Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai

sók s tojásai a telepen a legkisebbek. Fészke arasznyi, tisztán vékony füzgalyakból van építve. Az 1891-iki congressusi kirándulók nagyon sokat lelövöldöztek a Diás fölötti gémtanyán, a rá következő években nem is volt több 2—3 párnál. Utóbb ismét elszaporodott. A fészektanyán háborgatva, a fák fölött összevissza szálldos s egy cseppet sem mutat félelmet. A hideg iránt érzékenyebb, ugy, hogy csak áprilban érkezik. Naplóm szerint megjött : 1894- ben ápril 24-én, 1895- ben ,, 15-én, 1896- ban „ 28-án, 1897- ben „ 22-én, 1898- ban „ 9-én. Az utolsókat október lo-én láttam ("895). Afrikában telel. Ha nem nagyon pusztítják, a Xis-ßalatonon kisebb számmal mindaddig lesz, a mig a nádasokban a füzesek megvannak. 6. ß kis gérq. — Jlrdea minuia L. 176b\ — Ez az alig gerlenagyságú gémfaj a Balaton minden nádas berkében, sőt végesvégig a tó egész nádszegélyében előfordul. Néhány méter szélességű nádszegély, csak elég sürü legyen, elegendő ahoz, hogy benne megtelepedjék. A többigémtől eltérőleg ez egyáltalán nein társas, egyenkint s meglehetősen rejtve él a sűrűségben. Csak akkor repül ki, ha véletlenül fölverik s akkor sem száll messzire. Elmondhatjuk, hogy csak véletlenség folytán kerül a szemünk elé. Fészkét leginkább a sürü nádban nőtt kis füzbokrokba építi, vagy a nád gazosabb helyeire, de legalább egy-két arasznyira a víz tükre fölé. Tojásai olyanformák, mint a gerle tojásai, fehérek, de gömbölyded alakúak. ß njeddig a Balatonnak nádasai, nádszegélyei lesznek, a kis gém is lakosa marad azoknak- Télre elköltözik ; érkezik ápril közepén, s szeptember végén elvonul. A Kis-Balatonon legkésőbben október 15-én láttam. 7. ß bölömbika. — Botciurus s'rellaris (L.) 1758. — (31. kép). Bár a bölömbika, melynek ,,ü-prúm"-bőgését kora tavasztól a költési idő befejezéséig elég gyakran halljuk, minden nádasunkban él, sok helyütt még a Balaton zalai partjának nádszegélyeiben is, mégis ritkán látjuk, mert nappal rejtve van a növényzet sűrűjében s csak ha közelében járunk, ijed föl s ilyenkor is alig hogy fölkalimpál, alig 30—4) lépésnyire már visszaesik a nádba. Előfordulása sohasem telepes, csakis magánosan ól s jóformán csak a hangjából állapíthatjuk meg a jelen-