Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTENELEM 93 hetően ennek a felvonulásnak a fede­zésére a szovjet tüzérség gyenge za­varótüzzel lőtte a magyar állásokat. A november 13-i esti napijelentés sze­rint a felderítés megállapította, hogy Troickoje—Uriv sávban a szovjet 160. lövészhadosztály 443. és 636. lövész­ezredei, Uriv és a Don-könyök kö­zött pedig a szovjet 25. gárda lövész­hadosztály 81. és 73. gárda lövészez­redei összpontosulnak. A 14-i jelen­tések szerint a nap folyamán a XXIV. páncélos hadtest egész sávjában gyen­ge szovjet zavarótűz tevékenység zaj­lott. Egyedül Urivtól délre közelítet­te meg egy tizennégy főből álló szov­jet harcjáróőr a magyar 4/III. zászló­alj drótakadályait. A magyar gyalog­ság tüze a szovjet felderítő csoportot visszavonulásra kényszerítette. No­vember 16-án reggel és a délutáni órákban a 7. könnyű hadosztály sávjában több ponton vertek vissza a magyar csapatok szovjet harcfel­derítő járőröket, illetve Uriv D-en szovjet tüzérségi zavarótűz érte a 4/III. zászlóalj állásait. A 16-i napi jelentés szerint a felderítés megál­lapította, hogy Urivban és Urivnál a szovjet 636. lövészezred, Golda­jevkánál pedig a szovjet 443. lövész­ezred harcol (mindkettő a 160. lö­vészhadosztály alárendeltségében .) 9 November 17-én délelőtt ismét az Urivtól D-re húzódó magyar 4/III. zászlóalj védőállásait érte szovjet tüzérségi és gránátvető tűz. Másnap, 18-án pedig az Uriv-patak hídjánál vetettek vissza a magyar csapatok egy öt főből álló szovjet felderítő oszta­got. 10 A fronton levő veszprémi csapa­tok parancsnokai igyekeztek kapcso­latot tartani a szülőfölddel. Külö­nösen a veszprémi 34/111. zászlóalj parancsnoka, Klestinszky Tibor őr­nagy levelezett Veszprém város ható­ságaival. Már júliusban megküldte a városi hatóságoknak a 35. gyalogez­red 58. sz. ezredparancsnoksági napi parancsát, melyben a hadosztály pa­rancsnokság dicséretben részesítette a veszprémi zászlóaljat vitéz magatar­tásáért. Hasonló kapcsolatot épített ki Veszprém „házi zászlóaljának", a 4/III. zászlóaljnak parancsnoka, vitéz Pőry Imre őrnagy, majd halála után Cicatricis Miklós őrnagy. A két zász­lóalj kérésére Veszprémben gyűjtést indítottak, s a begyűlt összegből — 1841 pengőből — mindkét zászlóalj­nak vásároltak egy-egy darab hordoz­ható, telepes és négy lámpás rádiót. A két rádiót a Vöröskereszt Orszá­gos Központi Irodáján át a frontra küldték. A rádiók október 3-ra érkez­tek ki a két zászlóaljhoz. A két zászlóaljparancsnok azt is kérte, hogy küldjenek a katonáknak szeretetcso­magokat: dohányt, cigarettát, kek­szet, savanyúcukrot, citromsavat, stb. Október—novemberre újabb összegek gyűltek be Veszprémben. Elsősorban a szeptember 29—30-án tartott jó­tékony célú mozielőadás eredménye­zett 917 pengőt, majd az október 6—8-i vetítés újabb 563 pengőt ho­zott. A begyűlt pénzből 30 kg sava­nyúcukrot, 22 kg kekszet és 1142 pengő értékű dohányneműt vásárol­tak. Először a szabadságról a frontra visszatérő katonákkal akarták ezt el­juttatni a két zászlóaljhoz. Végül is határozat született: a közeljövőben a frontra induló pótzászlóalj két száza­dára bízzák a szeretetcsomagok kivi­telét. Egyúttal határozatot hoztak, hogy a frontra induló pótzászlóalj minden katonája a város közönségé­nek adományaként — elsősorban a városi mozgószínháznak e célra tör­tént előadásából származó összegből — egy-egy csomag cigaretta dohányt, e gy _e gy kis csomag cigaretta-papírt, két doboz gyufát, 20 dkg mosó­szappant, valamint a MANSz és a Jé­zus Szíve Szövetség asszony és leány tagjai által készített mézesbáb süte­ményből tíz-tíz darabot kap majd a veszprémi Szent Imre téren tartan­dó búcsúztató ünnepségen. 1 * A vá­rosi képviselőtestület egyidejűleg ha­tározatot hozott arra is, hogy betét­könyvet nyit és gyűjtést kezdemé­nyez a közeljövőben a városban fel­állítandó vöröskeresztes hadikórház céljára. Ugyanis szeptember 21-én be­futott Pápára a frontról az első se­besültszállító vonat 52 sebesült hon­véddel. A sebesülteket az Esterházy­kastélyban berendezett legénységi üdülőben (pk.: v. Karcsay Béla szá­zados) helyezték el. 12 November 19-én, szerdán délután került sor a veszprémi 4/III. pótzász­lóalj búcsúztatójára a veszprémi Szent Imre téren (a mai Hotel Veszp­rém körzetében). A felsorakozott két századot Sárossy Ödön alezredes állo­másparancsnok szemlélte meg, majd vitéz Gróff Imre alezredes zászlóalj­parancsnok tartott „katonás búcsú­beszédet." Ezután a Jézus Szíve Szö­vetség, a Vöröskereszt Bajtársi Szol­gálat, a Baross Női Tábor és a leány­nevelő intézetek növendékei osztot­tak ki a katonáknak szeretetcsoma­gokat. A polgármester ajándéka a ka­tonáknak fejenként 250—250 db ci­garetta, papír, gyufa és szappan volt, az Irgalmas Nővérek is fejenként 250—250 db cigarettát és szent­képeket osztottak ki a katonáknak. Az ünnepség végén Szabó Gábor fő­hadnagy búcsúzott az elvonulók ne­vében. Ezt követően a zászlóalj — a tömeg sorfala között — a belső-pá­lyaudvarra vonult, ott bevagoníro­zott, majd elindult a frontra. 1 A Don-könyök arcvonalszakaszon 1942 novemberének közepén is to­vább tartott a viszonylagos nyuga­lom. Továbbra is a kölcsönös harc­felderítő vállalkozások voltak a jel­lemzők. November 21-én az esti órákban a 7. könnyű hadosztály sáv­jában (a pontos megjelölés hiányzik) szovjet harcfelderítők közelítették meg a magyar állásokat. A magyar gyalogság tüze a szovjet felderítőket visszavonulásra kényszerítette, akik a drótakadályok előtt három foglyot ás nyolc halottat hagytak vissza. A no­vember 21-én kiadott 2. hadsereg helyzetjelentés szerint: tf A legutóbbi napokban beérkezett hírek szerint 2. ábra. Téli fedezék a Donnál (1942. november 15.) Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom