Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖR TËNELEM 95 teljesen véletlenül — szovjet éjszakai bombázórepülőgép jelent meg a ma­gyar vonalak felett. A repülőgép hét bombát dobott le, ezek közül az egyik 40 m-re robbant a támadásra készülő rohamcsoporttól! Hajnali 04 óra 20 perctől a kijelölt nehézfegy­verek megkezdték a 25 perces béní­tótűz lövését (04 óra 45 percig), öt perce tartott már a bénítótűz, mi­kor 04 óra 25 percekor a rohamosz­tag előretört és felzárkózott a tü­zérségi zártűzre. Ennek elérését ket­tős piros rakétával jelezte a század­parancsnok, melyet laposan hátra­felé lőtt ki. Erre a jelre a tüzér­ségi tűz a kijelölt 27. körletről a 31. körletre ugrott előre. A roham­osztag ekkor lerohanta a tüzérségi tűz által megbénított szovjet első vonalat. Csak egy szovjet bunkerból kaptak tüzet. Ugyanakkor a cserjés domb peremén húzódó szovjet fő­ellenállási vonalból erős géppuska és géppisztoly tűz zúdult a harccsoport­ra, de a sortűz 70%-a magasan sü­völtött el a támadók felett. Az erős tüzelés fedezete mellett 12—14 szov­jet katona ugrott elő a peremvonal felől, és géppisztoly tüzet lőve, ellen­támadást akartak végrehajtani. A jobbra elől biztosító saját csoport öt szovjet katonát azonnal lelőtt, mire a többi — sebesültjeit .visszahagyva ­visszafutott. A magyar rohamcsoport azonnal robbantotta az elért szovjet bunkereket. Az egyik bunker üres volt: a szovjet katonák csak percek­kel előbb szaladhattak ki belőle. A másik bunkerben kilenc szovjet katona volt: ezeket a robbanás szét­tépte. A rohamcsoport itt két golyó­szórót, nyolc puskát és kb. 2000 db puskalőszert zsákmányolt. A két bunker felrobbantása után a roham­csoportot vezénylő századparancsnok parancsot adott a lépcsőzetes vissza­vonulásra. Az utolsó csoport vissza­vonulását a parancsnok kettős zöld rakéta fellövésével jelezte. Erre a tü­zérségi tűz a 31. körletről a 27. kör­letre ugrott vissza, majd a tüzérség 50 méterenként rövidítve tüzét, fedezte a visszavonulókat, akiket mind az öt géppuskás raj is teljes tűzerővel fe­dezett. A visszavonuló rohamcsoport­ra a szovjetek kb. 80 aknát lőttek ki. A harcvállalkozás során kb. 12 szov­jet katona elesett, három megsebe­sült, a rohamcsoportnak vesztesége nem volt, 21 A vállalkozást követő négy napon jelentősebb események nem történ­tek. A szovjet 516. lövészezred csak december 12-én hajnalban indított Uriv déli körzetében harcfelderítést. A magyar csapatok azonban a vállal­kozást visszavetették. Másnap, de­cember 13-án a 7. könnyű hadosz­tály sávjában négy szovjet harcfelde­rítő vállalkozást vertek vissza a ma­gyar csapatok. A harcok során kide­rült, hogy Urivnál — a szovjet 107. lövészhadosztály 516. lövészezredé­nek sávjában harcolt a 10. páncéltö­rő tüzérdandár is. 22 1942. december 18-án — a Sztá­lingrádnál és attól É—É Ny-ra egyre nagyobb erőkkel kibontakozó szov­jet támadás miatt szóbakerült a Don­könyökben levő német csapatok át­csoportosítása. A 2. magyar hadse­reg vezérkari főnökének, Kovács Gyula vezérőrnagynak véleménye az volt, hogy az egész urivi hídfőt cél­szerűbb lenne átadni a III. hadtest parancsnokságának, így ez a kriti­kus szakasz „egy kézben lenne!" Másnap estére, december 19-én 21 óra 30 percre azonban beérkezett a magasabb német parancsnokság vég­leges utasítása: december 20-tól a né­met XXIV. páncélos hadtest parancs­noksága távozott a Don-könyökből, s egyúttal a 2. magyar hadsereg sáv­jából is. A 2. magyar hadsereg pa­rancsnoksága először aggályát fejezte ki a német hadtestparancsnokság, illetve a német csapatok elszállítása miatt. Jány vezérezredes közölte az OKH-val, hogy a német hadtest tá­masza nélkül nem tudja garantálni a védelmet esetleges túlerejű ellenséges támadással szemben. December 20-tól a 20., 7. és 13. könnyű hadosztályokat a pécsi IV. hadtest parancsnoksága vette át. A 2. magyar hadsereg északi — bal — szár­nyán összpontosított III. hadtest és a tőle délre levő IV. hadtest közti sáv­határt a Dawidowka (III. hdt.), Szeljawnoje (IV. hdt.), Plotawa (III. hadt.), Kraszno Lipje (III. hdt.) és Rogowato Progerelpje (III. hdt.) vo­nalon jelölték ki. 23 Védelmi harcok a IV. magyar hadtest alárendeltségében (1942. december 20-1943. január 11) December 20-tól a 7. könnyű hadosztály (pk.: Mező Endre vezér­őrnagy, harcálláspontja: Prilepi) és a tőle északra összpontosított egri 20. könnyű hadosztály közti sávhatárt a Szeljavnoje É., 185.6 mpont., Dovga­levka D és Novo Uszpenka É vonalon jelölték ki. A német „B" hadseregcsoport pa­rancsnoksága az elvezényelt német erők pótlására német tüzérséget vezé­nyelt a 7. könnyű hadosztály sávjába (Denzinger alezredes parancsnoksága alatt). Miután a német 168. gyalog­hadosztály főerőivel együtt a német 559. páncélvadász-osztály is elvonult, a hadosztály sávjába irányították a német 248/3. páncéltörő ágyús száza­dot 6 db 40.M 75 mm-es nehéz pán­céltörő ágyúval, valamint a 248/4. ágyús üteget 3 db löveggel. A had­osztály sávjában helyezkedett el a né­met 861/2. nehéz mozsárüteg 2 db 210 mm-es mozsárágyúval. Decem­ber 20-a után érkezett ki a frontra, illetve a 7. könnyű hadosztály sáv­jába Hajmáskérről a 151. gépvonta­tású nehéz mozsárüteg egy darab 305 mm-es 11/16.M mozsárágyúja Polyák István százados parancsnoksá­ga alatt, valamint a 152. gépvontatá­sú nehéz mozsárüteg egy darab 305 mm-es 11/16. M nehéz mozsárágyúja Szűcs Ciprián főhadnagy parancsnok­ságával. A két magyar nehéz mozsár­üteget is a német Denzinger-tüzércso­port alárendeltségébe utalták. 2 4 A 7. könnyű hadosztály a fen­tebb említett Ë-i sávhatártól délre három támadó csoportot alakított ki: északi támadócsoport: a 168. német gyalogoshadosztálytól ittmaradt né­met 429. gránátosezred (pk.: Spoida alezredes) három zászlóalja. Főellen­állási vonala — két párhuzamosan ki­épített állással — Szeljavnoje faluval szemben húzódott. A német perem­vonal és Szeljavnoje között — a 186.6 mp és Uriv ÉK erdőfolt közti vona­lon — épült ki két párhuzamos vona­lon a szovjet védelem. A német ezred védelmének mélységében — Dovga­levkától D-re — volt tüzelőállásban a magyar 152. gépvontatású nehéz mo­zsárüteg egy darab 11/16.M 305 mm­es mozsárágyúja (Szűcs Ciprián fdgy. parancsnoksága alatt). Ettől Ny-ra, Novo Uszpenka és a 178.1 mp között pedig a német 248/4. és 248/3. üte­gek helyezkedtek el. A középső tá­madócsoportot: a soproni 4. gyalog­ezred három zászlóalja képezte, zász­lóaljanként három puskás- és egy gép­puskás-századdal. (Fegyverzetét lásd előbb!) A középső támadócsoport északi — bal — szárnyán a 4/1. zászló­alj védett. Főellenállási vonaluk pe­remvonala az Uriv ÉK erdőparcella és Uriv DK erdőparcella közti 3 km­es vonalon épült ki. A zászlóaljjal szemben — Szeljavnoje DNy és az ún. 66-os erdő, valamint az attól D-re levő 189.3 háromszögelési pont között két egymással párhuzamos szovjet védelmi vonal húzódott. A 4/1. zászlóalj mögött Uriv község É—D-i irányú nyúlványa, valamint az É—D-i folyású Uriv-patak helyezke­dett el. A középső támadócsoport centru­mát a veszprémi 4/III. zászlóalj ké­pezte. Főellenállási vonalának perem­vonala az Uriv DK-i erdőparcella és a községen átfolyó Uriv-patak között, a község házainak és gazdasági épü­leteinek védelmében épült ki. A zász­lóalj peremvonala és a szemben levő

Next

/
Oldalképek
Tartalom