Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

tűi pecsétlős (24., 26.), spirál, vagy kúpos (12.) fejűek, egyenes szárú tűk mellett sarló alakúakat is viseltek. A ruhákat összekapcsoló tűk között előforduló, különösen hosszú példányok díszöltözék tartozékai lehettek. Az i. e. 12. századtól a különféle tűk helyét a valódi ruhakapcsoló tűk, az ún. fibulákvették át, melyek a későbronzkori Urnamezős kultúra idején nagy változatosságban készültek. Jellegzetesek a finoman díszített lemezes hátú (32.), és a bronzhuzalból hajlított különféle formájú ruhakapcsoló tűk (29-30., 33.). A legkésőbbi bronzkori típusokat a több spirálkorongból álló (29.) és szemüveg alakú spirális fibulák (31.) képviselik. Az első fibulák megjelenése talán a késő bronzkor idejére hűvösebbé váló éghajlat következménye lehetett, amely a ruházat tartósabb összefogását követelte meg. Az urnamezős kultúra hagyatékában előforduló díszített fejű és szárú, változatos tűket a fibulák megjelenése után már feltehetőleg csak hajba, ruhába tűzve ékszerként használhatták (25., 27., 28.). A késő Későbronzkori idol az Al-Duna vidékéről