Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A Balaton természeti képe

Azöldalgákígy pl. a Pediastrumsp. (23), Eudorinasp. (22 ), Votvoxsp. (15) elsősorban tavasszal és ősszel szaporodnak el. A tó vizének primer producensei (a biomasszát létrehozó elsődleges termelők, azaz a növények) közül igen jelentősek a kovamoszatok. Az idetartozó Surinella sp. (17) kovavázát szilícium-dioxid erősíti. A Balaton legjellegzetesebb algafaja a barázdás moszatokhoz tartozó balatoni fecskemoszat (Ceratium hirundinella) (20). Ez a sajátos alakú, különleges ostorelhelyezkedésű moszatfaj olykor óriási mennyiségben kerül a planktonhálóba. Raoul H. Francé biológus a Balatont - kedvesen - „ceratiumtónak" nevezte. Ató lebegő állatvilágát leginkább egysejtűek (Protozoa), kerekesférgek (Rotatoria) és rákok (Crustacea) alkotják. A napállatka (Heliozoa sp.) (25) hosszú sugaras plazmanyúlványaival fogja meg áldozatát. A Zooplankton jellegzetes képviselői a kerekesférgek (Rotatoria). A fejükön levő csillókoszorú segítségével táplálkoznak és mozognak, mely úszás közben forgó kerékhez hasonló. Az Asplanchna sp. (16) a „cápafogaknál félelmetesebb" csípő típusú rágókészülékével ragadja meg áldozatát. ABrachionus sp. (26). planktonrákok testére tapadva „cipelteti" magát. A teknősalakú kerekesféreg {TestuáineWa sp.) (3) testét ezek olykor „bundavastag" tömegben lepik el. A kerekes féreg planktonsűrűség a 30-as évek óta (35 egyed/liter) fokozatosan emelkedik. Legtöbb Rotatoria ma a Keszthelyiöbölben van (1600 egyed/liter), legkevesebb a Keleti-medencében (200 egyed/liter). Az ágascsápú rákok (Cladocera) még éppen mikroszkópos nagyságrendűek. Ezeknek a planktonrákoknak, közismert nevükön „vízibolhák"-nak, vizeink anyagforgalmában, a dísz- és haszonhalak nevelésében, a vízi madarak fejlődésében meghatározó szerepük van. Fontos tesztállatok a vizek szennyezettségének, toxicitásának mérésében. Megállapítást nyert, hogy a planktonrákok mennyisége szoros összefüggést mutat az elalgásodás mértékével. Ató nyílt vizének leggyakoribb planktonrákjai: a Daphnia cucullata, D. galeata, Eudiaptomus gracilis, Cyclops vicinus és a Mesocyclops leuckarti. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tó Zooplankton együttese a jövőben a Cyclops fajok felé fog eltolódni. Ezek a fajok az algák mellett jelentős mennyiségű Rotatoriát is elfogyasztanak. Az evezőlábú rákok (Copepoda) teste 1-2 mm nagyságú, megnyúlt ellipszoid, szelvényezett. Két pár csápjuk van. Aparazita életmódra hajlamos kandicsrákok(Cyclopoida sp.) (19) egyes fajai akváriumba kerülve szörnyű pusztítást tudnak végezni a halállományban. Páratlan az a felvétel, amely egy jellegzetes „sisakot" viselő Daphniát mutat be „elevenszülés" közben (13). A planktonrákok óriása a 14 mm-t is elérő teljesen áttetsző testű üvegrák (Leptodora kindtii) (10), Állománya a faunaidegen halak betelepítésével jelentős mértékben csökkent. Ató partmenti vizeiben (litoral) 50 cm mélységig fordul elő az utóbbi években katasztrofális mértékben elszaporodott fonalas alga (Cladophora glomerata). A víz alá merülő nádszálakon bolyhos bevonatot találunk. Ez főként a kovamoszatok (Diatomea) testanyaga, amelyre iszapszemcsék, szerves törmelékdarabok rakódnak le, sajátos élőhelyet biztosítva számos állatfajnak. A part melletti vizek lakója a ragadozó életmódot folytató szívókás véglény (Suctoria sp.) (7) a sekélyebb vizeket kedveli a teknősalakú kerekesféreg (Testudinella sp.) (3). A vízminőség romlásával a Keszthelyi-öbölben csökkent a csillósok (Ciliata) fajszáma, viszont egyedszáma emelkedett. Ide tartozik a jól ismert papucsállatka (Paramecium sp.) (2).