Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

HADTÖRTÉNELEM 83 14. BEND A Kálmán : Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Szigetvári Emlékkönyv. (Szerkesztette: Ruzsás Lajos) Bp., 1966.36. 15. BENDE Lajos: Sziget 1556. évi ostroma. HK. 1968/2. 16. FORGÁCH Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Válogatta, a szöveget gondozta: Kulcsár Péter. Fordította: Borzsák István: Bp., 1982. 101. 17. Ibidem 103-104. 18. Szigetvári levelek a török hódoltság korából. Op. cit. 121. 19. FORGÁCH Ferenc op. cit. 106108. 20. Ibidem 109-110. 21. Ibidem 113-114. 22. BENDA Kálmán op. cit. 37-38. 23. FORGÁCH Ferenc op. cit. 92-93. 24. BALOGH János op. cit. 76. 25. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 35-36. 26. Ibidem 36. 27. BALOGH János op. cit. 77-82. 28. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 36. 29. Szigetvár 1566. évi ostromához: Budina Sámuel históriája Szigetvár ostromáról. A Szigetvári Várbaráti Kör Kiadványai. 6. szám. 1978.,Gökbilgin, Tayyib: Szigetvár ostroma és elfoglalása 1566-ban. HK. 1966/4., Horváth Miklós: Szigetvár védelmének néhány katonai kérdése. HK. 1966/4, Németh Béla: Szigetvár története. Pécs, 1903, Sugár István Szigetvár és viadala. Bp., 1976, Sinkovics Márta: Szigetvári levelek a várháborúk korából. Baranyai Művelődés, 1966. december, Thury József: Szigetvár elfoglalása 1566-ban. HK. 1891, Wagner, Georg: Szigetvár felmentésének akadályai 1566-ban. HK. 1966/4. 30. LUKINICH Imre: Adatok Thury György kapitány életéhez. HK. 1937, HUSZÁR Pál: Thury György szerepe a dunántúli végvári karcokban, 1554-1566. Várpalota, 1974, MÜLLER Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg, 1973, V. MOLNÁR László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története. Veszprémi Történelmi Tár -II. 1989. 31. TAKÁTS Sándor: Rajzok a török világból I-III. Bp., 1917. II. 39. 32. Ibidem II. 21. 33. Ibidem II. 22. 34. A várépítkezési munkálatok kivitelezéséhez: SZÁNTÓ Imre: A végvári rendszer kiépítése Magyarországon. AUSz. Acta historica 38. Szeged, 1971, uő.: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon, 1541-1593. Bp. 1980, TAKÁTS Sándor: A magyar vár. Századok. 1907, uő.: Rajzok a török világból II. 2-77, Várépítészetünk. (Szerkesztette: Gerő László) Bp., 1975. 35. TAKÁTS Sándor: A magyar vár. Századok. 1907. 116-118. 36. CSORBA Csaba: Erődített és várrá alakított kolostorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében. In: Somogy megye múltjából: Levéltári évkönyv 5. (Szerkesztette: Kanyar József) Kaposvár, 1974. 13-48. 37. SZÁNTÓ Imre : A végvári rendszer kiépítése Magyarországon. AUSz. Acta historica 38. Szeged, 1971.9. 38. MAROSI Endre: Itáliai hadiépítészek részvétele a magyar végvárrendszer kiépítésében, 1541-1592. HK. 1974/1.33-60. 39. В AR В ARITS Lajos: Nagykanizsa (Magyar városok monográfiája 4.) Bp., 1929. 6. 40. A XVI. századi vár régészeti feltárását az 1950-es években Méri István régész végezte el, de ásatásának eredményei ez idáig még nem kerültek publikálásra. Méri István 1976-ban bekövetkezett halála után hagyatéka Kovalovszki Júlia tulajdonába került, aki a régészeti feltáró munka anyagát átdolgozta, kibővítette, s a kézirat ebben a formájában remélhetőleg a közeljövőben kiadásra kerül. Megtisztelő volt számomra, hogy Kovalovszki Júlia szíves jóváhagyásával a Méri-féle tudományos dokumentációt áttanulmányozhattam, amelyből számos értékes információt merítettem (lásd: MÉRI István: A kanizsai várásatás. (Vázlat a kanizsai vár és város történetének kutatásához.) Sajtó alá rendezte: Kovalovszki Júlia. Kézirat. Nagykanizsai Thury György Múzeum.) 41. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból. Kézirat gyanánt. II. Bp., 1960. 39-40. 42. Ibidem 41. 43. Dr. KÁRFFY Ödön: Hírek a kanizsai török rabokról. HK. 1912. 473. 44. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból. 11.40. 45. Országos Levéltár, Nádasdy-család levéltára. E 185 Fasc. 17. Közli: V. Molnár László: Kanizsa vára, 162-165. 46. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 39-40. 47. Dr. KÁRFFY Ödön op. cit. 475. 48. Ibidem 474. 49. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 163. 50. Az 1556-os zsoldjegyzék lelőhelye: OL Kamarai Levéltár, Lymbus Ser. II. Fasc. 1. Militaria. 51. A kanizsai tizedesek levelét lásd: Négyszáz magyar levél a XVI. századból, 1504-1560. Közli: Szalay Ágoston. I. Pest, 1861. 247-248. 52. Ibidem I. 272-273. 53. TAKÁTS Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp., 1908. 268272. 54. OL Nádasdy-család levéltára. E 185. 17/237-238. 1568. Közli: MÜLLER Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg, 1973. 3940. 55. Ibidem 41. 56. OL Nádasdy-család levéltára. E 185. F 17. 1566. június 9. Idézi: V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 164—165. 57. Az 1563-as urbáriumot közli: MAKSAY Ferenc: Urbáriumok. Bp., 1959. 133-148. Az 1568-as urbárium lelőhelye: OL Nádasdy-család levéltára. E 185. 17/237-238. 58. MÜLLER Veronika op. cit. 44-55. 59. SZENDREY János : Váraink rendszere és felszerelése a XVI. és XVII. században. HK. 1888.97-98. 60. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára, 49-50. 61. TINÓDI Sebestyén: Krónika. Sajtó alá rendezte: Sugár István. Bp., 1984. 503-504. LÁSZLÓ V. MOLNÁR DIE BURG KANIZSA IN DER ZEIT DER NÁDASDY'S (1532-1568) Das Kastell von Kanizsa gelangte im Jahre 1532 durch die mit dem letzten Abkömmling der Familie Kanizsa, Orsolya, geschlossene Ehe in die Hände des aus einer leibeigenen Familie aufgestiegenen Tamás Nádasdy, der in Graz, Bolognia, Rom und Wien studiert hatte. Durch den Erwerb des aus 7 Burgen und Burgkastellen, mehr als 10 Marktflecken und etwa 150 Dörfen bestehenden machtigen Kanizsa-Vermögens gelangte der im Rufe eines großen Mäzens stehende humanistische Aristokrat zu einer kometenhaften Karriere: zuerst füllte er das Amt eines kroatisch-slovenischer Bans, später eines Landeshauptkapitäns aus, 1555 jedoch wurde er zum Palatin gewählt. Der Verfasser der Studie befaßt sich an hervorgehobener Stelle mit der strategischen Bedeutung der an der Wende vom 13. zum 14. Jahrhundert errichteten kanizsaer Festung mit ihrer herausragenden Rolle, die sie nach der Eroberung von Buda (1541) im Kampf Südtransdanubiens gegen die Türken spielte und mit der Stellung, die sie im System ungarischer Grenzburgen einnahm. Der Verfasser veraugenscheinlicht die Modernisierungund Instandsetzungarbeiten an der auf die sogenannte ungarische Weise (aus Erde und Zolz) errichteten Burg, die imposanten Maße der Mauern, Bastionen und Tore. László V. Molnár beschreibt unter Verwendung von Quellen des Handschrifftenarchivs, so der Urbarien von 1530, 1563 und 1568 sowie des Inventarver-