Müller Róbert - Petánovics Katalin: A halászat története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 3. Keszthely, 1987)

piacokra.) A tiszai halászok megjelenéséig - az 1860-as évekig - a balatoni halászok nem ismerték a hal tartósításának a módját. Ez az oka, hogy a leírásokban szereplő mesebeli halbőség ellenére a balatoni halászok általában szegény emberek voltak. Mikorra megtanulták a hal konzerválását (a kisebb halakat felhasították, megtisztították, besózták, majd kifeszített zsinegekre akasztva szárították), (V. terem, fríz bal 12.), addigra a halászati bérlők és kereskedők húzták belőle a hasznot. Nagy mennyiségben vitték a szárított halat a görögkeleti vallású vidékekre, ahol a több böjt miatt sok halat vásároltak. 56