Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Gyulai Gaal Gaston: Süppedő sírdombok

fekete tarka, szarkanagyságu madarat pillantottam meg, amely nyugodtan szedegetett a vizparton, dacára annak, liogy egy Tringa alpina-ra lövést is tettem. Távcsövemen át hosszabb ideig vizsgáltam, s miután mintegy 200 lépésre megközelitettem, mindinkább biztosra vettem, hogy csak csigaforgató lehet — noha a lábak s a csőr veres szinét (mely minden kétséget megszüntetett volna) a távolság miatt nem voltam képes kivenni. Megpróbáltam közelebb fórkőzni hozzá, alig jutottam azonban 150 lépésnyire, a mikor egy-kettőt füttyentve, felemelkedett s nagyot kerülve, a szárazföld felé, nyugodtan, egyenes repüléssel szárnyalt a meddig csak távcsövemmel kisérni tudtam. Repülése némileg a szélkiáltóra emlékeztetett. Azonnal utána siettem, gondolván, hogy arrább még ráakadok. Útközben Hentaller Lajos barátommal találkoztam a parton, a ki azonnal újságolta, hogy alig pár perccel elébb egy nagyon különös fehér-fekete madár repült el feje felett keleti irányban, a milyent ő még soha sem látott. De én hiába kutattam át az egész lellei Balatonpartot, s jártam jó másfél órát utána, többet nem került szemem elé. A bizonyítékot — e faj kétségtelen előfordultáról — tehát, sajnos, nem sikerült kézrekeriteni. 3. Jíz ujjas lile. Charadrius squatarola, (L.) 1758. Lellén 1895. szeptember 12-én láttam 1 darabot ; „ „ 14-én lőttem 1 „ „ „ „ 17-én „ ismét egyet; „ 1896. ,, 7-én „ egyet ós „ „ „ 15-én „ ismét egyet. Mind a négy gyűjteményemben van, s ezek az első authenticus példányok a Balatonról. Megjegyzem azonban, hogy már 1893-ban is lőttem o fajból néhány darabot, akkor azonban — még nem tudván, hogy e madár ritkaság nálunk — azokat nem praeparáltam. j7 parti lile. Charadrius hiaticola (L.) 1758. 1896. szeptember 8-án lőttem egy fiatal példányt Lellén, mely tudtommal az első a Balatonról. A Magyar Ornithologiai Központ gyűjteményének ajándékoztam.