Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész

88 HADIKRÓNIKA 4. gyalogezred támadását. A csoport lövészszázada és harckocsiszázada a 180-as erdő területét elérte és ott ellenséges harckocsi támadást vetett vissza. Eddig tíz darab főleg nehéz (szovjet) harckocsit lőttek ki és két használhatót zsákmányoltak. A 35. gyalogezred főtámadó csoportja (a veszprémi 34/IIL zászlóalj.) a 195.6 hárp-nál levő erdősarkot (Ottocsiha-i erdő sarkát. Sz.) érte el, míg a bal (É-i) szárny zászlóajcsoportja (a 35

/II. zászlóalj - V. D. Cs.) az út mentén az erdőt kb. 500 m-re közelítette meg." A veszprémi 34/IIL zászlóalj a kora reggeli órákban kb. 500 méterre közelítette meg az Ottocsiha-i erdőt, s az erdővel szemben egy gabonatábla szélén beásta magát, az egyre erősebb szovjet tüzérségi és gyalogsági tűzben. Klestyinszky őrnagy zászlóaljparancsnok támogatást kért a hadosztályparancsnokságtól. Délelőtt 09 óra előtt egy magyar harckocsiosztag — Uriv felől — kétszer közelítette meg az erdőt: heves tüzérségi tüzükben az erdő egyrésze lángokba borült és elhallgattak a szovjet nehézfegyverek. Délelőtt 09 óra után — miközben a 35/1. zászlóalj két lövészszázada péncéltörő ágyúkkal megerősítve hadosztálytartalékot képezve a 187.7 hárp. körzetében maradt — a 35. gyalogezred két zászlóalja támadásra indult. Az É-i — bal — szárnyon összpontosított 35/11. zászlóalj és a 7/7. tábori üteg Sztorozsevoje és a 180as erdő között elérte a Don Ny-i partját. Ettől DK-re a veszprémi 34/IIL zászlóalj és a 7/5. tábori üteg a déli órákban benyomult az Ottocsiha-i erdőbe. Délután 15 órára keresztültörtek az erdőn, s elérték annak túlsó oldalán Otticsiha falut. A falu és a Don között elterülő réteken át csak néhány tábori Örs közelítette meg a folyó nyugati partját és a hidat. A zászlóalj három lövész- és egy géppuskásszázada Otticsiha falu körül épített ki hevenyészett védő állásokat. A zászlóaljtól délre támadó Zádor-páncéloscsoport Otticsihától D-re elérte a Don nyugati partvonalát. Délelőtt 09 óra előtt a 7. k. hadosztály a hadseregparancsnokságtól német zuhanóbombázókat kért a 4. gyalogezred támogatására, Szeljavnoje ellen. „Miért kell a stuka?! - kérdezte a hadseregtörzs. - Harckocsikra! (volt a hadosztálytörzs válasza) Hadseregparancsnok úr a 7. k. ho-nál van! 09 óra: vezérkari főnök közlése: ' Vonal Jaryw-tól (Urivtól) K-re, laryw és Szeljavino (Szeljavnoje) között . . . Erős ellenállás, ellenséges páncélosok Szeljavinón. 7. hadosztály (ismét) stukatámadást kér! Saját péncélosok 1 km É-ra Szeljavinótól. 09 óra 06 perc: a (saját) páncélosok megkerülték már Szeljavinót (Szeljavnojet) és elérték a Dont . .. Lőszert és páncéltörőket előre, mert másképp nem tudják befejezni a Don környék tisztítását. Nagy lőszerszállítás lehetetlen, mert nincs elég üzemanyag az előreszállitásra . . . 10 óra 30 perc: a hadseregparancsnokság közölte a 7. könnyű hadosztállyal, hogy 11 órakor német zuhanóbombázó repülőtámadás indul Szeljavnoje ellen, utána azonnal törjenek be Szeljavnojéra, mert több stukatámadás nem lesz!"

29 A zuhanóbombázó támadás — kilenc német Ju—87-es bevetésével — lezajlott. Amint a német zuhanóbombázók távoztak, a falutól Nyra húzódó horhosban összpontosított 4/II. zászlóalj (pk.: Fehér Ernő alezredes) azonnal betört Szeljavnojeba, melyet jelentősebb harc nélkül a magyar csapatok elfoglaltak. A zászlóalj a község K-i széléig nyomult előre, ott leálltak, csak harcelőörsöket toltak előre a Don irányába. A déli órákban Fehér alezredes utasította a 4. század (pk.: Konkoly-Thege Barna százados) 2. szakaszának parancsnokát (Légrádi Elemér t. zászlóst), hogy szakaszával nyomuljon előre az egyik harcelőörsig (pk.: Gálos zászlós), s onnan indítson erőszakos harcfelderítést a Donig. A szakaszt (50 ember) megerősítették két géppuskával és két gránátvetővel, s a vállalkozás támogatására utasították a 7/6. üteget (pk. : Németh fdgy.) Az üteg parancsnoka közölte, hogy csak 7 lövése van, s még belőni sem tudja magát. Délután 15 órára a 2. szakasz elérte a Szeljavnoje К 1 km-re levő harcelőörsöt, s miután az üteg három lövést leadott, a szakasz megkezdte előnyomulását az ember magasságú fűben a Don felé. Az előnyomulás kezdetén mindkét gránátvető felrobbant, s 3—3 főnyi kezelőszemélyzete meghalt. Az előnyomulást — a Don magasabb K-i partjairól — pusztító szovjet géppuska, aknavető és tüzérségi tűz állította meg: hét ember elesett, tizennégyen megsebesültek. Közben egy szovjet osztag mögéjük került, s megkísérelte elvágni visszavonulási útjukat, de a szakasz áttört és elérte a kiindulási harcelőörsöt. A késő délutáni órákban az egész 4/4. század akarta megújrázni a vállalkozást, de ez is súlyos veszteségek mellett kudarcba fulladt (a 2. szakasz parancsnoka is súlyosan megsebesült.)

30 A Szeljavnojetől K-re lezajlott harcokkal egyidejűleg — a hadsereg-helyzetjelentés szerint — 13 órára a 7. könnyűhadosztály sávjában „28 ellenséges harckocsi kilőve, a Dont elérték." Este 20 óra 30 perckor Jány Gusztáv hadseregparancsnok jelentette: ,JEddig 35 ellenséges harckocsi kilőve, illetve épen zsákmányolva. (Pontosítva: 31 kilőve és 4 zsákmányolva - V. D. Cs.) Egyes harckocsik még a szeljavnojei erdőben. Kitisztítására a páncélos hadosztály egy része ott marad. A támadásban a páncéltörő fegyverek igen szépen szerepeltek. Az amerikai (gyártmányú) harckocsikat a páncéltörő ágyúink könnyen átverik, a nehéz orosz típusokat a Jíochegeschoss' átüti. A páncéltörő ágyús század parancsnoka, Oláh János százados hősi halált halt. Együttműködés a gyalogság, a páncéltörő tüzérség között, és a repülő vadászoltalom mintaszerű volt."

31 A nap végén kiadott hadsereg-helyzetjelentés szerint: ,^iz ellenség szívós ellenállása folytán számolni lehet azzal, hogy a hídfő elfoglalása nem fejezhető be a mai napon, így a lőszer utánpótlása nélkülözhetetlen. A jelenlevő hadseregparancsnok úr parancsára a lőszernek még ma be kell érkeznie, és a vadász (repülő) védelem addig adandó, míg ő azt le nem mondja!" Július 18-án este a magyar 1. páncélos hadosztály csapatait kivonták a Don-könyökből. A nap végére a 7. könnyű hadosztály (harcálláspontja: Plotava) északi védőkörzetét a 35. gyalogezred alakította ki (harcálláspont: Dovgalevka): a 35/11. zászlóalj megszállta Sztorozsevoje K-i széle és a 180-as erdő közti vonalat a Don nyugati partvonalát, a veszprémi 34/IIL zászlóalj pedig a Sztorozsevoje—Otticsiha közti út és Otticsiha falu K-i szélén építette ki védelmét. Otticsiha mögött a 7/II. tábori tüzérosztály 7/7. és 7/5. ütegei foglal tak állást. A védelem mélységében — a 195.6 hárp. körzetében összpontosult tartalékban a 35/1. zászlóalj, néhány páncéltörő ágyúval megerősítve. A 187.7 hárp-tói D-re összpontosult a hadosztály déli védőcsoportja: a 4. gyalogezred (harcálláspontja: Bolgyirevkán.) A 187.7 hárp-tól DKre a 7/4. és 7/6. tábori ágyús ütegek foglaltak tüzelőállást. Szeljavnoje község K-i szélén a 4/II. zászlóalj 4. és 5. százada, a falu DK-i szélén pedig 6. százada helyezkedett védelembe. Szeljavnoje és Uriv között — a 189.3 hárp-nál a győri 5/6. és 5/7. tábori ágyús ütegek helyezkedtek el, a két község között a 4/II. zászlóalj 6. százada és a 4/III. zászlóalj 8. százada védett a 80.6 mpontnál, a Don partvonalán. Uriv községben a veszprémi 4/IIL zászlóalj 9. százada foglalt állást a Don partvonalán, a községtől Ny-ra pedig a 7/1. tábori tüzérosztály 7/1. és 7/3. ütegei helyezkedtek el. Goldajevka