiállított, bronzból öntött példányt, korall vagy színes pasztaberakás is ékesítette (10.). Figyel­met érdemel a különlegesebb formát képviselő vitézkötés-szerűen csavart testű kis drótfibula is (8.). Az i. e. 1. században, a késő kelta központokban kialakuló, tömeg­termelésre berendezkedő kézműipar fibulái, már különösebb művészi igény nélkül készült egyszerű használati tárgyak lettek. A kelta ruházatot a derékon övvel fogták össze. A gazdagabb nők bronz övlán­cokat viseltek, míg az egyszerűbb öltözékhez feltehetőleg szövet vagy bőröv tartozott. Különösen az i. e. 2. században, igen kedvelték a vérzománc berakással díszített öv­láncokat. A kelták tagolt bronzpálcikákból összefűzött, ún. asztragalosz övet is viseltek (28.). Ez az övtípus a balkáni illyrségkörében már az i. e. 6-5. században kedvelt vise­leti tárgy volt, a keltákhoz a két nép kapcsolata révén került. A férfiak öltözékéhez álta­lában bőr öv tartozhatott. Két végénél fogva erre erősítették fel a bronz vagy vas öv­láncot (26., 27.), mely a hüvelyben viselt kard felfüggesztésére szolgált. Diodórosz le­írása és a sírfeltárások adatai szerint a kelta férfiak kardjukat a jobb oldalukon hord­ták. A kardföggesztő táncokkal, feltehetőleg a felnőtté avatás során övezhették fel a fér­fiakat, bár ez a kimondottan férfias viseleti tárgy övláncként néha női és gyermeksírok­ban is előfordul. Az egész kelta világban elterjedt poncolt díszű kardfüggesztő lán­cokat i. e. 2-1. században viselték (26.). Az egyik legsajátosabb kelta ékszer a torques (nyakperec) nem tartozott a népi vi­seleti tárgyak közé. A kelta nyakperecek az i. e. 5. és 4. században főként aranyból ké­szültek, s így feltehetőleg a társadalmi helyzet és hatalom kifejezésére szolgáltak. Ké­sőbb bronz nyakpereceket is készítettek, melyeknek viszonylag kisszámú előfordu­lása arra utal, hogy az ékszertípus bronzból készült változatának is feltétlenül rang­jelző értéke volt és elsősorban harcosok és gazdag nők viseletéhez tartozott. Az i. e. 4-5. században a torqueseknek többféle változatát hordták. Az elől nyitott, korongok­ban végződő forma és ennek változata, az összeolvadt korongok mellett nyíló, ún. ál­pecsétlős típus mellett (5., 6.), elől több koronggal díszített nyakperecet is viseltek. A torques - mint köznapi viselet - az i. e. 2. századtól kezdve megszűnt, és úgy tűnik, kultikus jelentőségűvé vált. Erre utal többek között a Kárpát-medencei kelta nagy­plasztika egyedülálló emléke, mely az evilág és másvilág felett uralkodó, nyakában nyitott, korongokban végződő torquest viselő kétarcú istenséget jeleníti meg (25.). A római korban a torques, a bennszülött kelta nők ékszereként újra megjelent a köznapi viseletben. A kelta nők viseletéhez tartoztak a finom kis karikákból álló bronzláncok, melyeket többféle módon, de leggyakrabban többszörösen nyak köré tekerve hordtak (4.). Nyakba függesztve, amulettként viselhették a kis ember formájú csüngőt is, mely­nek vedő, bajelhárító szerepe lehetett (7.). A kelták viseletének leggyakoribb ékszere a karperec volt, melyet férfiak-nők egyaránt hordtak, gyakran mindkét karon, néha egyszerre többet is. A legtöbb kelta karperec bronzból készült. Testük általában plasztikus kiképzésű: gyöngyíuzéridomú (22., 24.), vagy babos tagokból (15-16., 18-19.), illetve különböző méretű hólyagok­ból álló (21-23.). Különlegesek az i. e. 3-2. században kedvelt szapropelitkarperecek

Next

/
Oldalképek
Tartalom