Dr. Dornyay Béla szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely Értesítője 2. (Keszthely, 1941)
rösmárvány lapból összeállított, üres rekesz volt. Lipp kivette a rekeszt is. Alatta, éppen kellő közepén, egy jókora nagy koponya hevert, de a test többi részének semmi nyomát sem találhatta, bár több ásónyomnyira átkutatta a földet. A rekeszt ismét összeállittatta, ugy amint volt, a koponyát beletette, de melléje — egy lepecsételt üvegben — jegyzőkönyvet is, a koponya lelhelyéről, melyet a jelenvoltak mind aláirtak, a követ pedig ismét eredeti helyére visszatetette. Tudvalevő, hogy a szerencsétlen Laczkffy Istvánt, — Zsigmond király hitszegése következtében — 1397. febr. 27-én lefejezték, illetve fölkoncolták, majd később ide a keszthelyi sírboltjába eltemették. Holttestét talán nem is tudták összeszedni, éppen a fölkoncoltatás miatt, hanem talán csak a fejét menthették meg?! IIa azóta nem bolygatták volna a sir ját — az 1731. évi aug. 30-iki bolygatáson kivül, — ugy talán ez volna a megoldása, illetve magyarázata annak, hogy Lipp 1858-ban egyedül csak egy koponyát talált István nádor sírjában? De vájjon ki tudná ezt ma már pontosan megállapítani? 1884-ben Lipp a keszthelyi premontrei könyvtárban, egyéb poros kéziratok között megtalálta azt a kis füzetet is, melyet egy névtelen, keszthelyi ferences barát irt össze a keszthelyi konventjük történetéről és amely a rendház alapításától kezdve, egész addig az időig, amikor a zárda a premontreiek kezére került, sok érdekes adatot tartalmaz. Ezt a füzetet, bár névtelenül van szerkesztve, egyszerű, nem ritkán naiv, krónikaszerü feljegyzései teszik becsessé és hitelessé. »Ebbol olvastam azt is, — irja Lipp— hogy 1731-ben, aug. 30-án (p. 15) a franciskánusok is épen olyan kíváncsiak voltak, mint magam, jó egy századdal később, és hogy ők sem találtak a kryptakő alatt egyebet, mint én, t. i. azt a kis üres rekeszt. író kifejezi a konvent e fölötti nagy csodálkozását, és hogy a gvardián parancsolatára rögtön visszahelyezték ismét a követ, ők az általam talált koponyáról tehát nem bírtak tudomással.« Ezt a nagyértékü ferences kéziratot, — melynek utólag, bizonyára valamelyik premontrei könyvtárostól ráirt cime: »Historia Domus Keszthelyiensis, antea ad Con ventum S. Francisci spectans, recentius pro Scholari Residentia Premonstratensibus désignata« — Horváth Tibor Antal premontrei tanár és könyvtáros barátom szívességéből én is áttanulmányozhattam. Sok-sok érdekességéről talán majd máshol számolhatok be. Itt most csak az érdekel belőle, ami Keszthely egykori várára, vagyis templomerődjére, majd az ismét visszaállított ferences kolostorára és templomára vonatkozik. Ezekről Lipp igy folytatja kivonatosan a leírását: » 1530-ban a zárda és templom magas földsánccal és mély árokkal vétetett körül és ezt a hevenyészett erősséget megrakták hajdúkkal. 1559 körül a ferencesek végleg elhagyták zárdájukat az ide befészkelt katonaság miatt. 1590-ben a kanizsai törökök Keszthelyre csaptak, a zárdavári bevették és fölperzselték! 3 ) Később a mieink ugy ahogy helyreállították és csak Kanizsa 1690-ben történt visszavételével szűnt meg a keszthelyi vár szüksége és létjoga.« A várjellegéből kivetkőztetett zárda és templom is, több évtizedig a pusztulás és *) Szerintem inkább talán ennek a török-tűznek, és aligha az 1726. május 1-i tűzvésznek nyomait találhatták meg 1891. augusztusában? Dr: D. B.