Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ 29 (29.), ami összetört, amikor az eke beleakadt. 28. Mély tál Rhé 1908, 119-127,3. kép,-Radnóti 1938, 133; Thomas 1964, 283; Thomas 1965, 22; MRT 4, 1972, p. 169, 51/2. sz.lh. 55.187.4. m = 8; perem átm. = 32; fenék átm. = 26. Vékony bronzlemezből készült, kalapált, meredek falú mély tál erősen sérült állapotban. A perem egy helyen, az oldalfal több helyen elrepedt. Feneke kb. 2/3 részben hiányzik. Kívül egymástól arányos távolságban 3 ezüstös folt található. Ez feltehetően a forrasztásnál használt óntartalmú vegyület nyoma. Fönt, a perem alatt 1x2, lejjebb a törésvonal közelében 1x3 hornyolt vonalpár mutatkozik, a fenéken pedig 1x2. A belső oldalon folyamatos, szürke színű bevonat látszik több helyütt. Itt is vannak hornyolt vonalpárok: a perem alatt 1x3, lejjebb az oldalfalon 1x2, a fenéken 1x2. Attache. Öntött. Eredetileg 3 volt belőle. Az oldalfalhoz támaszkodó rész szőlőlevél alakú, a kengyel félköríves, vége pedig stilizált madárfej. A rendelkezésünkre álló töredékekből rekonstruálni lehet a meredekfalú mély tálat (Radnóti 1938, 132-133; Taf. XII, 62, Eggers 1951, 28. -29. ábra. Medence 167, Beilage 31; Typ 83), amit 3 karikával függesztettek föl a háromlábra (Kraskovská 1978, 20-21; Pl. XVIII, 4). A VBM anyagában hasonló ehhez a 2. és a 29. sz. A nagydémi lelet mély tálja már a II. század végén földbe kerülhetett. Használati ideje nem lehetett túl hosszú, legfeljebb egy emberöltő, így készítésének időpontjául a II. század közepét jelölnénk meg. 29. Mély tál Rhé 1908,119. 55.187.4.(7) H.= 10; 6,8; 8,1; m. =6,9. 3 töredék, közülük 2 összeülik. Öntött, majd kalapált lemezedény. A perem alatt közvetlenül, ill. az oldalfalon 2x2 és 1x3 hornyolt vonal fut körbe. A felső két vonal között található egy szürke folt. Belül a perem alatt 1x3 hornyolt vonalköteg látható. Meredek falú mély tálhoz tartoznak ezek a töredékek (Radnóti 1938, 132-133; Taf. XII, 62; Eggers 1951, 167, Beilage 31; Typ 83). Hasonló az itt tárgyalt anyagban a 2. és a 28. sz. 30. Korsó Rhé 1908, 119; Radnóti 1938, 163; Taf. XLI, 1; Thomas-Szentléleky 1959, 32; XXIV. t.; Éri 1963 27-38; Thomas 1964, 283-286 Taf. 179, 182; Thomas 1965, 21 Thomas 1970, 6; Mithay 1971, 31 MRT 4, 1972, p. 169, 51/2. sz.lh. 55.187.3. A korsó a 29. sz. mély tál mellett volt a földben (Rhé 1908, 119). M. = 20,4; perem átm. = 6,9; talp. átm. = 9. A füle öntött és utólagosan megmunkált, az edény test öntés után kikalapált. Tagolatlan és díszítetlen felületű, de polírozott. Befelé ívelő, széles perem zárja le a tölcséres szájnyílást. Az edény a nyakánál a legszűkebb, innen lefelé fokozatosan szélesedik. Az összmagasság felénél egy kissé lejjebb éri el a legnagyobb kiterjedését. Zömök, vaskos darab, de mégis hajlékony ívelésű. Az oldalfal lent az alján megrepedt, s kissé összenyomódott. Feneke nincs. A fül fent az edényszájnál stilizált madárfejek és levélmotívumok kombinációjából áll. A vízszintes részt egy stilizált levél választja el a függőlegestől. Ez utóbbin középen egy jobbra néző, mezítelen férfialak áll, vállát redőzött lepel borítja, jobb kezében valamilyen füles tartóedényt fog, felemelt bal kezében pedig mericét. A férfialak lábánál egy kicsi négylábú állat tűnik elő, ez valószínűleg kecske, mert hosszú nyaka van. 30. ábra. Korsó Az ifjút kb. háromnegyed nézetben ábrázolták. Lejjebb az alak lába alatt egy kis részlet kitörött, majd a lezárás következik, ami 3 virágsziromból áll. A támasztó pajzs szélei körben letörtek. Rajta reliefben párducon lovagló baccháns kiterjesztett karokkal, féloldalt fordulva. Mögöttük thyrsos botot látunk. Ez az edény a tagolatlan felületű, domborműves fülű korsók típusába tartozik (Radnóti 1938, 163165; Taf. XIV, 79), azoknak a késői, sima felületű alcsoportjába (Raev 1977,621). Ez a forma fölöttébb elterjedt a Római Birodalom tartományaiban, de a határokon kívül nem. Az eddig ismert példányok zömében I. és II. századiak. A pannóniai lelőhelyű darabok között egy ép korsó van Sopronból (Radnóti 1938, 162-163), a többi fül Brigetioból (uo. 166; Taf. XL1I, 7), ismeretlen lelőhelyről (uo. Taf. XL1I, 6). ill. Kemenesszentpéterről került elő (MRT 4, 1972. 129. 37/6. sz. Ih.;XXIV.t. 4.). A nagydémi korsót a dionysiakus motívumok alapján a II. századra keltezzük (így MRT 4, 1972, p. 169). Összehasonlítva ezt az edényt a fent idézett pannóniai lelőhelyű korsókkal kitűnt, hogy azoknál sokkal gazdagabban díszített. Az ábrázolt jelenetek gyakran előfordulnak a galliai korsókon (Tassinari 1975, 65—66, № 170, további irodalommal). A hasonlóságok oly mértékűek, hogy arra kell gondolnunk, hogy ez az edény is ott készült. 31.ÖSKÜ Serpenyő töredék Kiss 1957b, Nr. 81., MRT 2, 1969,