Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

100 HADTÖRTENELEM nazárak felszedése és a drótakadályok robbantásra való előkészítése!) A magyar tüzérség csak a délutáni órákra lépett akcióba: 14.45 órától a 7/II. tüzérosztály mindhárom ütegével osztálytüzet lőtt az urivi híd előtti körzetre, ahol egy kb. 200— 250 főnyi szovjet egység csoportosulását figyelték meg. Délután 15 órától a Dontól K-re összpontosított szovjet 25. gárda lövész- és 107. lövészhadosztályok tüzérsége igen erős akcióba kezdett, s tűzcsapásokkal árasztotta el a 4. gyalogezred egész védelmi rendszerét. Komolyabb veszteség csak a 4/1. zászlóaljat érte: egy bunkert telitalálat ért (hét katona megsebesült), s egy katonát szovjet mesterlövész lőtt le. Miután a szovjet tüzérség elhallgatott, akcióba lépett a 7. tábori tüzérezred mindkét osztálya: 16.30 órától, majd 17 órától a Szeljavnoje É-ra, 18 órától a 66-os erdőnél és attól É-ra, 18.30 órától a 66-os erdőtől D-re felderített szovjet ütegállásokra mértek tűzcsapásokat. Este 21 óra 15 perctől 45 percig a 7/1. tüzérosztály három ütege szórta végig tűzcsapásaival az Uriv É-tól a keleti templomig húzódó házsort. A nap folyamán a 7. k. hadosztály parancsnoka megbeszélést folytatott a IV. hadtest tüzérségi parancsnokával, Lehoczky őrnaggyal: kidolgozták az ún. ,,Berlin tüzterv" célpontjait. A tervek szerint — az É-i szomszéd 20. és a D-i szomszéd 13. könynyű hadosztályok tüzérezredeinek bevonásával — a legérzékenyebb pontokra 14 saját üteg összefogott tüze is lehetségessé vált ezzel. A délelőtti nagy tüzérségi akció súlyos problémákkal járt: a 7/1. tüzérosztály 7/2. ütegénél az utolsó bevethető löveget is csőrobbanás érte. Mivel az üteg így lövegek nélkül maradt, s pótlásra semmi remény nem volt, a 35. gyalogezred parancsot kapott, hogy az oldalazásra beállított ezredközvetlen ágyús üteg 4 db 5/8

M. 80 mm-es tábori ágyúja közül kettőt adjon át a 7/2. ütegnek. A nap folyamán mindenütt folytatódtak az álláserősítési munkák. A 4. gyalogezred - lóállományának kímélése végett - három napra kapott egy tehergépkocsit az állásépítéshez szükséges faanyag szállítására. A hadosztályparancsnokság távmondatban közölte a IV. hadtestparancsnoksággal: az erődítésekhez műszaki anyag rendelkezésükre áll, de műszaki szakerőre (utászokra, árkászokra) szükség van, mivel a gyalogezredek árkász századai ,,a veszteségek következtében igen gyengék és fáradtak a szinte éjjel-nappali bevetés következtében (aknafelszedés és telepítés, hó és egyéb változó viszonyok miatt akna átrakás, műszaki munkában munkavezetők, stb.) . . . Az állásokra eső majdnem állandónak nevezhető nehéz aknavető és tüzérségi tűz több szakaszon teljesen tönkretette az állásokat. Gyors kiépítésükre a rendelkezésre álló erő nem képes. Szükségesnek tartom még egy utász vagy árkász század alárendelését." Az állások erődítési munkái mellett, a IV. hadtestközvetlen IV. utász-zászlóalj 1. századának egyik szakasza a nap folyamán megkezdte a — 7. könnyű hadosztály D-i sávhatárát képező — Potudany folyón (Szoldatszkoje falunál) három jégátjáró építését. Ugyanis egy szovjet támadás esetén csak így volt lehetséges erők átcsoportosítása a D-i szomszéd kecskeméti 13. könnyű hadosztálytól. A várható harcok miatt a nap folyamán a 7. tábori tüzérezred parancsot kapott, hogy összes lövegeit fessék fehérre álcázás végett. Az egésznapos szovjet mozgás hatására a 7. k. ho. parancsnoka az alábbi véleményét alakította ki: „Benyomás 16 órakor: Uriv, Szeljavnoje, 3-as erdő területére egy új (szovjet) gyaloghadosztály és tüzérség érkezett, mely valószínűleg az É-i szárnyunk irányába akar támadni. Támadással legközelebb a január 7-röl 8-ára virradó éjjel számol a hadosztályparancsnok." A magyar felderítés helyesen értékelt: valóban a már itt harcoló 25. gárda lövészhadosztály és 107. lövészhadosztály mögé - majd a két hadosztály közé - beérkezett és felvonult a szovjet 340. lövészhadosztály, a 839. tartalék tüzérezreddel. A nap végén a 7. k. ho. parancsnoka — a IV. hadtest parancsnoka által december 28-án kiadott kérdőívekre — megküldte a válaszokat: a csapatok alultápláltak, fásultak, helyenként félelemérzés lett úrrá, mindez a gyengén kiépített védelmi állások miatt van. Ez különösen vonatkozik a 4. gyalogezred urivi állásaira. A nap folyamán beérkezett a 4. gyalogezred 1., 2. és 3. menetszázada (pkok.: Vidaházy István százados, Esső Zoltán t. hadnagy, Harmath Ferenc t. fdgy.) A 35. gyalogezred 1., 2. és 3. menetszázadairól semmi hír nem volt.

43 Január 7-én újra enyhi'lt az időjárás: borult volt az ég, a hőmérséklet —5 С fokra emelkedett, gyenge havazás volt, az utak gépkocsikkal járhatóak voltak. Már a kora hajnali óráktól folytatódott a szovjet csapatok — elsősorban a 107. lövészhadosztály 516. és 522. ezredeinek — harcfelderítése a 4. és 35. gyalogezredek csatlakozásánál. Hajnali 00.15 órakor a 35. gyalogezred kérésére a 7/II. tüzérosztály mindhárom ütegével tűzcsapást mért a goldajevkai szovjet aknavető állásokra, honnét szinte szakadatlanul lőtték a magyar vonalakat. Ezt követően, 02.30 órától a 4/II. zászlóalj előtt É felé távolodó motorzúgás hallatszott, s ezzel egyidejűleg a zászlóalj jobb szárnyának drótakadályai előtt 10—15 szovjet felderítő tevékenykedett. Rövidesen ettől É-ra további 25—30 szovjet felderítő jelent meg. A tűzharc során a 4/II. zászlóaljnál egy ember megsebesült. A délelőtt folyamán újra az urivi híd körzetében figyeltek meg erős szovjet felvonulást: 13 magyar üteg tűzcsapása zúdult a szovjet csapatokra a „Berlin tűzterv" szerint. Délelőtt 10 órától a 7. k. hadosztály sávjában levő teljes magyar és német tüzérség tevékenykedett a „Berlin tűzterv" szerint, illetve annak alapján. Elsőnek a szeljavnojei templom körzetét lőtték, majd 10.30 órától az urivi híd Ny-i hídfőjét, 11.30 órától a Goldajevka DDNy gyümölcsösben levő szovjet aknavető állásokat ágyúzták. A szovjet 25. gárda lövészhadosztály tüzérsége viszonozta a tüzet, s 12 órakor a 4/1. zászlóalj egy 36.

M. 37 mm-es páncéltörő ágyúját telitalálat semmisítette meg. Délután 17 órára beérkezett Bolgyirevkára a 4. gyalogezred három menetszázada — fegyver nélkül, mindössze néhány puskával. Két menetszázadot a szomszédos Dubovoj faluban, egy menetszázadot Bolgyirevka faluban és a falutól Ny-ra levő malomban szállásoltak el. Megérkezett a 7/1. zászlóalj is (pk.: Bagi százados), melyet Jezdocsnaja faluban szállásoltak el. Ugyancsak a nap folyamán befejeződött a veszprémi 34/111. zászlóalj leváltása is, s a 7. k. hadosztály védelmi övezetébe érkezett az 5

/III. zászlóalj 26 tiszttel, 702 főnyi legénységgel és 584 db puskával. A tűzerő fokozására a távozó 34/III. zászlóaljtól átvettek 1 db géppuskát, 3 db golyószórót és 1 db gránátvetőt. A zászlóalj 5/7. századát (pk.: Füstös fdgy.) a 4. gyalogezred sávjában, a 160.2 hárp-tól Ny-ra kiépített 3. sz. reteszállásba irányították. Az 5/8. századot a 35. gyalogezredhez vezényelték a Gyevicától Ny-ra épülő reteszállásba, az 5/9. század pedig a 35. gyalogezredtől Ny-ra húzódó „Jaryw-Riegel"-be, az urivi reteszállásban foglalt védőállást. A nap folyamán magasszintú parancsnoki szemlék zajlottak le: Heszlényi altábornagy szemlét tartott a 35/11. zászlóaljnál, Szabó László vezérőrnagy, a 7. k. ho. parancsnoka viszont a peskovatkai páncélromboló tanfolyamot és a 7/II. tüzérosztályt szemlélte meg: mindkét helyen mintaszerű és lelkiismeretes munkát tapasztalt.