Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

100 HADTÖRTENELEM nazárak felszedése és a drótakadá­lyok robbantásra való előkészítése!) A magyar tüzérség csak a délutáni órákra lépett akcióba: 14.45 órától a 7/II. tüzérosztály mindhárom üte­gével osztálytüzet lőtt az urivi híd előtti körzetre, ahol egy kb. 200— 250 főnyi szovjet egység csoportosu­lását figyelték meg. Délután 15 órá­tól a Dontól K-re összpontosított szovjet 25. gárda lövész- és 107. lövészhadosztályok tüzérsége igen erős akcióba kezdett, s tűzcsapások­kal árasztotta el a 4. gyalogezred egész védelmi rendszerét. Komolyabb veszteség csak a 4/1. zászlóaljat érte: egy bunkert telitalálat ért (hét kato­na megsebesült), s egy katonát szov­jet mesterlövész lőtt le. Miután a szovjet tüzérség elhallgatott, akcióba lépett a 7. tábori tüzérezred mindkét osztálya: 16.30 órától, majd 17 órá­tól a Szeljavnoje É-ra, 18 órától a 66-os erdőnél és attól É-ra, 18.30 órától a 66-os erdőtől D-re felderí­tett szovjet ütegállásokra mértek tűz­csapásokat. Este 21 óra 15 perctől 45 percig a 7/1. tüzérosztály három ütege szórta végig tűzcsapásaival az Uriv É-tól a keleti templomig hú­zódó házsort. A nap folyamán a 7. k. hadosztály parancsnoka megbeszélést folytatott a IV. hadtest tüzérségi parancsnoká­val, Lehoczky őrnaggyal: kidolgoz­ták az ún. ,,Berlin tüzterv" célpont­jait. A tervek szerint — az É-i szom­széd 20. és a D-i szomszéd 13. köny­nyű hadosztályok tüzérezredeinek bevonásával — a legérzékenyebb pon­tokra 14 saját üteg összefogott tüze is lehetségessé vált ezzel. A délelőtti nagy tüzérségi akció súlyos problé­mákkal járt: a 7/1. tüzérosztály 7/2. ütegénél az utolsó bevethető löveget is csőrobbanás érte. Mivel az üteg így lövegek nélkül maradt, s pótlásra semmi remény nem volt, a 35. gya­logezred parancsot kapott, hogy az oldalazásra beállított ezredközvetlen ágyús üteg 4 db 5/8 M. 80 mm-es tábori ágyúja közül kettőt adjon át a 7/2. ütegnek. A nap folyamán min­denütt folytatódtak az álláserősítési munkák. A 4. gyalogezred - lóállo­mányának kímélése végett - három napra kapott egy tehergépkocsit az állásépítéshez szükséges faanyag szál­lítására. A hadosztályparancsnokság távmondatban közölte a IV. had­testparancsnoksággal: az erődítések­hez műszaki anyag rendelkezésükre áll, de műszaki szakerőre (utászok­ra, árkászokra) szükség van, mivel a gyalogezredek árkász századai ,,a veszteségek következtében igen gyen­gék és fáradtak a szinte éjjel-nappali bevetés következtében (aknafelsze­dés és telepítés, hó és egyéb változó viszonyok miatt akna átrakás, mű­szaki munkában munkavezetők, stb.) . . . Az állásokra eső majdnem állandónak nevezhető nehéz aknave­tő és tüzérségi tűz több szakaszon teljesen tönkretette az állásokat. Gyors kiépítésükre a rendelkezésre álló erő nem képes. Szükségesnek tartom még egy utász vagy árkász század alárendelését." Az állások erő­dítési munkái mellett, a IV. hadtest­közvetlen IV. utász-zászlóalj 1. szá­zadának egyik szakasza a nap folya­mán megkezdte a — 7. könnyű had­osztály D-i sávhatárát képező — Po­tudany folyón (Szoldatszkoje falu­nál) három jégátjáró építését. Ugyanis egy szovjet támadás esetén csak így volt lehetséges erők átcso­portosítása a D-i szomszéd kecske­méti 13. könnyű hadosztálytól. A várható harcok miatt a nap folya­mán a 7. tábori tüzérezred parancsot kapott, hogy összes lövegeit fessék fehérre álcázás végett. Az egésznapos szovjet mozgás hatására a 7. k. ho. parancsnoka az alábbi véleményét alakította ki: „Benyomás 16 óra­kor: Uriv, Szeljavnoje, 3-as erdő te­rületére egy új (szovjet) gyaloghad­osztály és tüzérség érkezett, mely valószínűleg az É-i szárnyunk irányá­ba akar támadni. Támadással legkö­zelebb a január 7-röl 8-ára virradó éjjel számol a hadosztályparancs­nok." A magyar felderítés helyesen értékelt: valóban a már itt harcoló 25. gárda lövészhadosztály és 107. lövészhadosztály mögé - majd a két hadosztály közé - beérkezett és fel­vonult a szovjet 340. lövészhadosz­tály, a 839. tartalék tüzérezreddel. A nap végén a 7. k. ho. parancsno­ka — a IV. hadtest parancsnoka ál­tal december 28-án kiadott kérdő­ívekre — megküldte a válaszokat: a csapatok alultápláltak, fásultak, he­lyenként félelemérzés lett úrrá, mind­ez a gyengén kiépített védelmi állá­sok miatt van. Ez különösen vonat­kozik a 4. gyalogezred urivi állásai­ra. A nap folyamán beérkezett a 4. gyalogezred 1., 2. és 3. menetszá­zada (pkok.: Vidaházy István száza­dos, Esső Zoltán t. hadnagy, Har­math Ferenc t. fdgy.) A 35. gyalogez­red 1., 2. és 3. menetszázadairól sem­mi hír nem volt. 43 Január 7-én újra enyhi'lt az idő­járás: borult volt az ég, a hőmérsék­let —5 С fokra emelkedett, gyenge havazás volt, az utak gépkocsikkal járhatóak voltak. Már a kora hajnali óráktól folytatódott a szovjet csa­patok — elsősorban a 107. lövész­hadosztály 516. és 522. ezredeinek — harcfelderítése a 4. és 35. gyalogez­redek csatlakozásánál. Hajnali 00.15 órakor a 35. gyalogezred kérésére a 7/II. tüzérosztály mindhárom ütegé­vel tűzcsapást mért a goldajevkai szovjet aknavető állásokra, honnét szinte szakadatlanul lőtték a ma­gyar vonalakat. Ezt követően, 02.30 órától a 4/II. zászlóalj előtt É felé távolodó motorzúgás hallatszott, s ezzel egyidejűleg a zászlóalj jobb szárnyának drótakadályai előtt 10—15 szovjet felderítő tevékenyke­dett. Rövidesen ettől É-ra további 25—30 szovjet felderítő jelent meg. A tűzharc során a 4/II. zászlóaljnál egy ember megsebesült. A délelőtt folya­mán újra az urivi híd körzetében fi­gyeltek meg erős szovjet felvonu­lást: 13 magyar üteg tűzcsapása zú­dult a szovjet csapatokra a „Berlin tűzterv" szerint. Délelőtt 10 órától a 7. k. hadosztály sávjában levő tel­jes magyar és német tüzérség tevé­kenykedett a „Berlin tűzterv" sze­rint, illetve annak alapján. Elsőnek a szeljavnojei templom körzetét lőt­ték, majd 10.30 órától az urivi híd Ny-i hídfőjét, 11.30 órától a Golda­jevka DDNy gyümölcsösben levő szovjet aknavető állásokat ágyúzták. A szovjet 25. gárda lövészhadosztály tüzérsége viszonozta a tüzet, s 12 órakor a 4/1. zászlóalj egy 36. M. 37 mm-es páncéltörő ágyúját teli­találat semmisítette meg. Délután 17 órára beérkezett Bol­gyirevkára a 4. gyalogezred három menetszázada — fegyver nélkül, mindössze néhány puskával. Két me­netszázadot a szomszédos Dubovoj faluban, egy menetszázadot Bolgyi­revka faluban és a falutól Ny-ra levő malomban szállásoltak el. Megérke­zett a 7/1. zászlóalj is (pk.: Bagi szá­zados), melyet Jezdocsnaja faluban szállásoltak el. Ugyancsak a nap fo­lyamán befejeződött a veszprémi 34/111. zászlóalj leváltása is, s a 7. k. hadosztály védelmi övezetébe érke­zett az 5 /III. zászlóalj 26 tiszttel, 702 főnyi legénységgel és 584 db puská­val. A tűzerő fokozására a távozó 34/III. zászlóaljtól átvettek 1 db gép­puskát, 3 db golyószórót és 1 db grá­nátvetőt. A zászlóalj 5/7. századát (pk.: Füstös fdgy.) a 4. gyalogezred sávjában, a 160.2 hárp-tól Ny-ra ki­épített 3. sz. reteszállásba irányítot­ták. Az 5/8. századot a 35. gyalog­ezredhez vezényelték a Gyevicától Ny-ra épülő reteszállásba, az 5/9. század pedig a 35. gyalogezredtől Ny-ra húzódó „Jaryw-Riegel"-be, az urivi reteszállásban foglalt védőállást. A nap folyamán magasszintú pa­rancsnoki szemlék zajlottak le: Hesz­lényi altábornagy szemlét tartott a 35/11. zászlóaljnál, Szabó László ve­zérőrnagy, a 7. k. ho. parancsnoka vi­szont a peskovatkai páncélromboló tanfolyamot és a 7/II. tüzérosztályt szemlélte meg: mindkét helyen min­taszerű és lelkiismeretes munkát ta­pasztalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom