Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - S. Laczkovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. II. A halottas lepedők

NÉPRAJZ 41 színi gyűjtéseim alapján biztonsággal mondhatom, hogy az 1970-es évekig, ez évtized végéig általánosan gyakorolták a szokást, szórványosan azonban még tovább is.

34 Ehhez kapcsolódóan egy megjegyzés még idekívánkozik: ahol a halottas lepedőt eltemették az elhunyttal, ott általában a test alá, a koporsó aljára tették. Szemfedőként alkalmazva és úgy eltemetve, csak somlószőlősi adattal rendelkezünk. A Kis-Küküllő mentéről, Szilágyságból, Barcaságból, Kalotaszegről, Kászonból — tehát többségben az erdélyi magyar községekből —, valamint korai adatokra hivatkozva az Őrségből, Göcsejből ún. halottas kendőről, Erdélyben halottfogó kendőről is ismerünk adatokat.

35 Ezek a két oldalukon gazdagon hímzett vagy szőtteshímmel ékített kendők általában 30—40x155—165 cm nagyságúak. Egy-egy személynek két halotti vagy halókendője volt, amellyel holta után a ravatalról a koporsóba emelték, s a lezárt koporsóból, miként a halottas lepedőé, úgy lógtak ki két oldalán díszes szélei. Ezeket minden esetben eltemették az elhunyttal. Tekintettel arra, hogy olyan közösségekből ismertek ezek a textíliák, ahol halottas lepedőt is készítettek és használtak, feltételezhetjük, hogy a halottas kendő a lepedőnek lehet a kiegészítője, helyettesítője, kiváltója. Kellő számú adat hiányában ma még nem vállalkozhatunk e kérdés megválaszolására. A halottas lepedőket az esetek nagy többségében tulajdonosaik örökölték. Azokban a közösségekben, ahol eltemették, ott a férjhez menő lány hozományának volt a része, vitte magával ura házába, esetleg már menyecskeként maga készítette ill. készíttette el. Ezt igazoló adatok sokaságával rendelkezünk a Bakony és a Balaton-felvidék legtöbb községéből, de a Dunántúl és Kisalföld egészéről, az Alföldről, Felföldről, Erdélyből egyaránt. Tehát: az újasszony gondoskodott róla (akár hozományként vitte, akár elkészítette vagy készíttette), vagy örökölte.

36 Ez nemcsak a magyarságra, hanem az együttélő kisebbségekre és a környező más etnikumokra is jellemző: pl. a Muramenti horvátoknál még a legszegényebb lánynak is kellett legyen a hozományában vilana, azaz halottas lepedő. Hajdan a mohácsi sokacoknál is előre eltették a halottnak szánt lepedőket, amelyeket még használat előtt az úrnapi sátor oldalára terítettek.

37 De a halottas lepedőről való gondoskodás mondható el a szlovákokról és a németekről is. A halottas lepedőnek a hozományhoz tartozása csak a Kis-Küküllő menti és a Szilágyság magyar református falvaiból hiányzik. Itt a halottas lepedőt, a halottas kendőket nem vitték a lányok magukkal a hozomány részeként, mert nem volt egyetlen anya sem, aki lányának ezt elkészítette volna. Hisz „ ... az anya az életre és nem a halálra készítette fel a lányát. Erre a fiatal asszonynak kellett gondja legyen, hogy lehetőleg egy éven belül megszője vagy megszőttesse magának és az urának" 2—2 db-ot.

38 Nyaradon és Somlószőlősön még a század elején is őrizhettek egy olyan korai szokást, hogy a menyecske annyi halottas lepedőt vitt magával, ahány tagú családba került. Ezt széleskörű helyszíni gyűjtéssel nem volt lehetséges ellenőrizni, mert csak szórványosan került elő az adat. Elfogadhatóbbnak tűnik az, amit többen is mondtak, hogy a menyecske hozományában magának és urának is vitte a halottas lepedőket. Ezeken kívül szórványosan azt is említették, hogy elkészítették a halottas lepedőjét a házasulandó legénynek is, amit magával vitt a házasságba. Ahol a hozomány része volt ez a kultikus textília, ott az édesanya gondoskodott róla. Vagy ő varrta ki, vagy specialistával csináltatta. Kezdetben helyi szokásként, később egyre általánosabban megfigyelhető, hogy a menyecskék készítették vagy készíttették el. Erre akkor is szükség volt, ha hirtelen különleges alkalomra kellett pl. fiatal számára. Az 1920-as évek második felétől egyre gyakoribbá vált az elkészíttetés. Specialistái is voltak a halottas lepedők varrásának: Nyaradon Mórocz Mari, Somlószőlősön László Lidi, Kató Pál Ida, akik századunk elejétől dolgoztak, sőt Nyaradon még az 1940—50-es években is volt, aki fehér lyukhimzéses halottas lepedőt varrt. A vagdalásos-madaras, a rececsipkés, keresztszemes halottas lepedők nagyrészt elenyésztek, s fokozatosan kihaltak a készítéséhez értők is. Sok helyen fehér lyukhímzéses, másutt pedig egyszerű, csipke díszes halottas lepedők váltották fel azokat, bár maradt a koraiakból is, hisz megfogyatkozván a régiek, a megmaradtakat becses kincsként őrizték, nemzedékről nemzedékre adva. Általában az örökölte, aki a házban maradt. Akinek pedig nem volt régi, de nem tellett újra sem kölcsönkérte .a ravatalt temetésig hagyományos módon díszítő, s az elhunyt iránti tiszteletet is egykor kifejező halottas lepedőt. S tették ezt az új stílusúakkal is. A lepedők ábrázolásának szimbolikája feledésbe merült, azonban használatának szokása a házban való ravatalozás megszűntéig tovább élt. Tulajdonképpen elmondható, hogy három periódust tudunk elkülöníteni a halottas lepedők használatában a 19. század II. felétől az 1960-as évekig: 1. Halotti lepelként használatos a legősibb módon. 2. Lepedőként és/vagy szemfedőként alkalmazzák. Ez az 1920-as évektől az 1950-es évekig terjedő időszak. 3. A halottas lepedő eredeti funkcióját és ékítményét elveszítve, átalakult ravatalterítővé. Ez az 1950-es évektől figyelhető meg mindaddig, amíg a háztól temetés végleg meg nem szűnt. Az is elmondható, hogy a funkcióval együtt az ékítmény is megváltozott: a vagdalásos-madaras, a rececsipkés pávás és a keresztszemes mustrát felváltotta az egyszerűbb és újabb lyukhímzés az 1930-as évek végén, az 1940-es években (természetesen volt, ahol ez az állomás kimaradt, vagy a díszítmény változása ill. elhagyása már korábban bekövetkezett, hisz itt csak hozzávetőlegesen állapíthatjuk meg az időhatárokat), majd ezzel párhuzamosan, ül. ezt felváltva az egyszerű, csipkével szegett halottas lepedők terjedtek el. Az adatszolgáltatók életkori csoportjai a halottas lepedők különféle csoportját őrizték meg, bár nagyobb részt csak az emlékezetben. Az is figyelemreméltó, hogy a protestáns közösségek többségükben archaikusabb szokásokat, ez esetben szokástárgyakat őriztek meg a római katolikusoknál. A legrégibb halottas lepedők többsége is protestáns közösségből került a gyűjteménybe. Ennek az lehet az oka, hogy a protestánsok, különösen is a reformátusok, a temetkezési szokások archaikus formáihoz ragaszkodtak, ezt híven őrizték még egyházi tiltás ellenére is. Egyébként is talán ez volt az a szokásegyüttes, amelyet legkevésbé szabályoztak az egyházi rendtartások. Az archaikus közösségek pedig a többinél archaikusabb szokásokat és tárgyakat őriztek meg, s ezek között a halálhoz és a temetéshez fűződők fő helyen állnak. Fr. Krauss szavait idézve: „Akármilyen magas kultúrfokra emelkedik is fel egy nép, a tömeg halotti szokásai mindig nagy ellentétben állnak az előrehaladott kultúrával. A halottkultusz leglényegesebb formái ugyanis a legősibb és legegyszerűbb vallásos elképzeléseken nyugosznak. A kultúra folyamán az abban mutatkozik, hogy visszatérnek a régi szokások kinyilvánításához.

39 IV. Díszítmények és színek a halottas lepedőkön Amint többször is utaltunk rá, a Laczkó Dezső Múzeum halottas lepedői között a madaras vagy kakasos