Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

30 SZABÓ 31. ábra. Serpenyő p. 162. 37/10. sz.lh. 55.273.43. Aranyoskút, római telep, 1955. évi leletmentés. Ugyaninnen származik egy vaskés, ólomtöredék és római kori házikerámia, m. (tör.) = 2,8, perem átm. = 14. Öntött, de vékony falú serpenyő ívelten hajló peremtöredéke folytatólagosan az oldalfal kis részletével. Kívül egy plasztikus léc, belül egy vésett vonal van rajta. Az itt rendelkezésre álló töredék a korongos nyelű serpenyők csészéjével mutat hasonlóságot, ezért Radnóti A. 14-16. típusainak darabjai közé sorolhatjuk (1938, 50-60; Taf. III, 14-16.) A hasonló pannóniai példányokat a 11. sz.-nál részletesen felsoroltuk. A 31. sz. példányt a kísérő kerámia alapján a II. század végére — III. század elejére lehet keltezni. 32. PALOZNAK Kancsó Palágyi 1972, 11 l-l 13, 7. és 9. kép. 71.8.1. Hampaszkút 939. hrsz. Római szarkofág, másodlagos beletemetkezés melléklete. 32. ábra. Kancsó Hagymafejes fibula, bronz csat, vaskés, vas mécses, vas akasztó horog, vasgyűrü, üvegpohár és üvegpalack kíséretében került elő. M. = 20,5,- perem átm. = 3,9; talp átm. = 7,8. Kalapált lemezedény. Füle lemezcsíkból készült és hozzászögelték az edény nyakához és hasához. Szájnyílása kör alakú, pereme függőlegesen álló, egyenes, körbevágott. A nyaka hengeres, egy gyűrűvel fönt, lent pedig egy enyhén lejtős lépcsőig tart. A has két egymásnak szembefordított csonkakúp formát mutat. Feneke külön lemezdarabból készült, kalapált talpgyűrűs és forrasztással illesztették az edény testhez. Foltozott. E tárgy vállas lemezkancsó volt (így Palágyi 1972, 113. A típusról ld. Radnóti 1938, 154-155; Taf. XIV, 83; Raev 1976, 157-159, Typ П.; Raev 1977, 616-617, Typ Straldza; Bolla 1980, 33-39, Typ He). Megállapították, hogy ez a vizes kancsók egyike volt. Elterjedési területe Moesia, Thracia, Italia, Dalmatia tartományokra esik, de szórványosan előfordul Galliában és Britanniában is. Pannoniában az alábbi lelőhelyeken kerültek elő ilyen típusú kanesók: SisciaSisak (Radnóti 1938, 154), Vinkovci (uo.), Lorenziberg (uo.), Kuzmin (Slavnié 1952, 60-63; T. Cl, 2), Zomba (Bonis 1983, 108-111; 122, Abb. П.), Intereisa (Radnóti 1938, 154; Radnóti 1957, 203, 220-221, Nr. 33, 52; 1983-ban 14 db vállas lemezkanesónyak került elő a táborból. Id. Szabó 1987, s.p.), KeszthelyÚjmajor (Radnóti 1938, 154), Keszthelyl'enékpuszta, erőd, 6 kanesó töredékekben (Müller 1978, 20, 7. kép 3-6; 9. kép 1.), Somogyvár (Koeztur 1964, 139). Szalaeska (Radnóti 1938, 154), Szőny-Füzítő puszta (uo.), Müllendorf (uo.: 2 példány), Carnuntum-Bad Deutseh-Altenburg/Petronell (uo.:3 példány). A paloznaki kancsó a vállas lemezkancsók későbbi változatát képviseli, mert lépcsős vállú. Ugyanilyen az idézettek közül az egyik intercisai (Radnóti 1957, Nr. 52), a Keszthely-Újmajori és 2 carnuntumi példány (Mus. Carnuntinum 1672, 1676). Általános keltezésük a IV. század. Az itt tárgyalt példány a IV. század második felére keltezett (Palágyi 1972, 111 — 113). Készítésének kora sem sokkal előbbi, kb. a IV. század közepe, s mintegy 30^1-0 év használati időt tételezhetünk fel. 33. PÁPASALAMON Korsó Szabó 1981, 54, № 4 (= XI); 5. kép 2; 6. kép; MRT 4, 1972, p. 211, 64/1. sz.lh. 55.170.1-2. Kincslelet, a köztemető melletti homokbányában találták 1923-ban. 33. ábra. Korsó 2 évvel később került be a múzeumba Kajcsos István gyűjtéséből. Kísérő leletei a következők: bronztárgyak — ládikaveretek, pántok (Gáspár 1980, 77-86), tükör, szőlőlevél idomú edényfül; kerámiatöredékek; vasak patkó, lándzsa, pajzsdudor. Ma már csak a ládika és a bronzkorsó azonosítható, m. (tör.) = 12; perem átm. = 7,2; fül h.= 16,2. A korsóból csak a száj és a nyak néhány töredéke, valamint a fül maradt meg. A fül öntött, az edénytest kalapált. A fülön jobb oldalt a madárfej letörött, bal oldalt csak a csőr. Középen van egy gombban végződő húsos levél. A függőleges fogón fönt 2 vésett vonal, középen pedig 4, amely térdet imitál, alatta formázott alsó lábszár, majd sarus jobb lábfej következik. Plasztikus kidolgozású, de utólagosan is megmunkált. Ez a korsó az emberi lábfejjel, Ül. lábszárral díszített fülű típusba tartozik (Radnóti 1938, 167; Radnóti 1957. 205; Tassinari 1973, Types I-XL; Raev 1977, 621, Beilage 4, Typ 16; Szabó 1981, 52-64; Ruprechtsberger 1985, 61-72), a keleti változathoz. Pannoniából egy hasonló fület ismerünk, ez lelőhely nélküli darab (Szabó 1981, 54, № 5 = XII.; 8. kép 2.). A Római Birodalom határain belül mintegy 60 példány került elő eddig a nyugati és a keleti változatból együttesen. Keltezésük: II—III. század. Sajnos, ennél pontosabban nem keltezhető a pápasalamoni példány sem. Ha-