Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - S. Laczkovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. II. A halottas lepedők

NÉPRAJZ 35 5. ábra

. Ágon ülő madarak halottas lepedőn. (Ltsz. 53. 11. 53.) tos. Kiállítása lehetetlen, restaurálásának költségei pedig nem állnak rendelkezésre, így mindössze hét keresztszemes technikával készült díszített lepedőt vehetünk számba azzal a megjegyzéssel, hogy azonos vagy közel azonos díszítménnyel rendelkeznek a töredékekben meglévők is. Kettő kivételével valamennyi piros pamuttal kivarrott. Díszítményeik a lepedő alsó harmadában az egész felületet beborítják. Rajtuk csillagos és rózsás, tulipános-gránátalmás, rózsás-tulipános, egy esetben pedig pávás motívum található. Utóbbit elbontott párnahéjakból hozták létre. Különösen figyelemre méltó az SzF 34 leltári számot viselő teljes nagyságában megmaradt lepedő, amelynek szélét szívből kinövő három tulipán alkotja ismétlődő, kazettás elrendezésben. A két szélső tulipán közepe fogazott levél, míg a közbülsőé gránátalma. A fő mintát lent és fent gránátalmasor keretezi, amelyet fektetett „S" betűkből létrehozott sor követ, utána ismét két tulipán közé zárt gránátalmácskák alkotta sor, végezetül újból „S"-es következik. Piros pamuttal hímezték. (16. kép) Mindössze csak két rövidebb vége látható annak a fekete szőrfonallal keresztszemesen hímzett halottas lepedőnek, amelyre a paradicsomi bűnbeesés jelenetét varrta alkotója: a tu9. ábra. Csillagon elhelyezkedő madarak a halottas lepedőn. (SzF. 20. ltsz.) dás fáján tekeredik a kígyó, a fa két oldalán pedig az ősszülők állnak: Ádám és Éva. Leltári száma: SzF 94 (17. kép). Ez a díszítmény minden bizonnyal a lepedő két rövidebbik oldalán volt látható, de nem kizárt, hogy halottas kendőként használták. Erre vonatkozóan azonban nem rendelkezünk semmiféle adattal. A.lepedőrészek a 18. század végéről valók. Az ábrázolás párhuzamait az egész magyar nyelvterületen megtaláljuk, de nemcsak azonos, vagy közel azonos korból, hanem középkorig visszanyúlóan. Egyetlen olyan keresztszemes lepedő található, amely több színnel: pirossal, rózsaszínnel, türkizzel kivarrott, geometrikus díszű. Fehér laposöltéssel Ш. lyukhímzéssel ékesített halottas lepedő gyűjteményünkben ugyan nem található, azonban helyszíni néprajzi adatgyűjtések során ezt a típust a leggyakrabban emlegették pl. Nemesvámoson, Szentgálon, a Somló környéki falvakban, stb. Térítővé átalakított formában magam is találkoztam vele, teljes változata pedig Kiss Hona révfülöpi és Győry Endréné pápai magángyűjteményében látható. Többnyire a 19. század végén vagy a 20. század elején készültek. A halottas lepedők utolsó csoportját a részben 19. század végén, részben a 20. század első felében készült díszítetlen vagy fehér csipkével díszesek alkotják. A korábbiakat lenvászonból készítették, amelyeket takácsok szőttek, kézi csipkével díszítették őket, s ugyanilyennel toldották össze a lepedőszéleket is. A későbbiek sifonból, bolti gyolcsból valók, gyári csipkével díszesen. Nagyságra közel azonosak a korábbaikkal. Közülük kiemelkednek a halotti készületek, amelyekben a csipkével szegett lepedőn kívül még egy másik, egyszerű lepedőt, orcatakarót, párna- és tükörtakarót, asztalterítőt is találunk. Utóbbiakat fehér laposöltéssel varrták ki, a széleken és sarkokban virágkoszorúkat, levélfüzéreket és leveles ágakat elhelyezve. Valamennyi fehér, legfeljebb a készíttető nevének kezdőbetűi varrottak csak piros keresztszemmel. Gyűjteményünk egyetlen ilyen készülettel rendelkezik Ösküről, amelyet az 1970-es évekig egy szlovák család használt. A teljes együttes is ebben a családban öröklődött nemzedékről nemzedékre. Hasonló halottas készületek ismertek és használtak voltak a terület más szlovákok lakta falvaiban is.

3 A német községekben a legutóbbi időkben