Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ 27 2.), bögre (uo. I. t. 3.), korsó (uo. I. t. 4.), tányér (uo. I. t. 6.), kékeszöld üvegpalack (uo. VII. t. 2.), bronzkorsó töredékei (23.) (Németh 1904, 247), noricum-pannoniai bronz fibulatöredék (Kiss 1957,4041; VI. t. 6.), erős profilú fibulatöredék (uo. VI. t. 7.), összeolvadt bronzdarab vászonmaradvánnyal (Németh 1904, 247), pár darab csipkés szélű, átlyukasztott bronzlemez (uo.) bronzszűrő (24.), 6 db bronzszög, vas, csonttöredékek (Németh 1904, 247). Perem átm. = 9,3; falv. = 0,1. Vastag, erős bronzlemezből kialakított szögletes perem 2 darabja. Egy helyen kissé csorba. Felületén kb. 1 mm átmérőjű fehér szemcsék vannak. A perem ép, de a nyakrész töredékes. Ezek a darabok arra engednek következtetni, hogy az eredeti korsó a késő La Tene — koracsászárkori széles, bő szájú lemezkorsók közé tartozott, mivel a szájkiképzés azokkal mutat rokonságot. Három típust különít el ezen a csoporton belül J. Werner, aki mintegy 23 példányt gyűjtött össze ezekből (1954, 43 — 51). Itt nincs lehetőség további, finomabb osztályozásra, mivel hiányzik a fül. A csoport fő elterjedési területe az Alpok vidéke (Werner 1954, 67, Liste A), de szórványosan előfordul a szabad Germaniában is (Eggers 1951, 170-171, Beilage 52,-Typ 122; Karte 37). Tartománybeli analógiaként egy ismeretlen lelőhelyű korsót említhetünk (Radnóti 1938, 162; Taf. XXXIX, 1; Werner 1954, 49; 67, A15), Az itt tárgyalt edénytöredékeket a kísérő leletek az I. század végétől a II. század közepéig terjedő időszakra keltezik (vö. Kiss 1957, 50). 23. Korsó A lelőhelyet és a leletegyüttest Id. a 22. sz. alatt. 63.243.1.2-3., 6-8. Perem átm. = 8; talp átm. = 6,7. Lemezből kalapált edény. A perem kereken visszahajló „csöves" (Németh 1904, 247), a nyak és a has töredékei kb. 1 mm vastagságúak, íveltek. Van köztük deformálódott, kissé összeolvadt töredék is. Viszonylag épen maradt meg a sima, dísztelen lemezfenék, mindössze 2 helyen tört ki belőle egy-egy kisebb rész. Ezek az edénytöredékek a tagolt felületű korsókhoz tartoznak (Radnóti 1938, 159; Taf. XIV. 77; CahenDelhaye 1970, 131), pontosabban azoknak egy Kelet-Alpok vidékén készült változatához. A korsót a leletegyüttes az I. század végére — II. szá23. ábra. Korsó zad első felére keltezi (Kiss 1957, 50). 24. Merítő vagy szűrő A lelőhelyet és a leletegyüttest Id. a 22. sz. alatt. 63.243.1.4. h. = 6, Ül. 5; v. = 0,15, Ül. 0,1. Öntött nyéltöredék, kalapált lemezcsésze töredéke. Evezőlapát alakú nyél középső része ez a darab, kissé deformálódott állapotban maradt meg. Sima, enyhén ívelő csésze része a másik töredék. Ez a két darab vízszintes nyelű merítő vagy szűrőedény töredéke (ld. 1. sz.). Hasonlóak még ebben az anyagban a 16. és 37. 24. ábra. Merítő szűrő 25. Kancsó fül- és nyaktöredék Radnóti 1938, 139; Kiss 1957, 49; VI. t. 3.; Radnóti 1960, 108; 122, Nr. 33.; Balty 1965, 55, № 74; Nuber 1972, 150; 204, Liste G VIe6; 217, Grabliste 132. 55.212.52-53. (= régi ltsz.: 463-4; gyarapodási szám: 585), 55.271.162. 25. ábra. Szűknyakú kancsó A IX—XI. tumulusokból származnak a töredékek. Ugyancsak innen kerültek elő még a következő leletek: ládika bronzverete, vaszár, 16 db kalaposfejű bronzszög, bronzfibula, cofülű tál fogantyúja (26) (Kiss 1957, 49). h. = 7,sz. = 0,8-l,2. Mindhárom öntött és töredékes. A fülön fent van 2 egymás felé fordított trapéz alakú, a fülfelületből alig kiemelkedő lapos tag. Valószínű, hogy lereszelt öntőcsap. A lóprotomé kezdetlegesen modellált, az előrenyúló hegyes pofa kutyára vagy rókára emlékeztet. A sörényt 3 mélyen vésett függőleges vonal, ül. közöttük széles lapos vájatú vízszintes vonalak jelzik. A testrészleteket elnagyoltan egymás mellé tett síkokkal adják vissza. A két mellső végtag a kancsó ferdén levágott szájára illeszkedett rá. A forgórészen lefelé futó S-motívumok vannak, ezek is vésettek. Az egész fül egy kissé féloldalas, a hőtől deformálódott. A nyakrész összehajlott csőszerű állapotban van. Ezek a töredékek egy szűknyakú kancsóhoz tartoznak (Radnóti 1938, 137-144; Taf. XIII, 71; Eggers 1951, 171, Beüage 53; Typ 127; Radnóti 1960; Balty 1965). A típus elterjedési területe az egész Római Birodalom, de előfordulnak a szabad Germaniában is. Eddig kb. 150 példányt tettek közzé.