Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - S. Laczkovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. II. A halottas lepedők

40 NÉPRAJZ jainkig megfigyelhettük, hisz itt még általánosnak mondható a háznál való ravatalozás. Minden bizonnyal azonos, vagy hasonló volt használata vidékünkön is. A halottas lepedők használatának módját nagyban meghatározta az a tény, hogy az elhunyttal eltemették-e. Tulajdonképpen a halottal való eltemetés megszűntével indult meg az a folyamat, amely a textil funkciójának megváltozásához vezetett. Hangsúlyozni szükséges, hogy feltétlenül különbség teendő a koporsóba tett egyszerű lepedő és a halottas lepedő között, bár végső soron ez is a halotti lepel maradványának tekinthető. A koporsóba az elhunyt alá tett egyszerű fehér lepedő általános. Ez azonban nem nevezhető halottas lepedőnek még akkor sem, ha a ravatalra is rákerült, s ezzel emelték be a halottat a koporsóba pl. Öskün, Filkeházán.

21 Erdélyben ezt a célt szolgálják a halottas kendők. Ezeket az egyszerű lepedőket a koporsó aljára helyezve mindig eltemették, ugyanis a koporsóba tett forgácsot, füvet, stb. valamivel le kellett takarni. Időben azonban nehéz meghatározni használatuk kezdetét. Ha az elhunytat a ravatalon lévő díszített halottas lepedővel emelték be a koporsóba, akkor biztosan el is temették vele minden esetben. Eltemették vele akkor is, ha a koporsóba szemfedőként helyezték rá, vagy az egyszerű, arctakaróként funkcionáló szemfedő fölé tették. Ez esetekben a lezárt koporsóból kilógott a halottas lepedő díszes vége, emelve a temetési pompát, igazolva a gyászoló családtagoknak az elhunyt iránti szeretetét, biztosítva a közösség elismerését. Mindezek tárgyiasult megjelenése volt a halottas lepedő. Ezt igazolandó, különösen gazdag adatokkal rendelkezünk Nyaradról és Somlószőlősről.

22 A halottas lepedők eltemetésének szokásával Somogyban, a Sárközben, a Mura-menti horvátoknál, Szlavóniában, az Őrségben, Zobor-alfán, a Maros-menti Sóváradon, a Kis Küküllő mente a Barcaság, Szilágyság, Kalotaszeg magyar falvaiban, Bárándon, Kecelen is találkoztunk.

23 Ezek a közösségek a Muramente, Zobor-alja és Kecel kivételével reformátusok, a három megnevezett pedig római katolikus. De protestánsok a halottas lepedőket legtovább eltemető Nyárád (református) és Somlószőlős (evangélikus) lakói is. A halottas lepedő eltemetésének szokása egyike a legősibbeknek, amelyet többségben a református magyarság őrzött meg. Általában elmondható a reformátusokról, hogy a legarchaikusabb temetési szokások őrzői, s minden egyházi tiltás ellenére a legutóbbi időkig megtartották a temetések pompáját. A halottas lepedők használatának és eltemetésének legarchaikusabb formáját töredékeiben Nyárád református, Somlószőlős evangélikus, az Őrség református lakóinak egy része, valamint a Szilágyság református közösségei őrizték meg legtovább. Ezeken a helyeken a halottas lepedőt halotti lepelként használva, az elhunyt testét belecsavarva helyezték a koporsóba. Nyaradon is, Somlószőlősön is több adat alapján vált világossá, hogy amikor a halottas lepedőt nem a koporsó aljára tették az elhunyt alá, akkor testét két oldalról belefogták, vagy teljesen belecsavarták, s így helyezték a koporsóba. A lepedőt pedig természetesen úgy hajtották rá a halottra, hogy a hímzett része a koporsóból kilógjon. Ez esetekben a halottas lepedő mint lepel a későbbi lepedő és a szemfedő funkcióját egyszerre látta el. Új volt a halottas lepedőbe bontottra rátett szemfedő, amely hamarosan önállósodott, s a lepelből végleg lepedő lett.

25 Az Őrségben négy sarkánál fogva hajtották rá a halottra a halottas lepedőt.

26 Legarchaikusabb formát a Szilágyságban őrizték meg, ahol varrottas vagy szedéses lepedőbe, abroszba csavarják a holttestet, s díszesen hímzett vagy szőtteshímű halottas kendővel, a széleskendővel emelték a koporsóba, ahonnan a kendő vagy kendők díszes végei kilógtak.

27 A Szilágyságban Kós Károly korábban azt is megfigyelliette, hogy a madaras vagy keresztszemes halottas lepedőbe vagy abroszba csavart holttestet a koporsóba betéve, egyegy régi varrottas kendőt csavartak külön a lábára is.

28 A halottas lepedők eltemetésének szokását vidékünkön időben is sikerült körülbelül meghatározni. Az 1920-as évek végéig Nyaradon és Somlószőlősön a protestáns lakosságnál általánosnak mondható. Feltételezzük, hogy a térség többi falujában korábban ugyancsak élő volt ez a szokás — ezért hiányozhatnak innen a legrégibb halottas lepedők —, azonban az emlékezettel elérhető időben már nem létezett. A két megnevezett faluban az 1920-as évek elején született adatszolgáltatók még emlékeztek a szokás ilyetén meglétére. A megkérdezettek nagyobbik része azonban tagadta a halottas lepedő eltemetését. Ebből arra következtetünk, hogy a közösség kisebbik része a halottas lepedőt hagyományos módon eltemette az elhunyttal, miközben megindult egy olyan folyamat, amikor már csak bizonyos személyekkel temették el: „fiatal halottal, kedves halottal eltemették mindig".

29 Egy ideig még egymás mellett élhetett a kétfajta szokás: volt, aki eltemette halottjával a díszes lepedőt, volt aki már nem. Majd „ahogy a családok kezdtek kifogyni a halottas lepedőkből"

30

, ahogy megcsappant vagy elfogyott azoknak a száma, akik a díszes lepedőket készítették, úgy szűnt meg a lepedők eltemetésének szokása. De a vagdalásos madaras, vagy a keresztszemes lepedőket is fokozatosan felváltotta az egyszerű, fehér lyukhímzéses, majd (vagy) a sima, csipkével díszes. Amikor már nem őriztek minden házban halottas lepedőt, de a ravatalozás szokása még a régi módon élt, a díszes, ravatalra való lepedőket szükség esetén a rokonok, szomszédok odakölcsönözték egymásnak, majd használat után kimosva, kivasalva tették el a szekrényekbe. így maradhatott meg e textfliacsoport egy része, s majd funkcióját vesztve bekerülhetett múzeumi gyűjteménybe. Bár az egyes tájegységek halottas lepedőt használó és eltemető közösségeinek esetében adatok hiányában nagyon nehéz a szokás átalakulásának és megszűnésének időpontját ill. időhatárait meghatározni, azonban ismerve egyéb témakörökben a magyar nyelvterületen az általános fejlődés ütemét, a szokások elhalásának folyamatát, időbeli határait, a megszűnést előmozdító tényezőket, ezért feltételezzük, hogy a körvonalazotthoz közel azonos időben halt el másutt is a szokás. Ott, ahol a lakosság archaikusabb körülmények között élt, természetesen néhány évtizedes eltolódás feltételezhető, ill. tapasztalható. Somogyban, a Sárközben, a Muramentén, s általában a Dunántúlon azonos vagy közel azonos időperiódushoz köthető a szokás megszűnte, mint a Bakony és Balaton-felvidék falvaiban. Pl. tudjuk, hogy a Muramentén az 1940-es évektől már nem temették el a halottas lepedőket. A régi típusúak közül így kevés megmaradhatott. De megmaradtak azok is, amelyeknek gazdái a háború áldozataivá váltak. A leírtak alapján kb. ezidőtájt szűnhetett meg Kecelen is a halottas lepedők eltemetése.

32 Zobor-alján és Erdélyben lényegesen tovább megőrizték a szokást, amelyhez a kisebbségi lét is konzerváló erőként járult hozzá. A leírásból feltételezzük, hogy Zoboralján az 1970-es évek végén még gyakorolták a szokást.

33 Erdélyben a szakirodalmi adatok és saját hely-