Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ 23 Ebben az anyagban a 6., 36., és 42. számúak is ilyenek még. Keltezésük Radnóti A. kutatásai alapján a II. század vége — III. század első fele (1966, 206). 10. Korsó Radnóti 1938, 165; Taf. XL, 3-3a. 55.275.531.; 55.275.174. m. = 19,5; perem átm. = 8,5; talp átm. = 6. Öntött a fül és az edénytest. Jelenleg három darabból áll: fül, edénytest és fenék. A fülön vésés, az edénytesten polírozás és fényezés nyoma fedezhető fel. A mostani edény fenék nem a készítés idején, hanem később készült, de még római kori pótlás. Lemezből készült, és 2+2+1+1 hornyolt vonal van rajta. A perem alatt kívül és a nyakon belül kb. 2 cm-rel a száj alatt ugyancsak hornyolt vonal található. A korsó vállán 2 vésett vonal között kötélminta, középütt pedig kyma-sor díszíti. A fülön fent a bal oldali madárfej letörött. A fülszalagon domborműves, laza elrendezésű szőlőlevélsor húzódik. A levelek között mély árkok találhatók, a felületek lekopottak. A támasztólap szélei töröttek. A medúza hajzata, arca és orra egészen lapos, kopott. Ez a korsó a tagolatlan felületű, domborműves fülű típusba (Radnóti 1938, 163-165; Taf. XIV, 79),ezen belül az ornamentális motívummal díszített vállú alcsoportba tartozik (Raev 1977, 621). 10. ábra. Korsó A publikációk alapján eddig mintegy 30 példány ismert. Az elterjedési területük csaknem az egész Római Birodalom (Italia, Britannia, Gallia, Germania, Raetia, Moesia, Thracia, a Fekete tenger vidéke, Syria, Syria Palaestina és Aegyptus), sőt a barbaricumból is van egy ilyen korsó. Pannoniából még egy másik példány is előkerült, de ennek a lelőhelye ismeretlen (Radnóti 1938, 164; Taf. XLI, 2-2a). Az enyingi korsót a fül felbomlott indadísze alapján a II. század közepére keltezzük. A földbekerülése pedig a váli típusú vödör alapján valószínűleg a II. század végén történt. 11. ábra. Serpenyő 11. GYULAFIRÁTÓT-POGÁNYTELEK Serpenyő Radnóti 1938, 59; Taf. XXII, 2; Thomas 1964, 49; Taf. XVII. 55.241.3. Római villa. Az I. épület 4. helyiségében került elő (MRT 2, 1969, p. 96, 20/6. számú lelőhely; 17. t. 36.). h. = 12; korong átm. = 6. Öntött nyéltöredék. A korong széléről körben letörött a kiemelkedő borda, aminek a teteje kopott, ellaposodott, két oldalt pedig mély árkok vannak mellette. A nyél végén sértetlenül megmaradt. Ugyanilyen típusú a borda a nyél két szélén is, de emellett az árkolás szélesebb. Hátul sima. Ez a korongos nyelű serpenyőtöredék a csésze nélkül nem osztályozható pontosabban (vö. Radnóti 1938, 50-60; Taf. III, 14-16). A korongos nyelű serpenyők fő elterjedési területe Italia, a nyugati tartományok (Britannia, Gallia, Germania és Raetia), a dunai tartományok (Noricum, Pannónia és Moesia). Ezeken kívül a barbaricumból is kerültek elő ilyen serpenyők. A mesterjegyek tanúsága szerint két nagy gyártócentrumuk volt, Italia és Gallia. Az összehasonlítások alapján úgy tűnik, hogy az itáliai serpenyők korongja kisebb, mint a galliaiaké. A korong közepén lévő lyuk viszont az itáliaiaknál nagyobb. Ezek alapján valószínű, hogy a gyulafirátóti példány Italiában készült. A pannóniai lelőhelyek a következők: Müllendorf (Radnóti 1938, 58; Taf. XXIII, 2-3; Nuber 1972, 89), Bali" (Radnóti 1938, 53), Savaria-Szombathely (uo. 59; Taf. XVI, 4), Brigetio-Szőny (uo. 55, 63; Taf. XXI, 4), Aquincum-Budapest (uo. 55; Taf. XXI, 3), Vetus Salina-Adony (Barkóczi-Bónis 1954, 163; Abb. 15, 2 = Szabó 1980, 715-717;fig. 47. 2, l.),Szőlősgyörök (Horváth 1981, 76, Nr. 8-10; fig. 4, 4-5; 6, 1; 11, la-d; 9, 1-2), Mursa-Osijek (Pinterovic 1962, 74; 118; T. I, 1), Surcin (Radnóti 1938, 53; Taf. XXI, 2), Siscia-Sisak (uo. 51), Scitarjevo (uo. 55) és egy ismeretlen lelőhely (uo. 51; Taf. XXI, 1-la). A gyulafirátóti darab készítésének korát a példány töredékessége miatt nem tudjuk meghatározni. Hosszan tartó használata a lelőkörülmények alapján egész biztos. Megerősíti ezt a rendkívül kopott, elhasznált állapot is. Feltehetően a III. században került be a csatornát kivezető helyiség leletei közé. Hasonló még a VBM anyagában a 31. számú darab. 12-23. INOTA Inotán 2 halmot tárt fel Palágyi Sylvia 1973-1975 között. Az 1. halomban egy faládában elhelyezett urnás temetkezés volt. Itt került elő egy simpulum is (12). A 2. halomban kocsival és lovakkal együtt elhantolt, gazdag mellékletekkel ellátott urnás temetkezést sikerült hitelesen feltárni, megfigyelni és dokumentálni (Palágyi 1981, 7-93). Ebből került elő a többi bronzedény (13-21). 12. Simpulum Palágyi 1981,8,36-37. 73.2.35., 4L, 43.; 77.1.16., 26., 92. 12. ábra. Simpulum