Müller Róbert - Petánovics Katalin: A halászat története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 3. Keszthely, 1987)

A Jankó János által közölt czölömpös kunyhót, melyet a „Balaton-Szent-György halászai építettek a Kis-Balatonba" (V. terem, fríz 14.) valószínűleg gróf Festetics László építtette. A balatonszentgyörgyi halászokkal kötött szerződésben (1826) ugyanis ez áll: „... az Iszapi Szigetben senki fát és bokrot ne vágjon és akármi más kárt ne tegyen, s ha idővel az Iszapban egy halász gunyhó fog felállíttatni, abban senki kárt ne tegyen." A kunyhót csak alvásra és eső elleni menedékként használták. A kunyhó előttjavították a halászószerszámaikat, s itt is főztek. (V. terem 20-31.). Leggyakoribb halász ételként tartják számon a halászlét, a halpaprikást és a nyárson sült halat. (V. terem, fríz bal 16., 14.). A régi balatoni halászok összeforrtak a vízzel és a mesterségükkel. A vessző, a nád, a gyékény megtermett a berekben, a kenderfonalat asszonyaik fonták, s maguk kötötték a hálót, öntötték az ólmot. Még a csónak építéséhez is értettek az ügyesebbek. Eszközeik egyszerűek voltak, de mindegyik a természet, s a hal ismeretéhez igazodott. Kiválóan tájékozódtak a sima vízen, semmi gondot nem jelentett számukra a halászóhatár megvonása, mert a partrészhez igazodtak. A lápi emberek szintén „... az szárazon levő jelekre szokták a viznek és bozótoknak határát tartani és eljegyezni és ugyanazokat halászni, ilnyi és birnyi..." - ahogy azt egy 1752-es zalavári határper tanúvallomásában olvashatjuk. Róluk írta Jankó János: „Abalatoni halász... a legsajátságosabb halászfajnak egyike; szereti a halat, a halászatot, de nem a vizet, nem a Balatont. Nem fél tőle, csak respectálja. Víz mellett született és nőtt fel, szembeszállt, uralkodott rajta, de azért 10 halász közül 9 nem tud úszni! A nyári forróságban elnézi tükrét, gyönyörködik benne, de fürödni nem kívánkozik s 10 halász közül 9 sohasem is fürdött benne; s azaz egy is valószínűleg csak kényszerfúrdőt vett ha felborult vele a csolnak, vagy leszakadt alatta a jég. Nem beszél a Balatonról, ha kiszáll reá, komoly és nyugodt." „... ismeri az eget s megjósolja belőle az időjárást, ismeri a vizet, annak a járását, a jeget, annak sajátosságait, és ismeri a halat, annak egész életét, szervezetét, szokásait, s kihasználja a saját javára. Azért ember."