Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lóczy Lajos: A Balaton télen

három vármegyének népe könnyű közlekedés hiányában az év nagy részén keresztül el van egymástól választva. A Siófok és Balaton-Füred, meg Boglár és Révfülöp között közlekedő gőzösök csak az úrinép számára valók', a polgárság csak kivételesen használja. Szekérrel most csak a másfél kilométernyi szóles tihany-szántódi szoroson lehet kompon átkelni. Vesződséges és költséges ezen az átkelés. Nagyon meghányj a-veti ezért a dolgot a szemközti polgárnép, a mig rászánja magát, hogy Szántódnál átkeljen a Balatonon. Leginkább még az Andocsra igyekező búcsúsok, meg ősszel a rozmaringos zalai menyecskék — a kik leforrázott tövű rozmaringot, „nehogy elültessék odaki", hordanak kenderért cserébe Somogyba — használják tömegesen a tihanyi révet. Néhány gőzösön ós a halászbárkákon kivül vajmi kevés vizi-jármü élénkíti a Balatont, ezért nyáron melancholikus rajta a hangulat, a felette uralkodó ólettelenség következtében. Egyegy lecsapó küszvágó sirály, valamelyik rócepár a levegőben ós az előlünk lebukó búvár köti le nagyritkán figyelmünket, a mikor vitorlás hajón, avagy csónakon szélcsendes időben a Balaton közepén hajókázunk. Bezzeg télen, ha befagyott a tó és jégpánczélja elbírja az embert, majd a szekeret, más képe van a Balatonnak. Ilyenkor megnépesíti ember és madár. Az északi vadludak ezrei, melyek ősz derekától sűrű rajokban, lepték el a viz tükrét, éjjel a befagyott Balaton jegén tanyáznak és messzehallható gágogással jelzik hollétüket ; napszakán pedig nagy háromszögeket formálva a levegőben, sietnek vetésről-vetésre, nem nagy örömére a gazdának. A halásznép csak azt várja, hogy 5 cm. vastagra befagyjon a tó. Az ilyen hajlékony, ropogó-recsegő, vékony jégre, különösen szélcsendben, már bátran rámerészkedik és 30—40-es csoportokban elkezdi a téli jeges halászatot. Különösen a kenősei és tihanyi halászok vakmerők. Nagy vizterületükön messzire bemennek a vékony jégre és egész nap húzzák a jégalatt az öreg hálót hazafelé. Verőfényes téli időben végtől-végig sötétlenek a tó közepén a „halászbokrok"; száz meg száz ember van ilyenkor a jég hátán naphosszat. De nemcsak a halásznép élénkíti meg télen a Balatont, megindul rajta a gyalog- és szekér-közlekedés is. A szemközt lakó atyafiság, komaság a téli pihenő idején