Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Szekovics Pál keszthelyi georgiconi hallgató és honvéd naplója 1848. május 16-tól 1849. december 9-ig (Balatoni Múzeumi Füzetek 7. Keszthely, 1948)

az erdő szélbe tanyáztunk, éjjel előőrön az ellenség előtt. 30-án ütközet az ellenféllel — hol mink magunk a zászlóaljai a sere­günk bal szárnyát formáltuk, s minden ágyú nélkül az ellenség sokkal nagyobb erejét feltartottuk s reánk az első és második századra 27 ellenséges rakéta s rémitő sok ágyúgolyó hulott, s ugyanazon nap a csata után visszafelé húzódva Svádorfon jöttünk. (p. 17) 31-én egész napi keserves utazásunk után Köpcsény­be értünk késő estve s 48 óra alatt egy darab komis kenyér volt az ételünk. /. Novemb. reggel 6 órára Pozsonyba a legnagyobb essőben — innét mindjárt vaskocsin Sankvits helységbe a nyomorult szálasokra, ahol minden háznál többen 24-en valánk beszállásolva: — 2-án délután előőrre hol egy áló helyben a legnagyobb esső­ben 8 óra hosszat csapatba állottunk itt történt a nagy zúgoló­dás, hol embereink a tiszteket megölni akarták. 3-án Nagyszombatra Simonits emberei ellen, kik vissza­húzódván nem csillapodtunk hanem kevés bor és kenyér bevé­tele után őket azonnal kergettük: 4-én Nádason tul utolértük s sok ágyúlövés után visszahúzódott Jablonitzig — onnan vissza­kergetve egész a Moldva vize túlsó partjára húzódott, mink őket űzve 5-én Holicsra érkeztünk, itt századosunkat Reiner Aladárt 2 honvéddel keményen megsebesítették előőrön. (p. 18) 6 án vissza Szenitzéig 7-én N. Szombatig nagy fá­radtan 8-án ott: — 9-én visza Binóczra a legnagyobb essőbe. 10-én forposztra Jablonitza feletti hegyekre a legnagyobb nyo­morúsággal és éhséggel: 11-én vissza Binóczra. 12-én vissza a hegyek közé a fórposztra, hol az ellenségtől kétszer megtámad­tattunk, de szerencsésen visszacsaptuk; — de később a segít­ségre jövő 1-ső zászlóaljat zavarodás közt majd összelövöldöz­tük. 13-án vissza. 15 — 16—17—18 Binóczon 19-én ismét fórposzt­ra. — 20. 21. 22. 23. Kestichen szálásoltunk 24- fórposztra ahol oly felettébb nagy szél fujt hogy tüzet sem tuttunk rakni : 25-én reggel támadta meg az ellenség a malom melletti 4-ik végső postott s több honvédeket fogva s egyet agyonlőt. 27-én ujonan forposztra a legnagyobb hidegbe. 28-án támadtuk meg az ellen­séget reggel a Leszkói kastélyba, de az ablakokbul csúnyául visszaköpködték a golyókat s igy visszavonulnunk kelletett. (p. 19) 1-ső Deczemb. forposztra mentünk és 2-án éjjel 3-kor altunk fegyverbe az ellenség közel lévő patroljai miatt 5-én for­posztra. 6-án reggel megtámadtuk a lengyeleket Jablonicza és Lesz­kón, de itt is sok lud disznót győzött. 9-én Szomolyánba szálá­soltunk. 14-én reggel támadott meg bennünket az ellenség 10.000 emberével holott a mi seregünk alig 3.000 hatott; sok lövések után lassan visszahúzódtunk N. szombat felé, a nagy sereg előtt, mely nyomban követett; ugy oda délutáni 5 órára érkezénk; — innét 2 óra lefolyta után a vasúton Szeredre mentünk, itt meghálva másnap Újvár felé menendők, mink Tántzos pajtásom­mal Szelőczére, Buday jó pajtásom édes annyához menénk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom