Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

98 HADIKRÓNIKA HUSZÁR JÁNOS EJTÖERNYŐS KRÓNIKA (1938-1941) A magyar ejtőernyős alakulat születése A harmincas évek második felében a honvédség erőteljes fejlesztésével kapcsolatban gránátos csapatok felállítását vette tervbe a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium. Az első lépések meg is történtek. Gránátos tanfolyamot szerveztek, melynek tanulságait 1937. április 22-én összegezték „Irányelvek a gránátos csapat kiképzéséhez" címmel. Ennek első bekezdése igen világosan körvonalazza a gránátos alakulatok felállításának célját: ,A gr- csapat felállítását a vezetés azért határozta el, hogy ... legyen egy válogatott tisztekből és legénységből álló, magas erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, testileg edzett, szervezésénél és kiképzésénél fogva a legnehezebb harcfeladatok megoldására alkalmas csapata, mely a gyalogság színejavából tevődik össze, és amely fanatikus hittel tör meg minden elg. ellenállást. Ezzel adva van a gr. csapat jellemzése."

1 Az irányelvekben különösen figyelemre méltók a légi szállítással végrehajtott vállalkozásokra vonatkozó megállapítások. Ennek két fajtáját részletezik az anyag szerzői: egyes személyeknek ejtőernyővel történő kitelepítése az ellenséges vonalak mögé, és a repülőgépeken történő tömeges átszállítás. Az egyes ejtőernyősök kitelepítésének célját rombolásban, felkelésre buzdításban, merényletben szabták meg.

3 Az ejtőernyős kiképzéssel kapcsolatos első ügyirat 1936. szeptember 24-én születik. A javaslatot a M. Kir. Légügyi Hivatal küldi a vezérkar főnökének és a honvédelmi miniszternek. Az irat lényege már az első sorokból megállapítható: , Jelentem, hogy az 1936/37. évben az ejtőernyőugrás kiképzés bevezetését tervezem, úgy a LÜH (Légügyi Hivatal - H. J.) személyzete, mint a honvédség különleges alakulatai (gránátosok számára). "

3 'Gránátos századokról, gránátos kiképzésről a továbbiakban nem esik szó. A Csehszlovákiával szemben kialakult háborús feszültség, az első bécsi döntés által Magyarországnak ítélt területek katonai birtokba vétele lehetetlenné tette az ilyen jellegű szervező munkát. Az is közrejátszhatott a gránátos csapatok tervének elejtésében, hogy a különböző európai országokban, Lengyelországban, a Szovjetunióban, a háborúra készülő fasiszta Németországban az ejtőernyős alakulatok felállítása került előtérbe. Ezek betölthették azt a szerepet, melyet eredetileg a gránátos csapatoknak szánt a magyar hadvezetőség. Megszületett tehát a döntés egy ejtőernyős kísérleti keret szervezésére. A döntéshez a HM 11. osztálya a következőket fűzte hozzá: „Az ejtőernyő ugrásban való intenzív kiképzés a következő kiképzési évtől elodázhatatlanul szükségessé válik. Ugrótorony hiányában a kiképzésnek repülőgépből kell történnie . . . A kiképzés folyamán . . . ily körülmények között a balesetekkel fokozottan kell számolni."

4 Az ejtőernyős kísérleti keret megalakulásának hivatalos időpontja 1938. szeptember 11. Az előkészületek természetesen ennél jóval előbb megkezdődtek. A Honvédelmi Minisztérium felhívására 1938. augusztus 16-án Budapesten, a Mária Terézia laktanyában találkoztak a jelentkező bátor, fiatal tisztek, akik szinte mindannyian aktív sportolók voltak. Ezek egyike, Szokolay Tamás hadnagy, aki most nyugdíjas főmérnök, így emlékezik ezekre az eseményekre: „Itt találkoztunk először Bertalan Árpád századossal, aki a kísérleti keret megbízott parancsnoka volt. Kemény, katonás embernek látszott. összesen tizen jelentkeztünk, valamennyien hadnagyok, erre a szolgálatra. Az orvosi majd pszichológiai vizsgálat után heten maradtunk. Miután hét fiatal tisztre volt szükség, most már csak az első sikeres ugrás volt hátra, hogy mindnyájan bekerüljünk a kísérleti keretbe."

5 Ezután a kijelölt állomáshelyre, a szombathelyi repülőtérre utaztak, ahol szoktató repüléseken vettek részt, majd nem kevés huzavona után megkezdődtek az ugrásra az előkészületek. A légierőnél akkor az ejtőernyőzés ismeretlen volt, a pilóták azt vallották, hogy nem bízzák /. ábra. Bertalan Árpád őrnagy. „repülő rongyra" az életüket. Szombathelyen a hajózók között mindössze egy tiszt akadt, aki ejtőernyővel ugrott, miután a gépe kigyulladt, s zuhanni kezdett. Ezen tapasztalat alapján Czékus századost bízták meg a fiatal tisztek patronálásával. Többszöri halasztás után sor került a nagy próbatételre. Az ugrás CAPRONI 101-es gépből történt ezer méteres magasságból. Erről így ír Szokolay Tamás: „Az előttem álló két ugró eltűnik a mélyben, s én nagy lendülettel kidobom magam a levegőbe. Érzem, hogy a légcsavar szele fordít egyet rajtam . . . erős rántást érzek, és fejem felett robbanásszerű hanggal kinyílik az ejtőernyő. Társaimat keresem, ott lógnak alattam ők is a nyitott ernyőn. Nagyszerű érzés . . . a gép dübörgő hangja után a hirtelen beállt csendben szállni a föld felé."

6 A tanulópénzt meg kellett fizetni. A hét fiatal hadnagy közül kettő lábtörést szenvedett, s örökre búcsút mondott az ejtőernyőzésnek. A parancsnok, Bertalan Árpád százados tiszteletre méltó következetességgel igyekezett összegyűjteni a tapasztalatokat, s minden alkalommal