Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: A Keszthelyen 1848. november végén felállított 56-ik honvéd-zászlóalj vázlatos története (Balatoni Múzeumi Füzetek 6. Keszthely, 1948)
leg viselte magát. A beígért zászlókítüntetésben azonban nem részesülhettek vitéz földieink, mert Asbóth tábornokot, a következő június 20-iki peredi csata napján, Görgei felmentette a Il-ik hadtest parancsnokságától. A peredi csatában (szép képet festett erről Greguss Imre, amint a hős Asbóth Lajos tábornok fennen lobogtatja a 63-ik zászlóalj magához ragadott zászlóját), — immár Pirovics Károly parancsnoksága alatt, — Királyréven harcol zászlóaljunk, de már csak 612 vitézével. A fontos Királyrév falut Theissing osztr. vezérőrnagy csapatai ellen védték. Vitézül verekedtek egy gránátos zászlóaljjal. Vezetőjüket honvédeink sortüze ölte meg. A bihari Donmiguelek segítségével szétszórták a gránátosokat, akik Taksony felé menekültek. Az 56-osokból itt esett el többek közt Tomasics őrmester is. A csallóközi és Vág folyók közti csatározásokban, — a Il-ik hadtest 2602 ember vesztett, a zalaiakkal együtt, — sajnos eredmény nélkül, mire csapataink csüggedve vonultak a komáromi sánctábor felé. Itt a július 2-i csata idején, a monostori sáncok mellett, Rakovszky tartalék-hadosztályában voltak. Az osztrákok kiostromolták honvédeinket a sáncból. Görgei azonban odavágtatott a 48. és 56-ik zászlóaljakhoz és felhívására ezek a monostori elősáncokból kiszuronyozták az osztrákokat. A július 11-i komáromi kirohanáskor zászlóaljunk az ács-erdői támadásban vett részt és a többi zászlóaljjal együtt őrületes rohammal hajtották ki az erdőn keresztül az ellenséget. Az erdő tisztásán, kartácszápor közt egy ágyuüteget rohamoztak meg 56-osaink. Elesett közülük 65 honvéd, köztük Schwartzkopf Adolf hadnagy is. Július 12-én Görgei elvonult Komáromból, a II ik hadtestet, benne az 56-osokat is, hagyván vissza őrségül. Itt pihenték ki a 8 hónapi hadjárat fáradalmait. — A várőrség jul. 30. ismét kirohant az osztrákokra. Az 56-osokat Rezsni Imre őrnagy vezényelte; Marcelházát ellenállás nélkül foglalták el, mert Pott osztr. vezérőrnagy gyalogosai Érsekújvár felé futottak, ugy hogy az 56-osok még három napi kergetés után sem érhették be őket. A Dunántúl megtisztításával a Mednyánszky ezredes vezette 56-osok Veszprémet szállták meg. Itt hallották meg aug. 14—15 körül a világosi fegyverletétel hírét. Parancsra a lehető leggyorsabban Komáromba vonultak vissza és hozzájuk csatlakozott Noszlopy »zala —somogyi szabadcsapata* is. Egy nap és két éjszaka alatt elgyötörten-csüggedten értek Komáromba. — Komárom várának feladása előtt, szept. 20-án nagy haditanács volt, amelyben az 56-osok megbízásából Oszterhuber Péter százados tiltakozott a várfeladás ellen. A viharos ülés Oszterhubernek azt a választ adta: »ellenállás esetén az 56-ik zászlóaljat megtizedelik.« Elvégeztetett, a várat feladták. A dunahidfői 4—7. sz. sáncoknál, okt. 2-án alkonyatkor rakták le fegyvereiket az 56-osok. Fegyvergulájuk közepére helyezték a Királyrévnél dicsőségesen megvédett zászlójukat. — »E lélekrázó jelenetre a honvédek, a szuronyok közé temetett zászlóra rohantak. Lobogóját darabokra
