Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.
Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története
50 HADIKRÓNIKA lennek látszó szélmalomharcot, s így 1565. december 3-án beadta a lemondását. A király egy időre még maradásra bírta, de Thury szilárdan elhatározta, hogy az első lehetséges alkalommal megválik palotai parancsnoki állásától. Ezt azonban az 1566os esztendő nagy török hadjárata és várfoglalásai egy időre elhalasztották, annál is inkább, mivel Arszlán budai pasa június 5-én 7—8000 fős seregével Palotát is ostrom alá vette. A törökök ugyanis arra számítottak, hogy a vár falai sokáig nem állhatnak ellen az erős ágyúzásnak, ezért az 500 főnyi védőt gyorsan megadásra kényszeríthetik. A heves ágyúzás ellenére azonban a várőrség Thury parancsnoksága alatt mindaddig hősiesen kitartott, amíg a 14 000 főnyi felmentő sereg június 16-án Salm gróf vezetésével meg nem érkezett. A történtekről Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem" с eposzának második énekében így írt: „Megszálló Palotát vezér ennyi néppel, Sok ágyúval, elég tüzes mesterséggel, Időt nem múlatván, sok ágyúlövéssel, Móré bástyát törni kezdé keménységgel. Azért nagy ágyúkkal gyorsan elrontató. Az Móré bástyáját, s földhöz hasonlító, Lovára felugrék, trombitát fújata. Ostromnak az tábort bástyának indítá. Száguld az bástyához, az kapitányt szidja, Esti denevérnek és lopónak híja, De neki megfelelt Túri György ágyúja, Mert jó lovát alatta ketté szakasztó. Ha gyorsan jancsárok el nem kapták volna, Az másik ágyú magát lütte volna, Gyalázattal azért onnan elszaladó. Részegségnek mindenkor az az jutalma. De az Luftis aga igen megijeszté, Mert keresztény hadat, hogy siet, hirdeté, Arszlán sátorokat gyorsan fölszedeté, Félve és rettegve onnan elsiete. Ez lén vége Palota megszállásának, Ez lén vége Arszlán vezér haragjának. Jó híre marada Túri kapitánnak, Ezután békessége lesz Palotának. " 9 A kanizsai várparancsnok A palotai győzelmet követően Thury immár végérvényesen lemondott kapitányi tisztségéről, s helyét unokaöccse, Thury Márton vette át. 10 Ezután egy ideig nem találkozunk nevével a történeti forrásokban, de a következő évtől már mint kanizsai kapitány szerepel. Thury György kinevezése azonban minden bizonynyal nem ment egykönnyen, hiszen 1567 szeptemberében az uralkodó már felajánlotta neki a kanizsai kapitányságot, és azt hosszas tárgyalások követték. Mivel az idevonatkozó iratanyag jelentős része elveszett, csak arra lehet következtetni, hogy Thury feltételekhez kötötte a kapitányság elfogadását. Az alkudozások során a király neki adományozta a hódoltságban fekvő Tolna mezővárost, valamint a kihalt Kolos család birtokait. 11 Feltételezhetjük, hogy a birtokadományozások azt a célt szolgálták, hogy Thury fogadja el a nem csekély felelősséggel és veszéllyel járó kanizsai kapitányságot. Erre azonban még jóidéig nem volt hajlandó és csak abba egyezett bele, hogy — mint a dunántúli főkapitány, Török Ferenc helyettese — Kanizsára költözzön. Thury György kanizsai kapitánysága az I. Miksa császár és II. Szelim szultán közötti fegyverszünet, majd a drinápolyi béke (1568. február 17.) megkötését követő időszakra esik, s ezért ennek megfelelően kell értékelni tevékenységét. Neki is — mint bármelyik királyi vár kapitányának — szerteágazó feladatai voltak: gondoskodnia kellett a rábízott erősség állagáról, karbantartásáról, a katonák megfelelő ellátásáról, felszereléséről, harci kedvéről, s nem utolsó sorban meg kellett védeni a környező falvak lakosságát a török csapatok portyáitól, rajtaütéseitől, s 4. ábra. Thury Farkas 1565. augusztus 22-i levele Palotáról Thury Györgynek. (Hadtörténeti Intézet Levéltára: 1565/12. sz. i.)
