Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)
I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lóczy Lajos: A Balaton télen
vize örvényléssel belefolyik és azokat mindjobban tágitja, A 4-ik kép az 1901. tavasz pusztuló jegét ábrázolja, mely a gravitációt mérő sátor közelében, egy fenyegető lékkel intette az utolsó éjjeli tanyáról távozásra az akkor soros megfigyelőt, dr. Cholnoky Jenőt. Ködös időben a Balaton jegén járkáló embert mindenféle káprázat tévesztgeti. A közeli magas partok olyan erősen visszhangozzák a távoli harangszót, hogy annak ismerős hangjï ellenkező irányba tereli be, a tó közepe felé, a part felé igyekezőt. Emberi hang nagy távolságra elhallatszik és megtéveszti a vándort, mert ha tovahaladó emberektől származik, a hang után menő nagy körivet ir le, egyenes út helyett. Jégdirib, melyet a lékből kiemeltek, sáros hógarmada 100 lépésnyiről magas partnak, facsoportnak vagy épületnek látszik ; vadludat, varjut néhány lépésnyiről lónak, szánkónak nézünk. Ha pedig letérünk a kitaposott útról, hogy valami jól ismert helyre egyenest eljussunk, megtörténik a váratlanul leszálló ködben, hogy talán már egy negyed óra múlva rákerülünk a magunk nyomára és visszajutunk arra a helyre, a hol elhagytuk az utat, melyet időközben átszeltünk valahol.