Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ 25 77.2.120. (Taf. XX, 3); 77.2.140. (Taf. XX, 6). A 2. halom 2. gödrében — ahol a kocsit és az egyik lovat találták — került elő a korsótest két darabban (77.2.283-286., 223.; Taf. IX, 6-7), a füle pedig 3 darabban a sírgödör környékéről a római kori talajfelszínen (77.2.120.: Taf. XX, 3, 77.2. 140.: Taf. XX, 6), vö. még 13. sz. Száj átm. = 7,5-7,9, talp átm. = 10,8; feltételezett m. = 30. Öntött, kalapált és esztergált korsó. Füle 3, teste 2 darabban van, deformálódott, égett és összenyomódott állapotban. Szájnyílása kör alakú, pereme ferdén álló, befelé tagozott. Az edénytest vastag, erős bronzlemezből készült, amit a vállnál már kikalapáltak. Az alsó rész amorf, összenyomódott állapotú, a talpgyúrű kb. 0,8 cm széles, domború esztergált bordás aljrésszel. Középen található az esztergára való rögzítés helye. A fülből csak a hátrahajló húsos levél darabja, a vízszintes szakaszból és a függőleges fogórészből is csak egy-egy töredék maradt meg. Ez utóbbi leveles díszítésű volt. Atme tszete D-alakú. Ez a korsó a tagolatlan felületű típusok közé tartozik (Radnóti 1938, 162-167; Taf. XIV, 79; Werner 1954, 46-51; Raev 1977, 620-621, Palágyi 1981, 24). Az általános sajátságokon túl a típusok elkülönítő jegyei még nem állnak rendelkezésünkre. A VBM anyagában több példány ismert (3., 10., 22. és 30.), bár ezek különböző korúak. Az inotai korsót a kísérő leletek az I. század végére — II. század első harmadára keltezik (Palágyi 1981, 21-24). 16. ábra. Szűrő 16. Szűrő Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. VII, 12-13, 17;XX,4-5. 77.2,5., 11., 16., 99., 103., 113., 135. 2. halom, a sírgödör mellett (ugyanott, mint a 13, 15 és 18-21). A kiegészítés alapján rekonstruált méretek: nyél h. = 14, átm. = 12; m. = 8. A töredékek méretei: nyél h. = 6,5; m.= 1,8-4. Vékony lemezből készült, perforált, sugaras elrendezésű lyuksorral ellátott szűrő összenyomódott, deformált darabjai. A perem átmetszete háromszög, a nyél evezőlapát alakú. A vége ívelten kiszélesedik. A fenti töredékek eléggé jellegzetesek ahhoz, hogy a vízszintes nyelű, félgömbös csészéjű típusok közé besorolhatók legyenek (Radnóti 1938, 77-78; Taf. VI, 24). A továbbiakat ld. az 1. sz. alatt. Hasonló még a 24. és 37. 17. Kancsófül Palágyi 1981, 11, 18,24,37. 77.2.76., 106. 2. halom, sírgödör. A leletegyüttest Id. a 13. sz. alatt. h.= 11,2. 1 7. ábra. Kancsófül Öntött, égett, az alsó attache-nál deformálódott a támasztólap, a felső részen a peremre illeszkedő két félkör alakú kar letörött. Fent plasztikusan formált apotropaikus női fej emelkedik ki a felületből. Frizurája a homlok fölött szélesen felszedett, rollniba tekert és letűzött hajtincs, mögötte a fejtetőn középen elválasztott sima haj, aminek csak a nyakba lógó vége kunkorodik be egy kissé. A hajszálakat vésett vonalak adják vissza. Félhold alakú csüngős nyaklánca ugyancsak vésett vonalas. A forgórész hármas, plasztikus díszítménnyel kezdődik, alatta redőzött drapéria, lejjebb keresztbetett lábbal álló, zömök testalkatú gyerek, alatta gyümölcsös kosár. Az alsó attache-on széles arccsontú fej jelenik meg, dús hajfürttel. Deformálódott és kissé megolvadt. Ez a kancsófül az apotropaikus fej alapján a lóherelevél szájú bronzkancsók talpas változatába tartozik (Radnóti 1938, 146; Taf. XII, 68; Nuber 1972, 54-60; 200, Liste F III; Palágyi 1981, 24). Kancsó - nyeles csésze készletben fordul elő általában (az inotai leletben is, ld. 18. sz.). Ez a kancsóváltozat eddig mintegy 15 példányban került elő, s ezek többsége a Római Birodalom keleti feléből származik. Gyártása az I. század első felében kezdődött és folyamatosan a II. század második feléig tartott. Pannoniában Érdről (Radnóti 1938, 146; Taf. L, 2), egy ismeretlen lelőhelyről (uo. Taf. XLIX, 4) és egy Intercisa környéki hamvasztásos sírból kerültek elő hasonló példányok (Szabó 1979,251). A VBM anyagában még a 19. sz. alatti lelet tartozik ugyanebbe a típusba. A kancsófül a kísérő leletek, valamint a hajviselet és a fogó többi lapos reliefes díszítőmotívuma alapján az I. század végére keltezhető (Schreiber 1894, 439-469; Radnóti 1938, 146; Palágyi 1981, 18, 24). 18. Umbos patera (Griffschale) Palágyi 1981, 13, 18, 24, 43; Taf. VII, 9; XX, 2. 77.2.2., 111., 134. 2. halom, a sírgödör környékéről a római talajfelszínről. Leletegyüttesét Id. a 13. sz. alatt. Rekonstruált méretek: átm. =kb. 15; nyél h. = 9; m. = 5, umbo = 5,6; nyélvég h. = 7,3; m. = 2,3. 18. ábra. Umbos patera