Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

II. Egyesületi értesítő - 1. Az egyesület megalakulása és első éve (1898, 99)

ÍÍ2 Sajnos ! az utolsó évtized előtti időkbon csak édes-kevés tétetett a Balaton-kultusz felvirágoztatása érdekében. Az egy Balaton-Füred kivételével alig volt hely az egész partvidéken, mely a ,,fürdő" elnevezésre igényt tarthatott volna. BalatonFüred pedig, a sajátságos viszonyoknál fogva, majdnem kizárólag az arisztokrácia találkozó helye volt s a demokratikus középosztálytól úgyszplván teljesen elszigetelve állott. Igazán érthetetlen eleinknek ezen fönséges vidékkel szemben tamrsított közönyössége ! „Ha ez a tó a külföldön volna — mondja Jókai a „Magyar Tempevölgy" című leírásában — a magyar emberek seregestől vándoromának azt láthatni s az óta száz útleírás jelent volna meg felőlo lelkesült utazóktól." Do mert a mienk és mert csak a magyar haza területén fekszik, kinek mi gondja volt rá!? Oly sajátságos viszonyok között éltünk, miszerint szégyen lett volna bevallani, hogy a nyarat a Balaton kies partjain töltöttük s bogy az égető hőség ellen annak üdítő hullámaiban kerestünk enyhülést. Divattá vált a külföldi fürdők látogatása, melyek önnek folytán gomba módra szaporodtak s míg a drága magyar pénzből s a csengő magyar aranyakból évről-évre, rohamosan fejlődtek s a haladó kor igényeinek megfelelő magaslatra emelkedtek, — addig a szép „Magyar Tenger" bűbájos partvidékén nem történt semmi üdvös alkotás s legfölebb egy-egy pásztorfiú furulyája zavarta meg a néma csendet. Hála a Gondviselésnek ! ós elismerés annak az egy-két ideális gondolkozású embernek, akik a tőkepénzesek figyelmét végre a Magyar Tengerre és virányos partvidékére irányították és meggyőzték őket arról, hogy tőkéiket a balatoni fürdők létesítésére fordítani nem csak hazafias kötelesség, hanem hasznos dolog is. S az elvetett mag termékeny talajra hullva, egy rövid évtized alatt gyönyörű cserjévé fejlődött. Az annak előtte puszta homoksivatagok helyén, egy varázsütésre, zöld oázisok támadtak s a hol még csak rövid évtizeddel előbb is csupán egy-egy legelésző nyáj kolompja hallatszott: ott most eleven, nyüzsgő élet honol s az üdülő fürdő-közönség vidám zajával oly kellemes harmóniában olvad össze a kedvderítő, tüzes cigányzene. Önhittség, vagy tudatlanság volna tőlünk azt hinni, vagy azt állítani, hog}" az elmúlt évtized alatt már mindent meg-