Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Borbás Vince: A Balatonmellék örökzöldjei

s a más-más természeti állapothoz alkalmazkodni kényszerült, s a mint e közben boldogulhatott, lassacskán más-más helyen külön fajjá alakúit. Hol keletkezett a legelső örökzöld, meg nem mondhatjuk ; ha a mai állapot szerint akarjuk az eredetét magyarázni, csak magas hegyi régióra gondolhatunk. Ott kellett, más természeti állapotban, vidékünknél tetemesen magasabb tájban, talán egyenletes időszakban az örökzöldeknek keletkezniük, midőn a levél egyenletes életműködést folytathatott. Lent nem keletkezhettek, mert alacsony tájainkon időszakonként a lombhullás ós lombváltás szokott uralkodni. A növényzet a vidék klímájának mutatója. Túl a Dunán az örökzöld még elegendő,1) tehát a hűvösebb kontinentális (belföldi) klímának a kifejezője. Hazánkban a szárazabb kelet felé az örökzöld megritkul, annál feltűnőbb, hogy ujabban (1891. márc.) Wildt jtf., brünni mérnök, az örökzöld Daphne /aureo/a-b ]ól átkutatott területen, Uj-Moldova Milánhegyón is fölfödözte. Hazánkban kelet felé a havasiaknak is kivált az örökzöld fajai fogyatkoznak meg (kövér primulák, Saxifragák), de egy Rhododendron aipinunfí) átformálódva, s a délkeleti erikaféle Bruckenthalia spiculifolia, délkeleti havasainkon mégis fennmaradt. Az örökzöld elnevezés rendesen a levélről származik s az ilyen föltételezi, hogy a levelet fakasztó szár is maradandó s pedig leginkább fás legyen, mint a fáé meg a cserjéé. A maradandó zuzmó- és moha-testet csak mellékesen em1) V. ö. Borbás: Vasvárm. növényföldr. 97. old, — Az örökzöld és kitelelő lomb. Term. tud. Közi. 1890. 123. stb old. Itt az örökzöld és kiteleiőlombuak lassú összefolyására is vonatkoztunk. — Visiani FI Daim. I. p. 14. " 2) Ha a Rhododendron alpinum Lerchenf. in Ziegl er De re silvestri p. 30, 1806. bizonyos synonymonja aR. myrtifoliu innak (Schott et Kotschy Botan. Ztg. 1851. p. 17, non Lodd. Bot. Cab. I. 908, 1818—24), engem nem nyugtathat meg, miért kell neki uj nevet (R h. Kotschy i Simk. 1887.) választani. Mind a Rh. alpinum, mind a Rh. K o t s c h y i nomen absque descriptione, s ujabb muukában az előbbi egyidőben, ugyanabban a szakaszban ós szám a. jelent meg (Erdély edény, fl.) mint a Rh. Kotschyi 1887., tehát a Rh. alpinum 1806. — akár Simk. autprságávsU — ép agy vonatkoztatható Schott és Kotschy leírására, mint a Rh. Kotschyi, puszta név, puszta névvel állván szemben. A Rh. alpinum még ekkor is előnyben marad, mert régibb és megfelelőbb név. Én azt hiszem, a Rh. K o t s c h y i-val kár volt a syonymon seregét szaporítani. Kirívó, az 1806-iki puszta név, hátráljon az 1887-iki ilyen minőségűvel szemben.