Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

48 HADIKRÓNIKA v MOLNÁR LÁSZLÓ THURY GYÖRGY PALOTAI ÊS KANIZSAI KAPITÁNYSÁGÁNAK TÖRTÉNETE A „magyar Cid"-nek nevezett Thury György személye egyaránt elválaszthatatlan a 16. századi dunántúli törökellenes küzdelmekben kiemelkedő jelentőségű palotai és kanizsai vár történetétől. A történelmi emlékezet mélyrétegeinek felkutatásával jelen tanulmányunk arra vállalkozik, hogy felidézze a „nagy törökverő" pályafutásának két legizgalmasabb korszakát, tevékenységének palotai és kanizsai időszakát, „összekötő láncszemként" egy rendkívüli életút szolgál, amely feltétlenül méltó az utókor figyelmére. A palotai vár élén A Hont megyéből származott Thury György életútjának legkorábbi szakaszát illetően csak meglehetősen hiányos adatokkal rendelkezünk, őseiről tudjuk, hogy már az Árpádkorban jeles vitézek voltak: nagyapja, Thury Miklós, Mátyás király (1458—1490) seregében szolgált, és apja, Gábor is kimagasló hadiérdemeket szerzett. Thury György a család három fiúgyermeke (testvérei: Farkas és Benedek) közül a legidősebb volt és a források szerint sohasem járt iskolába, így valószínűleg írni sem tanult meg. Az ő „iskolája" a végvári élet lett, ahol a hadi ismereteket és a korabeli vitézi szellemet igyekezett elsajátítani.

1 Tehetsége és rendkívüli ereje révén fényes katonai karriert futott be, hiszen az egykori újvári, drégelyi és sági (ahol Várdai Pál püspök szolgálatában állt) „huszár főlegényből" előbb lévai kapitány, majd Bars megyei főispán lett. Tudiuk róla, hogy 1552. augusztus 11-én, Jakusjts Ferenccel együtt ő is részt vett Teuffel Erasmus (a magyarok csak ördög Rézmánnak nevezték) vezetésével a palásti csatában, ahol jelentős érdeme volt az olasz csapatok megmentésében. Ezt követően Podmaniczky Rafael meghívására a palotai vártartomány gazdasági ügyeinek irányítója, rhajd kapitánya lett.

2 Egyelőre, sajnos még nem ismeretes, pontosan mikor került Thury György Palotára, de az okleveles források alapján feltételezhető, hogy még 1554. október 17-e előtt.

3 1. ábra. Miksa császár, Thury György és Schwendi Lázár. (Ismeretlen német mester munkája.) Palota várának zilált anyagi helyzete és a fehérvári bég egyre ismétlődő támadásai kényszerítették a Podmaniczkyakat arra, hogy egy ízigvérig katonaembert állítsanak a helyőrség élére. így esett a választásuk a híres törökverő vitézre, Thury Györgyre, aki 1554 őszén Palotán el is foglalta hivatalát. Innen jelentette október 18-án: „ .. . nem éjszakai félhomályban a török elfoglalta a várhoz tartozó megerősített palánkot és mind lovaink, mind hadiszereink és egyéb dolgaink a kezére jutottak, olyannyira, hogy egyeseknek közülünk . . . egyáltalán nem maradt lova".

4 Ezzel az akcióval a fehérvári törökök a portyázó harcokban élenjáró palotaiakra érzékeny csapást mértek, mivel az adott viszonyok között a lovak hiánya egy időre a vár egész őrségét megbénította. Az 1550-es évek közepétől a palotaiakra is egyre nehezebb feladat hárult a törökellenes küzdelmekben, hiszen a mindennapos fegyveres harcok mellett az őrségnek egyre fontosabb szerepe lett az ellenség hadmozdulatainak, valamint készülődéseinek állandó szemmel tartása. A nehéz megpróbáltatások ellenére a várőrség zsoldhátraléka egyre nőtt és nem volt túlzás, amit ezzel kapcsolatban Thury György jelentett Podmaniczky Rafaelnek: „ ... ha ugyanis sem Nagyságod nem jön segítségünkre, sem fizetségünket meg nem adják, nem csak Nagyságod szolgálatára leszünk képtelenek, de még nagyobb szegénységre és koldusbotra jutunk."

5 1559. június 29-én a király, meghallgatva a palotai vitézek panaszait, végre arról intézkedett, hogy a pozsonyi kamara haladéktalanul fizessen ki számukra 200 forintot, mivel a várőrség helyzete valóban rendkívül súlyos. Podmaniczky Rafael 1559. február 9-i halálát követően a magyar kancellária és a kamara azonnal eljárást indítottak, hogy Palota várát a hozzá tartozó vártartománnyal együtt kincstári tulajdonba vegyék, s ennek végrehajtására Gregoróczy Vincét, valamint Gall Ádámot bízták meg. Thury azonban — Podmaniczky Rafaelnénak tett esküjére hivatkozva — a várat nem volt hajlandó átadni és arra kérte a királyt, várja meg, amíg az özvegy őt kötelezettsége alól feloldja, s akkor Palotát az uralkodó kezére juttatja. A vár átvételének előkészítésére a magyar kancellária által kiküldött Gregoróczy Vince hamarosan összeállította Palota teljes leltá-