Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ \ 21 4. ábra. Amphora fülek 55.247.1.; 55.164.6. Töttösy Béla és neje ajándékaként került a múzeumba 1917 júliusában h. = 11,3; sz. = 1,1. Mindkettő öntött és az öntés után még megmunkált. Az 55.247.1. ltsz. fülön nemes patina van, a másik viszont vöröses színű, restaurált. A fenti részen 2 plasztikus gyöngysor között élbe futó kiemelkedő rész van, ez alatt a fül szalagja sima, ovális keresztmetszetű, oldalt síkozott. A támasztólapon egy satyrfej látható. Az égnek álló haj és a kecskeszakáll vésett vonalakkal jelenik meg. Ugyanez az ábrázolásmódja az arcrészleteknek is. A szemeken és a szemzugnál is feltűnik ez a kemény, vonalas rajzolat. Hegyes satyrfülei vannak. Kevéssé plasztikus az arc, az orr, a száj és a bajusz. Amphorához tartoznak a fülek, ahhoz a típushoz, amelynél a fülek az edény nyakára vannak felforrasztva (Radnóti 1938, 156-159; Taf. XIV, 78; Eggers 1951, Typ 129.; Raev 1977, 622, Beilage 4, Typ 19.). Különösen nagy számban fordulnak elő Italiában, Moesiában és Thraciában, de feltűnnek a többi tartományban is, valamint a birodalom határain kívüli leletegyüttesekben. Pannoniából eddig a következő lelőhelyekről származnak ampohorák: SisciaSisak (Radnóti 1938, 156, Taf. XLII, 4), Emona-Ljubljana (uo.), Sopianae-Pécs (uo. 157; Taf. LII, 5, 8), ismeretlen pannóniai lelőhely (uo. = MNM 54. 5. 22.) és SallaZalalövő (Szabó 1981b, 330; 336, Abb. 49, 19), valamint ismeretlen lelőhelyek (IKM 623; MNM 81/1908. 3.). A berhidai amphora füleket Radnóti A. a lemezserpenyőket is gyártó északitaliai műhelyből származtatja (1938, 157), s mivel e műhely tevékenységét az I. század első felére teszi (uo. 37—38), nagyon valószínű, hogy az amphora fülek is I. századiak. 5. Füstölő edény 63.517.1. 1902. évi ásatásból m. = 4,7; p. átm. = 7,5; talp. átm. = 3,4. öntött, esztergált, poncolt. Zöldesbarna patina van rajta. Alul egy kicsit horpadt, vastag falú edény. A perem alatt 2x2 mélyen bevágott, esztergált vonalak vannak. A 2. és a 4. vonal fölött félkör alakú poncütéssor fut körbe. Az edény alsó harmadában az egész ornamentika megismétlődik. Talpgyűrűje alacsony, ezen belül 2 esztergált kör van. Az edény belsejében a fenéken 1+2 esztergált kör van, középütt pedig az esztergapadra való rögzítés helye. Ez az edény füstölő volt (ld. erre Wigand 1912, 40-92), az antik neve thymiaterium. Hasonló példányt csak Egyiptomból ismerünk (Funde aus Egypten. Österreichische Ausgrabungen seit 1961 — Katalog einer Sonderausstellung der Ägyptisch-Orientalischen Sammlung, Kunsthistorisches Museum. Wien 1979. 120). Korát az esztergálás kivitele alapján a II. századra tehetjük. 5. ábra. Füstölő edény 6-7. CSESZNEK Csesznek-Kopaszhegy. Erről a lelőhelyről a következő leletek kerültek elő: kőbalta, 13 tagos vaslánc, egy ólomkarika; bronzok: csengő, vödörfül (6), kiöntős lemezkancsó fülének darabja (7) (MRT 4, 1972, p. 77, 19/1. számú lelőhely). 6. Vödörfül Uo. 12.t. 17. 55.192.2. h.= 15, átm. = 1. Töredék. Öntött. Zöldes színű patinája van. A felületén kisebb lyukak és sérülésnyomok vannak. A kengyel átmetszete nyolcszög alakú, visszahajló vége madárfej formájú, de nagyon erősen stilizált. Ez a fül a Hemmoor típusú vödrök magyar változatának nevezett váli típusba sorolható (Radnóti 1938, 118-119; Taf. X, 52, Radnóti 1966, 203-206, Eggers 1951, 53; 165, Typ 63; Karte 23-24). 6. ábra. Vödör fül A Római Birodalom területén szórványosan kerültek elő a váli típusú vödrök Pantikapaionban, Moesiában, Thraciában, Germaniában és Galliában. Ezeken kívül a szabad Germaniában is ismert két lelőhely. Nagyobb számban csak Pannoniából kerültek elő a váli típusú vödrök (18 db) az alábbi helyeken: Grobljc (Radnóti 1938, 118 = Pirkovic 1968, 121; Taf. 3, 1), Zomba (Radnóti 1938, 118 = Bónis 1982, 105-106; Abb. 9-10.), ismeretlen lelőhely (Radnóti 1938, 118; Taf. XXXV, 7), Vál (uo. 118 = Bónis 1982, 106), Intercisa-Dunaújváros (Radnóti 1957, 186, 217-222, Nr. 14-15, 40-41, 73), Mursa-Osijek (Radnóti 1938, 118 = Pinterovic 1962, 80; 119; SÍ. III, 1, 3. IV, 1-2, T. II, 1, I, 5), Pécs (Radnóti 1938, 118, Taf. XXXV, 8 = Fülep 1984, 73, № 43; Pl. 38, 1), Oggau (Pittioni 1941, 26; 32, Abb. 18, 1), Halbturn (Radnóti 1966, 200-206; Taf. II la-b, III, 1) és Aquincum-Budapest (Hatalay 1979, 63 -64). A VBM anyagában a 9., 36., és 42. számú darabok tartoznak még ugyanebbe a típusba. A fent idézett hasonló darabok alapján a cseszneki példány valószínűleg a III. századra keltezhető. 7. Kiöntős lemezkancsó nyakhoz tartozó fül töredéke MRT 4, 1972, 12.t. 18. 55.192.3. m. = 6;h. = 7,5.