Müller Róbert - Petánovics Katalin: A földművelés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 4. Keszthely, 1990)

koktól, gyökerektől megtisztított és termelésbe vont területet addig használták folyamatosan, amíg az ki nem merült. Ezután máshol nyertek szántóföldet, és a település az új szántó mellé költözött át. Másként ezt vad talajváltó gazdálkodásnak nevezzük. Egy 2-300 fős település 30-50 hektárnyi területen tudta megtermelni az egy főre szükséges, mintegy 100 kilónyi gabonát, amelynek csaknem a felét a következő év termésének biztosítására vetőmagként használták fel. A termesztett gabonaféléket az ásatások anyagából ismerjük: Zánkán tönkölyt (Tríticum spelta L.), árpát (Hordeum sp.) és kölest (Panicum miliaceum L.), Alsópáhokon alakort (Tríticum monococcum L.) és tönkét Tríticum dicoccon Schrank) találtak átégetett agyagtapasztásban vagy szenük állapotban. Az előbbi lelőhelyről vad alakort (Tríticum boeticum) is kimutattak, amely napjainkban a Közel-Keleten és a Balkánon gyomnövényként terem, és ez is mutatja, hogy a földművelés ismerete honnan került hozzánk. A földet nagyon kezdetleges eszközökkel művelték. Az irtás és talajlazítás munkáját agancskapákkal (6. terem 1 és 102), ásóbotokkal vagy kobaltokkal, kőkapukkal (6. terem 2-8 és 101) végezték. Utóbbiak nyelezésének módját egy Új-Guineából származó pápua kapa mutatja (6. terem 100). Az érett gabonát fába, hasított agancsba vagy állati álkapocsba illesztett éles kovakőszilánkokból készült w/óvű/aratták le (7. terem 10, rekonstrukció). A kalászokat kemény tárgyhoz ütögették vagy cséplőbotokkal verték ki a szemeket. A magokat megfőzték, összezúzták, vagy két kő között megőrölték (7. terem 47-48). A gabonát földbe ásott, kiégetett vermekben, vagy nagyméretű, kerámia hombáredényekben (7. terem, friz, jobb 4.) tárolták. A rézkorban (i. e. 2500-1900) ismerte meg az ember az első fémeket, az aranyat és a rezet. Utóbbiból is elsősorban ékszereket és fegyvereket készítettek. Természetesen a harci baltákat a mindennapi munka során is használhatták (6. terem 10-11). Emellett egészen a kora bronzkorig használatban maradtak a kőbalták (6. terem 9, rézkori). A kutatás feltételezi, hogy a Kárpát-medencében az i. e. III. évezred végefelé, tehát még a rézkor folyamán meghonosodott az eke, a legfontosabb mezőgazdasági eszköz. Leletek bizonyítják, hogy az eke bevezetéséhez nélkülözhetetlen, jószág által vonBronzkori szántásnyomok