Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)
I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai
A fészkek rendes viszonyok között embermagasságnyira vannak a talaj, vagy a víz fölött. 1895 elején a Kis-Balatonon igen nagy víz volt s a téli kőnyomás s a tavaszi jégmozgás a megmaradt avas nádat ugy tönkre tette, hogy náderdő tulajdonképpen nem is maradt ; a legnagyobb sűrűségen még május közepén is keresztül-kasul járhattam hajóval. Ez alkalommal a vörös gémek a lenyomott nádra, a hol az csomósabban állott, szinte a földre rakták fészkeiket, alig voltak a vízszin fölött egy arasznyira. Fészkelni társasán szokott, de korántsem azon szigorú csoportosság jellemével, mint a szürke, vagy más gémek : a vörös gém telepén a nádban áz egyes fészkek 10—30 lépésnyire vannak egymástól, lehetőleg egyenletes elosztással. Míg a szürke gém tanyája mindenhol más és más képet tár elénk, addig a vörös gémé mindenhol egyforma, egyik fészek szakasztott olyan, mint a másik, úgy, hogy ha egy fészkét s az egyes fészkek távolságát megfigyeltük, nincs tovább miért kutatnunk. Május elojévol találjuk 3 — 4 zöld tojását, ezek valamivel kisebbek s finomabb héjnak, mint a szürke géméi. Ha fészkelő tanyájára az ember benyomul, a csörtetésre a különböző távolban levő fészkekből különböző időben s egyesével robognak fel a költő, madarak, az első puskalövésre egyszerre zúg föl a többi a telep távolabbi fészkeiből s nagy össze-visszasággal kavarognak a nád fölött, majd eltűnnek az ember szeme elől, de időközönkink' egy-egy egészen a nád. fölött oda-oda kanyarog. Ha az ember eltávozik, rövidesen letelepszenek fészkeikre. A vörös-gém tanyáján ritkábban találunk másféle fészket is ; a Kis-Balatonon gyakran mégis a vadlúd társaságában költ, a mennyibon az utóbbi is a legkevésbé hozzáfélhető nádasokat választja fészkelő helyül ; más gémfajokkal ritkábban keveredik a tanyán s ez esetben a szürke gémnek, vagy a nagy kócsagnak van néhány fészke közöttük. A vörös gém a hideg iránt érzékenyebb, mint a szürke, s így tavaszi megérkezése is későbbre esik. Néhány érkezési adatt álljon itt összehasonlításul. 1894- ben az elsők érkeztek ápril 4-én, 1895- ben „ „ „ 6-án, 1896- ban „ „ márc. 19-én, 1897- ben „ „ „ 26-án, 1898- ban „ „ ,, 24-én. Oszi elvonulása szeptemberre esik ; legkésőbben október 15-én láttam (1895). — jYÍ/n/hogg a vörös gém csak a nagy
