Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Művelődéstörténet - Szabó György: Torkos Jakab dunántúli református püspök kanonica vizitációja 1747-ből

48 MŰVEL ODESTÖR TENET Veszprémi Traktus: 10. Füred, 11. Arács, 12. Csopak, 13. Szölös, 14. Udvari, 15. Pécsei, 16. Henye, 17. Köves Kál Peremartoni Traktus: 18. Kenése, 19. Ennying, 20. Mezőkomárom, 21. Fok Szabadi, 22. Maros, 23. Város Hidvég, 24. Simon Tornya, 25. Pálfa, 26. Fel Egres, 27. Kis Keszi, 28. Keresztes, 29. Sz(ent)Mihály, 30. Kálóz, 31. Falu és Szabad Battyán, 32. Soponya, 33. Balhás Szilas, 34. Tácz, 35. Pere Marton, 36. Polgárdi, 37. Kajár, 38. Mező Szent György Belsősomogyi Traktus: 39. Aszaló (Filiája Orczi), 40. Hetes, 41. Szomajom, 42. Kis Asszond, 43. Szenna, 44. Szent Benedek, 45. Gige (Filiája Kovácsi), 46. Hedrahelly,47. Kadar Kút, 48. Szilvás Kis Falud, 49. Csoknya, 50. Jád, 51. Magyar Egres, 52. Nagy Korpád. Rövid összefoglalásban, interpretálva tekintsük át, hogy melyek voltak az egyházvizsgálat alapját képező kérdések: — Mikor exmittálta az esperes a lelkészt az adott eklézsiába, mikor, s ki által szenteltetett fel, s vette a „manus impositio"-t, vagyis a kézrátételt, s melyik eklézsia akaratából? Mindezekről van-e testimoniálisa (oklevele), s azt illendőképpen ,,producálta-e", bemutatta-e? Mióta szolgál ezen a helyen, s kik voltak az „antecessorai", tehát hivatali elődjei? Tiszta református-e a falu, vannak-e evangélikusok, s ha igen, kinek a szolgálatával élnek, kinek fizetnek? Anyaegyház-e az eklézsia, vannak-e filiái? Van-e iskolamester? Nemes helyről van-e szó? A helység kinek a „possessioja", birtoka? Az egyház mennyi földdel, réttel, szántóval rendelkezik, milyen azok állapota? Az egyház milyen benefíciumokkal, javakkal rendelkezik, milyen az úrvacsorai és keresztelői edények állapota? Van-e kurátor, hány, mi a nevük? Lelkész fizetése és egyéb javadalmai, tehát külön a készpénz, s külön a természetbeni javadalom? Mennyi az esketési, temetési, keresztelési javadalom (stóla)? Az egyházkelő megvan-e? Az eklézsia ládáját (kasszáját) ki kezeli? Van-e senge? Isten Igéjét tisztán és igazán prédikálja-e a prédikátor, a szolgálatokat ellátja-e ,,híven", s az úrvacsora sákrementumát időben kiszolgáltatja-e? Buzgó-e a könyörgésekben alkalmak szerint, illetve az ország vezetőiért, elsőrendben a királynőért, az eklézsia protektoraiért stb. Élete megegyezik-e tanításával, s példája-e a nyájnak? Katekizál-e? Prédikálja-e a „dominicális textusokat"? Hogyan él családjával, van-e ellene panasz? A hívek gyakorolják-e magukat az ,jsteni tiszteletben"? Van-e köztük botránkoztató, felveszik-e az egyházi fenyítéket? Megadják-e a lelkész „becsületét"? Az „ecclesiai reditus"-t (egyházi jövedelmet, fizetséget) csökkentették-e? Milyen a ,,parókiális ház" (lelkészlakás) állapota? Van-e valami panasza a lelkésznek az eklézsia ellen, valami kívánsága? Fizetését idejében megkapja-e? A lelkésznek tartozik-e még (restantia) az eklézsia? Milyen ágendát használ a lelkész, vannak-e könyörgéses és egyéb könyvei? Marasztatik-e? A rektorral, vagy „Scholamesterrel" kapcsolatos kérdések tömören: — Mikor jött jelenlegi helyére, hová való, hol tanult, s hány évet? Családi állapota? Hogy tölti be hivatalát? Szorgalmas-e a gyermekek tanításában? Az iskola hány klasszissal (osztállyal) működik? Mekkora a tanulólétszám? Mennyi a javadalma klasszisonként? Mennyi a készpénz, illetve a természetbeni javadalma ilyképpen? Van-e illendő ruházata? Milyen a magaviselete? Van-e ellene panasz, illetve neki van-e panasza? Milyen állapotban van az iskolaépület? Milyen viszonyban van a lelkésszel? Van-e a rektor mellett „praeceptor" (segédtanító)? Végül azok felsorolásával ér véget a jegyzőkönyv, akik a gyűlésen jelen voltak. A világi hatalom képviseletét általában a falu bírája és a törvénybíró látta el. Mindjárt a részletes vizsgálat elején felhívom a figyelmet egy érdekes tényezőre, mégpedig, hogy még a színtiszta református vidéken, illetve községben is legtöbbször katolikus a földesúr, vagy éppen katolikus egyházi birtokról van szó. Berény (Vörösberény) a győri jezsuitáké, Csajág a pálosoké, Balatonfüred részben a tihanyi apáté, részben a veszprémi káptalané. Fokszabadi ugyancsak a veszprémi káptalan birtoka. Torkos egyébként roppant ,,toleráns" felfelé, finoman fogalmaz, szinte alázatos és udvarias. A templomok elvételéről csak egyszerű tőmondatban tudósít. Egyedül a soponyai lelkészről, Tiszteletes Gál Péter Uramról jegyzi meg, hogy ,,háborgattatik a Méltóságos Földes Urától . . ."Különösen Veszprém vár megyében gyakran találkozunk nemes hellyel, ezek zömében színtiszta református községek (pl. Köveskál). Több nemesi hellyel találkozunk Fejér vár megyében is. E két vármegye területén levő veszprémi és peremartoni (ma: mezőföldi) egyházmegyék gyülekezetei kisebb károsodással vészelték át ezt az időszakot. A zaklatásokat ezek sem kerülhették ugyan el, mégis a nemesi falvak protestáns közösségei védettebbek voltak az intoleráns támadásokkal szemben, míg a jobbágyfalvak — különösen is Somogyban — a legveszélyeztetettebb helyzetben voltak. A meglátogatott helyek többségében csak kevés evangélikus él (a katolikusokra természetesen nem tér ki a vizsgálat . . .), azok is a református prédikátor szolgálatával élnek, s annak fizetnek, (pl. Berény, Csór stb.) A lelkipásztori munka színvonalát, a papok képzettségét, valamint az egyházfegyelmet tekintve a hanyatlás, s a színvonalromlás jeleit regisztrálhatjuk a vizitációk alapján. Természetesen az ellenreformáció káros következményeit az okok magyarázatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mindenesetre a lelkészek jelentős része 10 15 évig is felszentelés nélkül végzi munkáját, több helyen lévita (kisebb végzettséggel bíró személy, aki ott, ahová nem jut rendes akadémiai végzettséggel rendelkező lelkész, ellátja a tanítói és lelkészi teendőket is) tevékenykedik. A lelkészek jelentős hányada nem rendelkezik testimoniálissal, tehát a kirendelést és a felszentelést igazoló okmánnyal. Kisebb helyeken előfordul, hogy felsőbb tanulmányaikat be nem fejezett diákok, illetve a rektorok látják el az egyházi szolgálatokat is (lévitaság), de előfordul olyan eset is, hogy tanító hiányában a lelkész oktatja a gyermekeket. Az 52 gyülekezetből egynek a lelkészéről sem tudjuk, hogy külföldet járt volna. A prédikátorok teológiai felkészültségéről persze legjobban a könyvek árulkodnak. Legtöbbjük rendelkezik könyvekkel, leginkább ágendákkal és könyörgéses könyvecskékkel. A nyomtatott könyvek mellett még jelentős a szerepe a kéziratos másolatoknak is. Az imádságoskönyvek nagy népszerűségnek örvendenek, nélkülözhetetlenek a lelkipásztori munkához. Ilyennel szinte mindegyik lelkész rendelkezik. A zselickisfaludi Tihanyi Istvánnak nyomtatásban vagyon három imádságoskönyve." Az igehirdetések alapját legtöbb esetben a perikópa-rend szerinti ,,dominikák" képezik. A prédikációk, imádságok, a kultuszi és kegyességi irodalom egyéb produktumai alapvető' dokumentumai - a még teólógiailag is kevésbé vizsgált — kegyességtörténetnek. Látni fogjuk a puritanizmus távolságokat áthidaló, s könyveken át megnyilatkozó egyházmegtartó- és építő hatását. Erről Esze Tamás így ír egyik tanulmányában: ,,Kovászként munkáló lelki hatása felmérhetetlenül nagy volt, széles körben hatott és hosszú ideig tartott . . ."

18 A református kegyesség legszebb megnyilvánulásai éppen a 18. századból ismertek, s ebben az „árva eklézsiák" járnak elől, melyek templomuktól, lelkészüktől megfősz-