Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

82 HADTÖRTENELEM Illő 1530-ban volt, 1563-ban nem szerepel ismét penitus déserta Chycho 14 1 8 17 9 Beryn 14 3 2 12 7 Szentpal 5 5 1 3 5 Saagh 10 7 3 11 Zenthpeter 15 2 5 4 Heghffewld 33 10 14 nem szerepel Történtek-e ilyen visszaélések Kanizsán? Erről hallgatnak a történeti források, de ezek vizsgálatát nem is tekinti feladatának e tanulmány, mivel messze túlmutatnának témája keretein. 1568. január 24-én, a vár királyi tulajdonba kerülésével a kanizsai castrum történetének hosszú korszaka zárult le. A XIII-XIV. század fordulóján épült erősség, amely 1532ig a Kanizsai-család tulajdonát képezte, Nádasdy Tamás házassága révén immár az ő birtokába került. Az ezt követő 36 esztendőben a vár a déldunántúli törökellenes küzdelmek kiemelkedő jelentőségű bázisa, a magyar végvári rendszer számottevő láncszeme lett. Szigetvár 1566-os török kézre kerülését követően pedig a hadászati fontosságú Kanizsára hárult az a feladat, hogy — a végvári vonal tartópilléreként — biztos védelmet nyújtson a zalai táj népének. Ennek a funkciójának azonban a magánkézben levő erősség az 1560-as évek közepétől képtelen volt megfelelni, mivel az állandó karbantartási és korszerűsítési munkák olyan hatalmas összeget követeltek, amit még az ország egyik leggazdagabb főura, Nádasdy Tamás nádor (halála után pedig felesége) sem tudott előteremteni. Ez indokolta a vár kincstári tulajdonba adását, amely lehetővé tette teljes átépítését és a modern fortifikáció szellemében történő korszerűsítését a következő tíz évben. A főként itáliai hadmérnökök által kibővített vár — minden túlzás nélkül - kulcsfontosságú erősséggé vált, amely egészen 1600 őszéig sikerrel verte vissza a sorozatos török támadásokat. JEGYZETEK 1. A Nádasdy család történetéhez: HORVÁTH Mihály: Nádasdy Tamás élete. Buda, 1838, Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 3.) Bp., 1932, MÁLYUSZ Elemér: Az Országos Levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei, 1531-1549. Levéltári Közlemények. 1923, Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. (Szerkesztette: Károlyi Árpád-Szalay József) Bp., 1882, SINKOVICS István: Nádasdy Tamás ősei. Turul. 57 (1943), uő.: Sárvár társadalmi, politikai és hadtörténete (1530 1848). In: Sárvár monográfiája. Szerkesztette: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 2. V. MOLNÁR László: Kanizsa vára. Bp., 1987. 28-29. 3. SZÁNTÓ Imre: Küzdelem a török terjeszkedés megállításáért Magyarországon, 1541-1547. Acta Universitatis Szegediensiz. Acta historica. tomus XI. Szeged, 1972.79-102. 4. NAGY László: Az erős fekete bég (Nádasdy Ferenc). Bp., 1987. //. ábra. Nádasdy Ferenc, az ,,erős fekete bég". 5. NAGY László: A Bocskai-szabadságharc katonai története. Bp., 1961, uő.: Bocskai a hadak élén. Bp., 1 981, uő.: Adalékok Bethlen Gábor hadseregének dunántúli hadműveleteihez. Hadtörténelmi Közlemények. 1960/2. 6. RUZSÁS Lajos: A dunántúli védelmi vonal és a parasztpolgári fejlődés a XVI-XVII. században. HK. 1966/4. 7. VARGA J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp., 1981, Szekfű Gyula: Szcrviensek és familiárisok. Bp., 1912. 8. V. MOLNÁR László op. cit. 30. 9. BALOGH János: Nagykanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja. Nagykanizsa, 1897.66-67. 10. Zrínyi Miklós, a ,,szigetvári hős" tevékenységéhez: Szigetvári Emlékkönyv. (Szerkesztette: Ruzsás Lajos). Bp., 1966., NÉMETH Béla: Szigetvár története. Pécs, 1903, SALAMON Ferenc: Az első Zrínyiek. Pest, 1865. 11. MOLNÁR Imre: Szigetvári kapitányok levelezése. Szigetvár, 1971. 14, Szigetvári levelek a török hódoltság korából. Válogatta: Dr. Pataki János. Fordította: Molnár Imre. A Szigetvári Várbaráti Kör kiadása. 1982. 75. 12. KOMAROM Y András: Kcrecsényi László levelei Nádasdy Tamáshoz, 1553-1562. Történelmi Tár. 1906. 103-138., 246-265. 13. V. MOLNÁR László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. század második felében. Somogyi Múzeumok Közleményei. Kaposvár, 1982.91-108.