Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész

HADIKRÓNIKA 95 német tüzérezred parancsnokság alatt összevont két magyar és két német tüzérosztály támogatja Novo Uszpenka körzetéből. A déli szárnyon — a 7. könnyű hadosztály északi csoportja és a 13. könnyű hadosztály támogatására a 336. német gyaloghadosztály sorozatvető-osztályát szándékoztak harcba vetni. A támadás kezdetét: 1942. szeptember 8-ában szabták meg: Sztorozsevoje ellen 05 órától, Uriv ellen 05 óra 20 perctől. A szovjet felderítés feltehetően észlelte a magyar és német csapatok előkészületeit, mert a 40. szovjet hadsereg egységei erőteljes harcfelderítésbe kezdtek. Szeptember l-jén szakaszerejű gyalogság — két harckocsi támogatásával — visszaverte az Uriv és Sztorozsevoje közti horhostól 1 km-re K-re a magyar 20. könynyü hadosztály előretolt harcelőörsét. Szeptember 3-án hajnali 01 óra 30 perc körül egy századerejű szovjet felderítőcsoport nyomult előre Uriv Ny-i széléről a 160.2 hárp. irányába, de a 4/II. zászlóalj visszavetette a támadást. Még ezen a napon 13—14 óra között, Uriv Ny—ENy körzetből zászlóalj erejű szovjet harccsoport nyomult előre, de a magyar védelem tüzében ez a vállalkozás is kudarcot vallott.

51 A 3.urivi csata Az 1942. szeptember 8-ra tervezett magyar—német támadás végül is szeptember 9-én hajnalban indult meg a XXIV. páncélos hadtest sávjában, az urivi szovjet hídfő ellen. Az akció sikeresen bontakozott ki: a nap folyamán a 168. német gyalogos- és az 1. magyar páncélos hadosztályok, valamint a 7. könnyű hadosztály északi csoportja elfoglalta a 195.6, 187.7 és 185.6 háromszögelési pontok vonalában húzódó magaslati terepszakaszt. A 7. könnyű hadosztály északi csoportja a 160.2 hárp. magaslatainak keleti lejtőiről nyomult előre az előtte magasodó 185.6 háromszögelési pont irányába. Miközben az Otticsiha—Uriv ÉNy között sikeresen bontakozott ki a magyar—német támadás, a támadócsoport déli szárnyán, a 13. könnyű hadosztály csapatai eredményesen tartóztatták fel az Urivból indított szovjet csapásokat. A 13. könnyű hadosztálytól D-re a 7. könnyű hadosztály déli csoportja Gyevicát védte, és nem vett részt a 3. urivi csatában. A támadás harmadik napjára, szeptember 11-én délután 15 órára a legjelentősebb eredményt a déli szárnyon támadó kecskeméti 13. könnyű hadosztály érte el: elfoglalta Uriv község nagyobbik részét, kivéve a község DK-i negyedét, elsősorban a templomdombot, melyet a szovjet csapatok szilárdan a kezükben tartottak. Szeptember 12-ге a 168. német gyalogos- és 1. magyar páncélos hadosztályok elérték a Sztorozsevoje— Szeljavnoje községek között emelkedő magaslati terepet. Erre az időre a 7. könnyű hadosztály északi csoportja is előnyomult: elfoglalta a 185.6 magaslatot, s annak keleti lejtőin ásták be magukat, ideiglenes védelmi állásokat építve ki egy várható szovjet ellencsapás feltartóztatására. Szeptember 13-án hajnali 04 óra 15 perctől a szovjet 25. gárda lövészhadosztály csapatai lendültek ellentámadásba. A Don-könyök hídfőben ekkor — a magyar felderítés adatai szerint — tizenöt szovjet lövészzászlóalj, négy aknavetőosztály és 40—60 páncélos harcolt, s egy lövészezredet a csata közben szállítottak át a Don folyón, a hídfőben levő erők támogatására. Különösen jelentős erőket vetettek be a szovjet csapatok Urivtól 5 km-re É-ra. A harckocsikkal támadó szovjet erők a déU órákra a 7. könnyű hadosztály északi csoportját kivetették a 185.6 magaslaton kiépített hevenyészett állásaiból, s a 160.2 magassági pont keleti lejtőin húzódó állásaikba szorították vissza. A hátráló 4/III. zászlóalj mindkét nehéz páncéltörő ágyúját megmentette, s visszahozta kiindulási állásaiba. A 7. könnyű hadosztály északi csoportjának visszavonulásakor a tőle E—ÉK-re védő 168. német gyalogos- és 1. magyar páncélos hadosztályok csapatai szilárdan tartották elfoglalt terepszakaszukat, a 185.6 magassági pont és Otticsiha közti vonalukat. A 7. könnyű hadosztály északi csoportjával egyidejűleg, a tőle délre harcoló 13. könnyű hadosztály is visszavonult: kiürítették Uriv község délkeleti és középső részét, s a község északi részébe, valamint Goldajevka község nyugati részébe vonultak vissza. A szovjet sikerek egyik fő oka páncélos fölényükben rejlett. A 2. magyar hadsereg parancsnokának, Jány Gusztáv vezérezredesnek összefoglaló jelentése szerint: „...A mi páncélvadászaink és a T-38-as harckocsijaink nem korszerűek, zsákmányai lettek az orosz T-34 és KW-IIAnek (ti harckocsijainak - V. D. Cs.) mert ezek páncélját átütni nem tudták. A nyitott (ti. harckocsi) toronyból kigúnyoltak bennünket az oroszok a 3. uryw-i csatában . . ." A3, urivi csata rendkívül súlyos emberveszteségekkel járt: halottak: németek: 11 tiszt, 2061egénys. magyarok: 49 tiszt, 1193 legénys. sebesültek: németek: 39 tiszt, 1183 legénys. magyarok: 168 tiszt, 5995 legénys. eltűntek: németek: — 133 legénys. magyarok: 10 tiszt, 594 legénys. Az összesítő jelentés megjegyezte, hogy a legnagyobb veszteségek Uriv községben voltak.

52 Az itt harcoló 13. könnyű hadosztály mintegy 300 elesett katonáját szállították vissza Bolgyirevkába, s a falu nyugati szélén levő iskolával (kötözőhely) szembeni mezőn kialakított katonai temetőben temették el őket. Már az előző harcok során itt alakították ki a 7. könynyű hadosztály „hősi temetőjét", ahol néhány hónapon belül sokezerre növekedett a katonasírokra tűzött nyírfakeresztek száma.

5 3 Két napi viszonylagos nyugalom után, szeptember 16-án reggel 06 órától a szovjet 25. gárda lövészhadosztály folytatta ellenlökését. Erős tüzérségi és sorozatvető tűz után zászlóalj erővel és 14 harckocsival törtek előre az otticsihai erdőből, egy lövészszázad pedig a 195.6 ma gassági pont körzetéből nyomult előre. A szovjet csapatoknak nem sikerült áttörni az 1. magyar páncélos hadosztály és a 417. német gyalogezred hevenyészett védelmi vonalát. Délelőtt 10 órakor a szovjet csapatok — hat páncélossal megerősítve — újra előrenyomultak, de ez a támadásuk is elakadt a magyar és német csapatok tüzében. A nap folyamán vívott harcban — a magyar jelentések szerint — tizenkét szovjet harckocsit, köztük „három 44 tormásat" (azaz: KV-l-est - V. D. Cs.) lőttek ki, két szovjet harckocsi pedig aknára futott. Szeptember 18án délután Urivból indítottak a szovjet csapatok két egymást követő — századerejű, 3—3 harckocsival támogatott — harcvállalkozást, melyek ugyancsak sikertelenek voltak.

5 4 1942. szeptember 18 után mindkét harcoló fél felhagyott támadásaival, s megkezdte — tekintettel a közeledő félelmetes oroszországi télre! — téli védőállásainak kiépítését a Sztorozsevoje D—DNy., Uriv-patak nyugati magaslatai, Uriv északi egyharmada, Goldajevka É—ÉNY-i széle, Gyevica község keleti széle terepszakaszon. Folytatás: Állásharcok a Don-könyökben. (1942. szeptember 18-1943. január 11.) JEGYZETEK 1. Veszpiéravármegye с hetilap: 1942. április 26. (XLIV-LXVIL sz. 13.); 1942. május 3. (LXTV-XLVII. 18. sz.)