Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: A Keszthelyen 1848. november végén felállított 56-ik honvéd-zászlóalj vázlatos története (Balatoni Múzeumi Füzetek 6. Keszthely, 1948)

nye körül, Nugent csapataival szemben, a Mura innenső partján, a kompokat-átjárókat őrizték. Innét Perczel ment Mór alá, az 56-ik zl-a. pedig Nagykanizsára. Dec. 24 én indultak el Keszthelyre, majd Tapolcán át dec. 30-án értek Palotára. Innen Lepsény—Sárosd irányában Dunapentelére, hol a befagyott Dunán vergődtek át és 1849. jan. 7. értek Ceglédre. Itt egyesültek Perczelnek Mórnál tönkretett csapataival. Majd ugyancsak Szekulics osztályában jan. 10-én Szolnokra mentek. Itt beosztották őket a Il-ik hadtestbe és mesés gyorsasággal fel is szerelték. A jan. 22—25-i szolnok—ceglédi ütközetre az 56-osok is mozgósítva voltak, de az osztrákok visszavonulása miatt a tüz- és vérkeresztséget nem nyerhették még el. A Tisza-vonal mögötti kiképzés után, febr. 26-án, teljesen harckészen indultak a tarnavölgyi hadállásba, Kál mellett. Kainál, a régi megyei inszurrekciós zászló helyett, új zászlót kaptak. Kisfaludy őrnagy az arcvonal előtt végig hordozta az új Máriászászlót, aztán a zászlóalj megesküdött, hogy » hazáért és alkotmányért* becsülettel harcolni fog. Febr. 27. résztvett a kápolnai csatában ; vesztett 26 embert, majd bevonult a füzesabonyi táborba. Innét Poroszló felé menetelt. Az isaszegi csatában az 56-osok tévedésből, Damjanics csapataiból 17 fehérszíjas honvédet lőttek le. A felháborodott Damjanics cudarul lehordta őket és a kilátásba helyezett megharmadolásuktól csak oly feltétellel állott el, ha megrohanják az ellenséges ágyukat. Kisfaludy őrnagyuk megelégedésére hősiesen is viselkedtek a zalaiak és csekély veszteséget is szenvedtek, de hibájukat nem egészen hozhatták helyre, mert az osztrák tüzérek megszaladtak. Isaszegről Gödöllő—Kerepes felé indult a Il-ik hadtest. A zászlóaljból Kerepesen többen vesztek el vérhasban, mint az addigi csatákban. Rákosmezőn a pestiek igen meleg fogadtatásban részesítették és bőven ellátták őket élelemmel. Budavár ostromára a Il-ik hadtest összes csapatai máj. 4. nyomultak a Gellérthegy alá. Zászlóaljunk a csillagvizsgáló mellett felállított ágyuk mögött helyezkedett a záróvonalba. Résztvett a máj. 17-i meghiúsult támadásban és a máj. 21-i ostromban. Ebben az 56-osok meglátván a 47-ik zászlóaljnak a bástyafokra kitűzött háromszínű zászlóját, egyszerre felragadták a 6—8 öles ostromlétrákat és »Öldösik a várban a 47-eseket« — »Ölik a zalamegyei testvéreket* — »Elore testvérek* kiáltásokkal — egymáshátán kapaszkodtak a létrákra, a meredek falakra. Mások a várkapura mentek s betört az 56-ik zl-a. is, de már nem sok dolguk akadt. így a várkapu körül nem esett el annyi zalai fiu, mint a nyugati résnyílás előtt hevenyészett, belső torlasz melletti küzdelemben. — Budavár ostromában az 56-osokból elesett és megsebesült 36 ember. Megsebesültek Kisfaludy Gyula (Budán felüdült) és Gersó Pál hadnagyok is ; utóbbi néhány nap múlva meghalt. Ostrom után 56-osaink őrizték az új Lánchidat; Görgei parancsolta ezt meg Ujfalusy nevü századosunknak. Buda bevétele után a keszthelyi születésű Asbóth Lajos lett a Il-ik hadtest vezérlője, míg az 56-ik zl-a. parancsnokságát*