Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.
Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)
HADTÖRTÉNELEM 71 v. MOLNÁR LAszLÓ KANIZSA VÁRA A NÁ DASDYAK KORÁBAN (1532-1568) A Kanizsai-örökség Amikor 1532-ben Nádasdy Tamás a Kanizsai-család egyetlen élő leszármazottját, Orsolyát feleségül vette, a hét várból és várkastélyból, mintegy 150 faluból, több mint 10 mezővárosból álló hatalmas Kanizsai-vágyon az ő és utódai kezére került. Mint ismeretes, a Nádasdy-család a megelőző évtizedekben a Kanizsaiak familiárisa volt, s ősi birtokai a névadó Nádasd körül, Sárvár vidékén és Vas megye déli részén terültek el. A köznemességhez tartozó Nádasdyak Zala és Vas megyében hosszú időn keresztül az alispáni tisztséget viselték, Nádasdy Tamás apja, Ferenc pedig Kanizsa várának volt a várnagya. 1 Nádasdy Tamás azonban kiemelkedett a köznemesi ősök sorából, a királyi udvarhoz került, ahol különböző tisztségeket bíztak rá. Kiemelkedő tehetsége, szorgalma és nem utolsó sorban szerencsés házassága révén hamarosan az ország főurai között is vezető szerepre tett szert. A hatalmas Kanizsai-vagy ont — amely az országban a leggazdagabb 20 közé tartozott — nemcsak megőrizni igyekezett, de minden erejével annak gyarapításán is fáradozott. A Mohács utáni időszakban előbb Szapolyai János (1526—1540) király hívei között szerepelt, majd ezt követően hűségesen I. Ferdinánd (1526—1564) politikáját támogatta. Ez utóbbi is megerősítette a Kanizsai-vágyon birtokában, amely főként a Nyugat-Dunántúlon húzódott végig, de átnyúlóit a Dráva—Száva közére, sőt a Száván túlra is. Ennek a hatalmas birtok-konglomerátumnak a főbb központjai Kanizsa, Kapuvár, Csepreg, Léka, Sárvár, Egervár és Velike voltak. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Nádasdy Tamás grófi címe nem az ország nyugati részén levő birtokaihoz, hanem az erdélyi Fogarashoz kapcsolódott. Szapolyai János és I. Ferdinánd ugyanis egyaránt megerősítették Fogaras várának birtokában Nádasdyt, aki 1541-től használta a „Fogaras föld szabad ura és örökös grófja" címet, amely a főrendek közé emelte, s e titulus családjában is tovább öröklődött. Nádasdy Tamás nemcsak korának egyik leggazdagabb, de kétségtelenül egyik legműveltebb főura is volt. Tanulmányait Grazban, Bolognában, Rómában és Bécsben folytatta, ahol kimagasló humanista műveltségre tett szert. Hazatérte után sárvári udvarában mindenkor szívesen látott vendégek voltak a korszak magyar és külföldi humanistái, tudósai és művészei. Fiát, Ferencet gyermekkorában a bécsi udvarban neveltette, később pedig a sienai egyetemre íratta be, hogy ott sajátítsa el az európai műveltség alapelemeit. Élete során Nádasdy Tamás magas tisztségeket töltött be, hiszen volt horvát—szlavón bán, tárnokmester, országos főkapitány, országbíró és 1554-től nádor is. E tisztségei miatt gyakran kellett utaznia a királyi Magyarország akkori központjába, Pozsonyba, a bécsi udvarba, valamint az uralkodó megbízásából Erdélybe, így tehát gyakran távol volt birtokaitól és otthonától, ahova csak a nagy ünnepekre vagy pihenni tért vissza. Felesége azonban — kevés kivételtől eltekintve — szinte mindig birtokaikon, főleg Sárvárott élt, ahonnan időnként Lékára, Keresztúrra vagy Szentmiklósra költözött. Fiá/. ábra. Nádasdy Tamás nádor portréja (Magyar Történelmi Képcsarnok) nak, Ferencnek ugyancsak kedvelt tartózkodási helye volt Sárvár, ahonnan a török harcok miatt azonban gyakran volt kénytelen kimozdulni. Nádasdy Tamás sárvári udvara a XVI. századi magyar műveltség egyik fellegvárának számított, ahol a mecénás főúr jóvoltából nyomdát állítottak fel, s ott kalendáriumot, jóskönyveket, orvosi és egyéb műveket adtak ki. Nádasdy Tamásnak közismerten elévülhetetlen érdeme van abban, hogy anyagi támogatásával 1541-ben megjelenhetett Sylvester János bibliafordítása. Pártfogását élvezve hoszszabb időt töltöttek Sárvárott olyan neves személyiségek, mint Dévai Bíró Mátyás, Tinódi Lantos Sebestyén és Magyari István. E bőkezű főúr nem keveset áldozott a hazai és külföldi humanisták anyagi támogatására, a tudományok pártolására és iskolák alapítására. Ez a tevékenysége külföldön is ismert volt, s ezzel magyarázható, hogy 1534-ben Melanchton — az európai humanizmus egyik legnagyobb alakja — levélben üdvözölte Nádasdy mecénási tevékenységét. 2 Az 1550-es évek elejétől Nádasdy Tamás szinte teljes energiáját lekötötte a közügyekkel való foglalkozás, főként azután, hogy 1554-ben a magyar rendek nádornak választották meg. E tisztségen kívül ő látta el a helytartói teendőket is, ami azt jelentette, hogy az uralkodó és a rendek vitájában döntőbíróként kellett fellépnie. Munkáját mindenkor nagy körültekintéssel és tisztességgel végezte, bár feladata érthetően nem volt könnyű. Keserűen kellett ugyanis tapasztalnia, hogy a Habsburg uralkodó nem tekinti szívügyének a török elleni védelem hatékony megszervezését és a végvárak őrségének rendszeres fizetését. 3 Ezzel magyarázható, hogy elégedetlenségének az országgyűlés vitáiban többször is hangot adott, követelve a bécsi udvar erélyesebb katonai és gazdasági segítségnyújtását. Természetesen az ilyen jellegű megnyilatkozásai aligha találhattak kedvező fogadtatásra Bécsben, s így érthetjük meg azt, hogy Nádasdy Tamás halálát követően közel fél évszázadig nem töltötték be a nádori tisztséget.