Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Csobánc várának történetéhez (Balatoni Múzeumi Füzetek 3. Keszthely, 1942)
Kegyelmes Urunk (Titulus) és az Magyar Haza szabadságáért összeszövetkezett Nemes Magyarország minden hadainak Fő-Generá!issa. Adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik. Hogy, tekéntve Nemzetes és Vitézlő Száz Márton Csobáncz vári commendáus-kapilánynak 1 ), és Dóczy Péter azon dominiumbéli tiszttartóinak ő Kegyelmek érdemes hazafiuságára, melytül viseltetve, ez elmúlt téli időkben, fine lévén az helynek és bennlevő praesidiuninak gyengébb voltát, mindazáltal Rabulinnak kevélkedő ezreit nemcsak bátran az várban bevárták: de a várat Hazánknak nem kevés hasznára s azon környéknek jeles megvigasztalódására s emolumentumára, az ellenségnek megszigyenilésével, alóla való káros elszállásáig s egész végig felül titulált Felséges Fejedelem és Hazánk hűvségében dics eletessen meg is tartották. Mely Hazánkhoz megmutatott igaz hüvségek és magok dicsérelessen viselések jutalmazására, az Felséges Fejedelem ratificatiojáig, azon várhoz közöl lévő fcir malom né vő malom, az Badacsony hegyen lévő tarka barátok 2 szőlei vei íiscalis jussal adatott és assignáltatolt kezekhez ő Kegyelmeknek; s ennek fölötte az magok azon hegyen mostan lévő szőlőjek is obveuiálaiidó dézmátul és hegyvámlu! fölszabadít látott és immuniáltatott. Kihez való képpest az Felséges Fejedelem hűségében lévő tiszteknek s rendeknek közőnségessen intimáltatik, és az kiknek illik parancsoltatik megirt jóknak szabados usussában megnevezett Száz Márton commendánst és Dóczy Pétert ő Kegyel m eket, ö Fejedelemsége további rendeléséig semmiképen ne turbálhassák, háborgathassák, s ne is lurbálják vagy turbáltassák semmiképpen. MelyrőL ezen írásommal s pecsétemmel erősitlett levelemet is kiadtam. Dat.im Érsek-Ujvár, dje 4. Maij 1707. G. B. Miklós m. k. P. H. — — Legal ól: «Száz Márton és Dóczy péter Uraméknak.» Fredeli uyilt levél, Bercsényi s. k. aláírásával és nagv kerek ostyapecsétével.» (Thaly Kálmán i. h., p. 65—67.) íme tehát a Thaly közölte Horváth Zsigmond-féle cecei oklevélből már hat évtized óta ismeretes a csobánci diadalmas kuruckapilánynak, Száz Mártonnak a neve! Élt-e halt-e a további kuruc-labanc harcokban? Megérte-e a szomorú majtényi fegyverletételt, a még szomorúbb szatmári békét? Elbujdosott-e utána a Nagyságos fejedelemmel, mint pl. kuruc Vay Ádám és annyi sokan mások, vagy talán ő is ittmaradt, mint pl. ikladi Szlufm Ferenc és behódolt a németeknek és betörte kemény kuruc derekát a nyugalmat, a békét, a ternelő békéjét adó labanc járomnak? Nem tudjuk eddigelé egyiket sem! De mégis valószíniibbnek látszik az utóbbi eset. Ugyanis mostanában került vétel utján a Ralatoni Múzeum levéltárába egy értékes, eredeti oklevél, amelyet Horvtát aliter Szász Márton irt alá. az Urnák 1731. esztendejében, február 1-én. Abból az érdekes körülményből, hogy ez az itt említett Szász Márton a közeli Gulácson lakott, meg abból, hogy régi becsületes nevét megváltoztatta, illetőleg megtoldotta,
