Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Katona Imre: Veszprém megyei huta-üvegek Sárváron

4 KATONA pontjain, köztük hazánkban is. Míg azonban Velencében az öblösművészet, Nyugat-Európában az üvegfestés lendül fel. Hazánkban az első üveges-adat Kassáról, 1307-ből való. 1350 körül Felső-Magyarországon már működtek üvegcsűrök, melyek üvegtányérokat is készítettek. Ez az első, szklenói üveggyár azért épült, hogy az aranybányákhoz szükséges választóvizet az ott készített üvegekbe tárolják (Schaidglas). Ez az első nyoma hazánkban az üvegnek laboratóriumi felhasználásának. Mátyás korában, 1475 körül már az üvegesek egy céhet alkotnak a drágakőcsiszolókkal és a festőkkel. Mátyás és a főurak a hazai készítmények mellett szívesen vásárolták a drága velencei üvegeket is. Maga Mátyás király is szívesen használta a díszes velencei poharat, mint ezt a Nemzeti Múzeumban őrzött billikoma mutatja. Az egyik legjellemzőbb velencei forma a szárnyas-talpas kehely, a függőleges szimmetriatengely körül elhelyezkedő forgásfelületek szerves, architektónikus kapcsolatából alakul ki. A szárhoz kapcsolódnak a fogóval formált, csipkeszerűen finom szárnyak. Mégpedig a velenceieknek mindig csak kettő, a velencei modorú, északi flandriai üvegművészetben néha négy, vagy több is. A velencei üvegművesség nemcsak hazánkban működő velencei vitráriusokon és az eredeti műtárgyakon keresztül hat, hanem Ausztrián, vagy Flandrián keresztül közvetve is. Ezek az edények a fúvott stíluson belül a reneszánsz hatását is tükrözik, bár itt-ott már ezeken is, méginkább azonban a későbbieken, már a barokk hatása érződik, az üvegek szerkezete átalakul. A stílusváltozással a muránói üveg jelentősége lassan lehanyatlik, a német és cseh kristályüvegek lépésről-lépésre kiszorítják a piacról a híres velencei edényeket. A 17. századtól már erőteljesebben fejlődik az üvegművesség: tudnak már átlátszó, színtelen síküvegeket fújni, az ablakokat fakeretbe helyezik, a 16. század végén feltalálják az üvegmaratást, tökéletesedik az üvegcsiszolás. A 18. században, a háborúk utáni viszonylagos konjunktúra évtizedeiben az otthon-kultúra eddig nem látott fejlődésnek indul. Érthető, ha az ezt szolgáló iparművészet is fejlődik, virágzik. A művészet legnagyobb mecénása az egyház, templomok százai épülnek országszerte a hódoltsági és a kuruc—labanc háborúk alatt elpusztultak helyén. Az új templomok új berendezést igényelnek. Az újjáépítés és átalakítás művészi stílusa a barokk. A korábbi évtizedek reneszánsz stílusához képest, mely a nehézkesebb, statikusabb formákat kedvelte, a barokk könynyedebb, légiesebb formákhoz és anyagokhoz folyamodik. Az üveg a 17. században, a 18. század elején még drága. A 18. század második felében kezdik általánosan alkalmazni. A század közepének és második felének háborúi miatt sok az országban beszállásolt katona és növekszik az alkoholfogyasztás. A huták egyik legfontosabb terméke a borfejtéshez használt pincetok-palack, a kulacs és a borosüvegek, poharak. A savanyú borok többszöri fejtésénél használták a pincetok-palackokat. Hasáb alakú testük egyik, vagy mindkét oldalára a tulajdonos, vagy a használó címere és monogramja került. Különösen a 18. század második felében és a 19. század elején terjedt el a pincetok használata Magyarországon. A 18. század kedvelt üvegdíszítési módja az alacsony hőfokon alkalmazott színes zománcfestés. Különösen a 18. század közepén és második felében kedvelték e díszítési módot. Leginkább hasábalakú butellák és poharak készültek ezzel az eljárással. A színek élénkek voltak, amit valószínűleg az egyszerű lakosság igényei inspiráltak. Az így készült poharak a korábbi évszázadok formai hagyományait követték: lapos talpból kinövő, tölcsérszerű test alkotta a poharak fő formai elemét ugyanúgy, mint a 17. század és a 18. század elejének duplafalú poharainál. Az üveggyártás egyre inkább terjed, az üveg egyre szélesebb rétegek számára lesz hozzáférhető. Megjelenik az építészetben, ami egyben a síküvegelőállítás népszerűsítését jelenti. Az üveg a díszmű jellegből fokozatosan használati cikké alakul. Az olvasztási technológia fejlődését a kemencekonstrukciók javulása teszi lehetővé. A fatüzeléssel működő üveggyártás helyébe Angliában a széntüzeléses olvasztókemence lépett. Ezzel növekedett a kemencékben elérhető hőmérséklet, javult az üvegek minősége. Ennek ellenére a 19. század közepéig az üvegkészítés kézműipari jellegű maradt. Ez a készítmények jellegén, a megmunkálás sajátosságaiban is megmutatkozik. Az európai üvegművesség az 1800as évek elejével az új, nagyjelentőségű átalakulás révén, két alapvetően eltérő technikai-művészeti felfogás, a fúvott és a kristálystílus végletei között ingadozott. Bár a kristálystílus már a 18. század utolsó évtizedeiben megjelenik, a 19. század elején végleg diadalt arat. Ezért a fúvott stílus csak néhány elmaradott vidéki hutában él tovább változatlanul. A század stílusáramlataival, ahogyan más művességi ágban, az üvegben is beszélhetünk empiere, klasszicista, neobarokk és neorokokó, majd historizáló üvegekről. A cseh üveg a 18. század végén, a 19. század elején az európai fejlődés élére került. Nemcsak az üvegek anyaga, összetétele emelte bizonyos fokig az európai üvegek fölé, vagy ezekkel egy szintre, hanem az edények típusainak, formáinak változatossága és díszítésük sokfélesége is. A kereslet növekedésével Magyarországon is fellendül az üvegművesség. 1842-ben számszerint mintegy 54 huta van Magyarországon. Ez mindössze 8-al kevesebb, mint a Csehországban ugyanekkor nyilvántartott üveghuták száma. Ennek ellenére 1823 és 1827 között 162, 512 font tábla- és öblösüvegárut importáltunk Ausztria tartományaiból, főképpen Csehországból. Hutáink nagyrészének felszerelése hiányos volt. Ezért a közönséges táblaüvegen kívül csak néhány közvetlen használatra alkalmas üvegedényt készítettek. Bár a köszörülés és csiszolás a gyáraktól független, egyéni tevékenységi formát is ölt a 19. század közepétől, gyáraink egyrészében továbbra is folytatódik ez a mesterség. 1898-ban 6 kivételével valamennyi üveggyárunk be volt rendezve csiszolásra is. A csiszolt áruk minősége nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is az elsők közé tartozott. A felületi díszítés másik elterjedt módja a festés volt, melyet nemcsak gyárak kultiváltak az 1870-es, 80-as évektől kezdődően, hanem egyének is. Ugyan Kratzmann Ede múfestőt még Trefort telepítette a magyar fővárosba, ahol haláláig idegen maradt, de hazaiak is megpróbálkoznak az üvegfestés műfajával, és nem is mindig sikertelenül. Elég ha Roth Miksa tevékenységére gondolunk, akinek műhelye 1886-ban létesült s az 1890-es években és a századfordulón opelescens képeivel nemcsak hazai, hanem nemzetközi sikert aratott nem egy kiállításon. Az üveg finomításával, további feldolgozásával sem csak gyárak foglalkoznak, hanem kisebb műhelyek is. Közülük Girgl Henrik üvegfinomító neve emelkedik ki, aki üvegvéséstől üvegfestésig mindenféle munkát vállalt. Műhelye 1820-ban keletkezett s 1895-ben már 4 szakmunkást és négy festőt foglalkoztatott. Az 1880-as évek elején a magyar üvegművesség csak itt-ott lépte át a