Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész

92 HADIKRÓNIKA hogy ellenlökéssel foglalja vissza a Don-könyök térségét, s számolja fel a 40. szovjet hadsereg hídfőállását Sztarozsevoje—Uriv—Goldajevka— Gyevica vonalon. A hadseregparancs­noki instrukciók alapján, Veress altá­bornagy hajnali 04 órakor kiadta a támadási parancsot. Az ellentámadás kezdetben sikeresen bontakozott ki: a páncélos erők a két védőkörlet csat­lakozásánál támadtak, magukkal ra­gadva a két védőkörlet gyalogságát. Áttörték a szemben levő szovjet 25. gárda lövészhadosztály heve­nyészett állásait, s elérték Szeljav­noje É-i körzetét. Az ott húzódó magaslatokon balra fordultak, Szto­rozsevoje irányába. Itt azonban nagy­erejű szovjet tüzérségi, aknavető és sorozatvető tűz zúdult rájuk, s egyik légitámadás a másikat követte. Az oldalazó tűz miatt a páncélosokat kísérő gyalogság lefeküdt, vagy visz­szaözönlött. Veress altábornagy rá­dión magához rendelte a törzs tiszt­jeit, és a felháborodástól artikulát­lan hangon adta ki a parancsot: „Pisztollyal megállítani a visszaözön­lő csürhét!" A teljes összeomlást csak az akadályozta meg, hogy 16—17 óra között német zuhanóbombázó táma­dás zúdult Sztorozsevojéra, Szeljav­nojéra, valamint a Szeljavnoje—Uriv közti horhosokra, a szovjet erők leg­fontosabb gyülekezési pontjaira. Mi­után a szovjet csapatok 18 magyar harckocsit kilőttek, a lényegileg már 12 órára elakadt magyar csapatok 16—17 óra között parancsot kaptak arra, hogy vonuljanak vissza megin­dulási állásaikba. A visszavonulás során — még az éjszakai órákban — az 1. magyar páncélos hadosztály a Po­tudany folyó mögé, Jablocsnoje falu körzetébe hátrált. A visszavonuló páncélos hadosztály kisebb erőket visszahagyott: a 7. könnyű hadosz­tály (harcálláspontja: Plotava) aláren­deltségében maradt a 3. gépkocsizó lövészzászlóalj és az 1. gépvontatású tüzérosztály. Augusztus 10-ről 11-re forduló éj­szaka nyugodtan telt el. Miután a 7. k. hadosztály sávjában visszaállt a dé­li és északi védőkörlet, az arcvonal mögött - a 4/1. zászlóaljból, a VI. kerékpáros-zászlóaljból, a 2. huszár­századból, a 7/2. és 10/4. tábori ágyús ütegekből — harccsoportot ala­kítottak ki (pk.: Takách ezredes: „Takách-csoport" elnevezéssel.) Au­gusztus 11 -én teljes csend volt az arcvonalszakaszon. Augusztus 12-én a 7. könnyű hadosztály északi és kö­zépső szakaszán továbbra is csend volt, miközben a déli szakaszon a nap folyamán heves, de rendszertelen szovjet tüzérségi tűz érte a 4/1. zász­lóalj állásait. Délelőtt 11 órakor a 7. k. hadosztályt a „Veress-csoport" visszaadta a III. hadtestnek. Augusz­tus 12-én változás következett be a 7. könnyű hadosztály parancsnoklásá­ban is: László Dezső vezérőrnagy át­adta a parancsnokságot Mező Endre vezérőrnagynak. Augusztus 12-én este 23 óra 30 perc körül a szovjet 1. rombolódan­dár zászlóaljerejű támadást indított a Gyevicát védő 4/1. zászlóalj ellen, de hajnali 01 óra 30 percre a magyar csapatok a támadást visszavetették. Az este 21 óra 55 perckor kiadott hadtestparancsnoki helyzetjelentés szerint: „Benyomás: az ellenség Gol­dajevka К és Gyevica D-ről akarja a támadást folytatni." A jelentés sze­rint a 7. könnyű hadosztály tartalé­kát a 35/11. zászlóalj alkotta (Gyevi­cában), s a nap folyamán a hadosz­tály 12 szovjet katonát ejtett fog­lyul. Augusztus 13-án kora hajnal­tól folytatódtak a szovjet harcfel­derítő vállalkozások a 4/III. és 4/1. zászlóaljak csatlakozásánál, Gyevi­cától É-ra: 01 óra 30 perctől szakasz, majd 03 óra 30 perctől századerejű szovjet csoportok közelítették meg a magyar állásokat. A hadtestparancs­nok 08 óra 45 perckor kiadott hely­zetjelentése szerint: „A 7. k. had­osztály megmaradt csapatai lelkileg rendbejöttek, úgyhogy kisebb orosz támadások (már) nem okoznak krí­zist!" Egyúttal közölte, hogy a két súlyos veszteségeket szenvedett zász­lóaljat — a 4/II. és 4/III. zászlóalja­kat — tartalékba állíttatta. A 13-án este 22 órakor közölt hadtest napi jelentés szerint a 7. k. hadosztály vé­delmére rendelték az egri 20. tüzér­ezred két ütegét. Egyidejűleg közölte az augusztus 8—12 közti vesztesége­ket: 242 ember elesett, 1385 megse­besült, 686 eltűnt, összveszteség: 2283 ember. Fogságba esett 35 szov­jet katona. 43 Augusztus 14-én a felderítés újabb szovjet erők átkelését figyelte meg, ezért a hadsereg hadműveleti osztálya 13 órára bombatámadást kért az urivi szovjet híd ellen. Déli 13 óra 15 perc­kor startolt a 4/1. bombázórepülő­század négy Ca—135-ös gépe. A ve­zérgépen Mocsáry István rep. száza­dos századparancsnok mellett foglalt helyet Németh János rep. vk. alezre­des is. Ilovszkoje felett csatlakoztak a bombázókhoz a Héja vadászok, majd a kötelék 14 órára ért Uriv fölé. A vezérgép éppen megkezdte a bom­basorozatok oldását, mikor a szovjet légelhárító ágyúk tüzében — szárny­tőben — telitalálat érte a parancsnoki gépet. A lángbaborult gépből Németh vk. alezredes és Orbán György fő­hadnagy megfigyelőtiszt sikeresen ki­ugrott ejtőernyővel. Mocsáry rep. százados és a gép személyzetének két tagja a gépben rekedt, mely égve zu­hant le 2300 méter magasból Uriv község ÉK-i részébe. A napi harcje­lentések is megemlékeznek az eset­ről. Az 1. repülőcsoport 16 óra 20 perckor kiadott napközi jelentése szerint: „14 órakor három saját gép az urivi hidat bombázta: találatok a Ny-i hídfőn és a községben." A had­testparancsnokság 16 óra 35 perces napközi jelentése szerint: „A 7. k. hadosztály jelenti: az urivi híd elké­szült, 14 órától négy magyar bom­bázó sikertelenül támadta, egy repü­lőgép lezuhant." 44 A sikertelen ma­gyar légitámadások nem tudták meg­akadályozni a szovjet csapatok folya­matos átkelését az urivi hídon au­gusztus 14-én. Másnap, augusztus 15­én a kora hajnali óráktól a szovjet erők már támadásba is lendültek az Uriv—Bolgyirevka közti út mentén, öt harckocsi támogatásával. A had­test 05 óra 10 perckor kiadott reg­geli jelentése szerint: „04 órától a Goldajevkáról a 160.2. magassági pont felé indított ellenséges támadás még folyamatban, Urivban öt ellen­séges harckocsi jelent meg. Délután 15 órakor hat ellenséges harckocsi betört a 4. magyar gyalogezred fő­ellenállási vonalába a 160.2 mp-nál, és a védelmi állások mögé jutott, egy harckocsit kilőttek, a többi visszafordult." A III. hadtest 16 óra 50 perckor kiadott napközi jelentése szerint 15 órakor 10—12 szovjet harckocsi és egy lövészzászlóalj tört előre, s a jelentés kiadása idején a harc még folyamatban volt. A had­test 22 órakor kiadott napi jelentése szerint 15 órától a szovjet csapatok 12 harckocsival törtek be a 7. k. had­osztálynál. A harc során hat szovjet harckocsit kilőttek, s 18 óra 30 perc­re a saját vonal helyreállt. A harc vé­gén a 7. k. hadosztály alárendeltségé­be utalták a 23/1. zászlóaljat és a 23. gépvontatású páncéltörőágyús sza­kaszt. Az 1. magyar repülőcsoport 21 órakor kiadott napi jelentése szerint a nap folyamán két ízben bombáz­ták Urivot: 8 tonna bombát dobtak le a szovjet csapatok fő gyülekezési körzetére. Az események után, au­gusztus 27-én a 7. k. hadosztály pa­rancsnoka kiadta 3. sz. rendkívüli hadosztályparancsnoki parancsát: „Törzsszállás: 1942. augusztus 27. Dicséret. A 14/111. zászlóalj a 7. had­osztály csapataival (különösen a 4/II. és a 341111. zászlóalj részeivel) augusz­tus 15-én hősiesen küzdve az ellen­ségnek harckocsikkal támogatott tá­madásának ellentállt, sőt azt ismétel­ten vissza is vetette. Majd mikor 16 óra felé 6-8 harckocsi a főellenállá­si vonalon át betört állásainkba, a 14/111. zászlóalj magyar katonái ki­tartottak, nem hagyták el állásaikat. Ezzel egyrészt megakadályozták a

Next

/
Oldalképek
Tartalom