Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

HADTÖRTÉNELEM 71 v. MOLNÁR LAszLÓ KANIZSA VÁRA A NÁ DASDYAK KORÁBAN (1532-1568) A Kanizsai-örökség Amikor 1532-ben Nádasdy Tamás a Kanizsai-család egyetlen élő leszár­mazottját, Orsolyát feleségül vette, a hét várból és várkastélyból, mintegy 150 faluból, több mint 10 mezővá­rosból álló hatalmas Kanizsai-vágyon az ő és utódai kezére került. Mint is­meretes, a Nádasdy-család a meg­előző évtizedekben a Kanizsaiak fami­liárisa volt, s ősi birtokai a névadó Nádasd körül, Sárvár vidékén és Vas megye déli részén terültek el. A köz­nemességhez tartozó Nádasdyak Zala és Vas megyében hosszú időn keresz­tül az alispáni tisztséget viselték, Ná­dasdy Tamás apja, Ferenc pedig Ka­nizsa várának volt a várnagya. 1 Nádasdy Tamás azonban kiemel­kedett a köznemesi ősök sorából, a királyi udvarhoz került, ahol külön­böző tisztségeket bíztak rá. Kiemel­kedő tehetsége, szorgalma és nem utolsó sorban szerencsés házassága révén hamarosan az ország főurai kö­zött is vezető szerepre tett szert. A hatalmas Kanizsai-vagy ont — amely az országban a leggazdagabb 20 kö­zé tartozott — nemcsak megőrizni igyekezett, de minden erejével annak gyarapításán is fáradozott. A Mohács utáni időszakban előbb Szapolyai János (1526—1540) király hívei között szerepelt, majd ezt kö­vetően hűségesen I. Ferdinánd (1526—1564) politikáját támogatta. Ez utóbbi is megerősítette a Kani­zsai-vágyon birtokában, amely főként a Nyugat-Dunántúlon húzódott vé­gig, de átnyúlóit a Dráva—Száva kö­zére, sőt a Száván túlra is. Ennek a hatalmas birtok-konglomerátumnak a főbb központjai Kanizsa, Kapuvár, Csepreg, Léka, Sárvár, Egervár és Ve­like voltak. Érdekességképpen je­gyezzük meg, hogy Nádasdy Tamás grófi címe nem az ország nyugati ré­szén levő birtokaihoz, hanem az er­délyi Fogarashoz kapcsolódott. Sza­polyai János és I. Ferdinánd ugyanis egyaránt megerősítették Fogaras vá­rának birtokában Nádasdyt, aki 1541-től használta a „Fogaras föld szabad ura és örökös grófja" címet, amely a főrendek közé emelte, s e titulus családjában is tovább örök­lődött. Nádasdy Tamás nemcsak korának egyik leggazdagabb, de kétségtelenül egyik legműveltebb főura is volt. Ta­nulmányait Grazban, Bolognában, Rómában és Bécsben folytatta, ahol kimagasló humanista műveltségre tett szert. Hazatérte után sárvári udvará­ban mindenkor szívesen látott vendé­gek voltak a korszak magyar és kül­földi humanistái, tudósai és művé­szei. Fiát, Ferencet gyermekkorában a bécsi udvarban neveltette, később pedig a sienai egyetemre íratta be, hogy ott sajátítsa el az európai mű­veltség alapelemeit. Élete során Nádasdy Tamás magas tisztségeket töltött be, hiszen volt horvát—szlavón bán, tárnokmester, országos főkapitány, országbíró és 1554-től nádor is. E tisztségei miatt gyakran kellett utaznia a királyi Ma­gyarország akkori központjába, Po­zsonyba, a bécsi udvarba, valamint az uralkodó megbízásából Erdélybe, így tehát gyakran távol volt birto­kaitól és otthonától, ahova csak a nagy ünnepekre vagy pihenni tért vissza. Felesége azonban — kevés ki­vételtől eltekintve — szinte mindig birtokaikon, főleg Sárvárott élt, ahonnan időnként Lékára, Keresztúr­ra vagy Szentmiklósra költözött. Fiá­/. ábra. Nádasdy Tamás nádor portréja (Magyar Történelmi Képcsarnok) nak, Ferencnek ugyancsak kedvelt tartózkodási helye volt Sárvár, ahon­nan a török harcok miatt azonban gyakran volt kénytelen kimozdulni. Nádasdy Tamás sárvári udvara a XVI. századi magyar műveltség egyik fellegvárának számított, ahol a mecé­nás főúr jóvoltából nyomdát állítot­tak fel, s ott kalendáriumot, jósköny­veket, orvosi és egyéb műveket ad­tak ki. Nádasdy Tamásnak közismer­ten elévülhetetlen érdeme van abban, hogy anyagi támogatásával 1541-ben megjelenhetett Sylvester János biblia­fordítása. Pártfogását élvezve hosz­szabb időt töltöttek Sárvárott olyan neves személyiségek, mint Dévai Bí­ró Mátyás, Tinódi Lantos Sebestyén és Magyari István. E bőkezű főúr nem keveset áldo­zott a hazai és külföldi humanisták anyagi támogatására, a tudományok pártolására és iskolák alapítására. Ez a tevékenysége külföldön is ismert volt, s ezzel magyarázható, hogy 1534-ben Melanchton — az európai humanizmus egyik legnagyobb alak­ja — levélben üdvözölte Nádasdy mecénási tevékenységét. 2 Az 1550-es évek elejétől Nádasdy Tamás szinte teljes energiáját lekö­tötte a közügyekkel való foglalkozás, főként azután, hogy 1554-ben a ma­gyar rendek nádornak választották meg. E tisztségen kívül ő látta el a helytartói teendőket is, ami azt je­lentette, hogy az uralkodó és a ren­dek vitájában döntőbíróként kellett fellépnie. Munkáját mindenkor nagy körültekintéssel és tisztességgel vé­gezte, bár feladata érthetően nem volt könnyű. Keserűen kellett ugyan­is tapasztalnia, hogy a Habsburg ural­kodó nem tekinti szívügyének a tö­rök elleni védelem hatékony megszer­vezését és a végvárak őrségének rend­szeres fizetését. 3 Ezzel magyarázha­tó, hogy elégedetlenségének az or­szággyűlés vitáiban többször is han­got adott, követelve a bécsi udvar erélyesebb katonai és gazdasági segít­ségnyújtását. Természetesen az ilyen jellegű megnyilatkozásai aligha talál­hattak kedvező fogadtatásra Bécsben, s így érthetjük meg azt, hogy Nádas­dy Tamás halálát követően közel fél évszázadig nem töltötték be a nádori tisztséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom