Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Ury János: A Péti Nitorgénművek Rt. ellen 1944. június 14-én végrehajtott amerikai bombatámadás története

по HADTÖR TÊNELEM állományának elhelyezésére a vállalat az alábbi helyiségeket biztosította: — a tisztviselő lakóépület A/C-épületében 1 db 2 szobás lakás, vendégházban 1 db szoba-komfortos lakrész, a malomépületben 1 szobát, a munkás ebédlő földszintjén 1 nagy szoba, az ún. Vörös malomban 1 nagy szoba, a 3. sz. Hangya épületben 1 szoba. A vállalat légoltalmi vezetői ötvös alezredessel (203. lgv. tüo. pk.) kijelölték a gyártelep légoltalmi figyelő pontjait. Ez szerint: 1. sz. figyelő pont a víztorony tetején, 2. sz. figyelő pont a bejárati épület tornyában, 3. sz. figyelő pont az erőtelep tornyán volt elhelyezve

6 A figyelő pontokon elhelyezkedő, valamint a riasztás esetén helyükön maradó személyek védelmére a vállalat 10 db hengeralakú vasbeton óvófülkét rendelt a Hutter és Schrants cégnél, 1 méteres átmérővel, 180 cmes magassággal és 12 cm-es falvastagsággal. 1940. augusztus 26-án az ún. ,,Hadiháromszögben" (Pét-Peremarton— Fűzfőgyártelep) levő hadiüzemek vezetői Fűzfőgyártelepen koordinációs értekezletet tartottak. Az értekezleten elhangzottak értékelése után a vállalat vezetése a következőket állapította meg és jelentette Petneházy Antal Ip. Min. államtitkárnak: A vállalat összlétszáma délelőttös műszakban 939 fő, a többi műszak összlétszáma 142 fő, ennek következményeként a 2-es, a 4-es és a 7-es számú óvóhelyet át kell építeni. Csak ehhez 17 000 pengő szükséges. Több ízben tárgyaltunk az Ip. Min. illetékes osztályával a szükséges változtatásról, de ezeket a változtatásokat mi nem tudjuk elfogadni. A minisztérium előírta többek között, hogy megfelelő számú bővizű kútról, valamint nagyteljesítményű motoros fecskendőről gondoskodjunk, hogy úgy az ipari-, tűzi- és ivóvíz vezetékek tönkre menetele esetén még mindig tudjunk oltani. Mint már 1939. november 14én kelt levelünkben is jelentettük a XVII/a ügyosztálynak, költségfedezet hiányában ezen utasításoknak nem tudunk eleget tenni.

7 A Nitrogénművek Rt. az év folyamán erejéhez mérten fokozta az erőfeszítéseit egy megfelelő védelem kialakítására. Megkezdték a víztároló építését és egy szükséges vízkiemelő pont kiépítését a Pét-patakon. A gyárvezetést azonban a legnagyobb mértékben az izgatta, hogy 1941 tavaszán a légierő diszlokálása miatt a gyárhoz igen közeli várpalotai repülőterére először két bombázó századot, majd az 1. sz. vadászrepülő ezred 1/1 számú századát telepítették. A Cser-erdei tároló a HM. Légügyi Főcsoportfőnökség irányítása alákerült. így az itt tárolt napi mennyiségen felül 18 000 köbméter repülőbenzin került a tárolóba. Ezt mint HM tartalékot kellett a vállalatnak tárolnia. Természetesen továbbra is itt tárolták a Fűzfői Nitrokémia 2500 köbméter toluolját is. Ez a Tri—

II, vagy ismertebb nevén a Tritil gyártásához volt szükséges. Ilyen mennyiségű tűz- és robbanásveszélyes anyag közvetlen közelsége semmi esetre sem hatott megnyugtatólag a gyárvezetés vagy a lakosság idegzetére. A gyártelep őrségét megerősítették a M. Kir. 5/4. honvéd őralakulati őrség egységével, akik a bejárati épületben 1 nagy termet és 1 szobát kaptak. 1941. április 10-re elkészült a 3 db új óvóhely, ezért Filipecz Dénes légóparancsnok átszervezte az óvóhelyek beosztását. Az új elrendezés a következő volt: 1. számú óvóhely: parancsnoki óvóhely, itt nyer elhelyezést az igazgatósági épületben dolgozó irodai személyzet. Maximális befogadóképessége: 60 fő. Parancsnok: Birtalan Lajos igazgató. 2. számú óvóhely: munkásebédlő, klór-szénkéneg üzem, -műhely, -telepgondnokság, -Sorg cég munkásai, valamint a munkáslakótelep lakói. Maximális befogadó képessége: 300 fő. Parancsnok: Skrovina Pál főmérnök. 3. számú óvóhely: a bejárati épületnél levő futóárok, a Ganz és a Didier cég szerelőinek, telepgondnokság munkásainak óvóhelye. Maximális befogadó képessége: 150 fő. Parancsnok: Jeskó István. 4. számú óvóhely: a lúgregeneráló pincéje, a szintézis üzem dolgozói részére. Maximális befogadó képessége: 40 fő. Parancsnok: vitéz Hidegkuthy Károly főmérnök. 5. számú óvóhely: krakküzemi konverter torony pincéje, a krakküzem dolgozóinak óvóhelye. Maximális befogadó képessége: 25 fő. Parancsnok: Katona György főmérnök. 6. számú óvóhely: erőtelep mögötti futóárok, erőtelep és a kötélpálya, gázgyár, katalizátor üzem, krakktelepről 20 fő, műhely 11 fő munkásának. Maximális befogadó képessége: 150 fő. Parancsnok: Fischer Ede üzemvezető. 7. számú óvóhely: vasúti aluljáró, a szállítás üzem dolgozóinak óvóhelye. Maximális befogadó képessége: 30 fő. Parancsnok: Kornél Tivadar szállításvezető. 8. számú óvóhely: kőtörő bunker, a műtrágyaüzem, savüzem munkásai, a szállítás üzemhez beosztott segédmunkások óvóhelye. Maximális befogadó képessége: 90 fő. Parancsnok: Csermely Ottó főmérnök. 9. számú óvóhely: „B" gyári labor, a központi labor és a raktár sze mélyzet részére. Maximális befogadó képessége: 60 fő. Parancsnok: Keresztes Mátyás vegyészm. 10. számú óvóhely: „B" gyári bejáratnál levő futóárok, a mészsalétrom üzem személyzete, a telepfenntartási csoportból 100 fő, valamint a Sorg cég HOCO építésének teljes személyzete. Maximális befogadó képessége: 180 fő. Parancsnok: dr. Lengyel Lajos főmérnök. A helyükön maradó dolgozók fehér karszalaggal és sisakkal vannak ellátva. Készültség vagy riasztás esetén a karszalagot és sisakot viselni kötelesek. Minden óvóhelyen a parancsnok mellett két helyettest is kijelöltünk biztonságból. 1943. március 6-ra a VKF—1. osztálya elkészítette a „Balatonvidéki légvédelmi tüzérségi rendszer" műszaki tervét. A Veszprém—Várpalota-Pétfürdő—Fűzfő—Ajka körzetében levő ipartelepek védelmére felvonult 26 db 36.M.40 mm-es gépágyú, valamint a 103/1 és a 208-as légvédelmi ágyús üteg 4^4 db 80 mm-es lövege. A Péti Nitrogénművek Rt. védelmére a 103/1 és a 208-as légvédelmi ágyús üteg, továbbá a 207/1, 207/2, 235/1, 235/2, 236/1, 236/2 és a 238/1, 238/2-es légvédelmi ágyús félszakasz vonult fel 80 mm-es lgv. ágyúkkal, valamint 40 mm-es lgv. gépágyúkkal. Az ütegek lőszer utánpótlását Lovasberényből biztosították. A lőszer javadalmazás 240 db gránát löveg csövenként, illetve 480 db gépágyú lövedék a lgv. gépágyúkhoz. Ezt 1943 őszén 3—4 javadalmazásnak megfelelően felemelték, mert a Németország elleni légitámadások is azt bizonyították, . . . hogy a különösen nagy tűzgyorsaságú gépágyúk lőszerkészlete sem lehet elegendő egy hosszabb, több hullámban végrehajtott ellenséges légitámadás visszaveréséhez. Az elhárítás a későbbi hullámok során nyilvánvalóan a lőszerutánpótlás nehézségei miatt gyengül, valószínű, hogy az ellenség taktikája is a lőszerkészlet ilymódon való kimerítése — írta vitéz Justhy Emil altbnagy a 27.334/eln. VI1943. sz. rendeletének indoklásában.

9