Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Borbás Vince: A Balatonmellék örökzöldjei

régió természete szerint lassanként történő átformálódás a loghihetőbb. Nincs ugyan meggyőző bizonyíték a kezünkben a balatonmelléki őshegyek változásiról és őstermékeinek kŐmásolataiból vagy más ereklyéjéről, de azt mindenki meggyőzően elhiszi, hogy a mai Balaton fölött nagyobb hegység volt s alatta a tetemesebb mélység feltöltődött, sőt a geológiai és földrajzi kutatás azt is kétségtelennek hirdeti, hogy a Balaton édes vize helyén, még előbb, nagyobb távolságon, a mai aranykalász helyén, hajdan tenger hullámzott. À hozzánk legközelebbi tenger mentén, Trieszttől vagy Fiúmétól le Dalmatiába, lapos partszegély nélkül hatalmas hegylánc magaslik föl, így van ez még másutt is (Andes); a föld legmagasabb hegysége, a Himalaja alatt se nagyon messzire van az Indiai-tenger. Ezen analógia nyomán a balatonmelléki, ma alacsony hegyek helyén is magas ós meredek hegyláncot (ösbakony) hatalmas sziklákkal képzelek s alatta mérhetetlen tengermélysóget. A földrajz meg a geológia nem mond ellene. Mérhetetlen hosszú időn keresztül a hegy alacsonyodott, szikláit az idők vasfoga fölaprította, kavicsát meg a földjét a víz messzire elhordta, részint pedig a tengermélységet töltögette föl vele. A hegy kopásával változott és alakult a befödöző növényzete is. Az egekbe meredő hegyeken a vegetatio a levegő magasságbeli régiói szerint alakúit s ennek nyomait a Himalája ma is szépen elénk tárja. A hegy lealacsonyodásával számtalan növény megsemmisült, de a vegotatiónak egy része fenmaradt és az alantabb levő vidéken a növények életének és széttagolódásának szélességben is nagyobb tér nyílott, a folyó vizek stb. mellett számos uj életföltétel keletkezett s pedig olyan is, a mely a növény nagyobb téren való elszaporodásának kedvezett. Valóban ma is tapasztaljuk, hogy kevésszámú havasi növénynek az alvidéken helyettesítő rokon ós hasonló faja itt tetemesebb számú, mint a havason a testvére, tehát a hegykopással lentebbre került növény nagyobb területen, uj és kedvezőbb életviszony között jobban elhatalmasodhatott. A növénynek fajokra való tagosodása tehát a geográfiai más állapottal gyarapodott. A magas vidéki növénynek tehát általában régibbnek kell lenni, mint az alacsony táj inak, vagy a közös tőalak lehotott egykorú, a melyből az alacsonyabb vidék faja átformálódott. A balatonmelléki sempervirentia tehát kevésbbé tropikus