Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Vizi László Tamás: A végvári rendszer kiépülése a Győri Főkapitányság területén (Különös tekintettel az 1568–1593 közti időszakra)

60 HADIKRÓNIKA vízi LÁSZLÓ TAMÁS A VÉGVÁRI RENDSZER KIÉPÜLÉSE A GYŐRI FŐKAPITÁNYSÁG TERÜLETÉN Mivel a török hódítás nem állt meg a Kanizsa—Szigetvár—Pécs—KalocsaSzeged vonalon, hanem egyetlen hatalmas lendülettel elérte a GyőrEsztergom—Eger—Szolnok vonalat, az ország jelentős területe megszállás alá került.

1 A végvárrendszer a határszélről átkerült az ország belsejébe. Ezzel olyan földrajzi helyek váltak védelmi pontokká, melyek eddig legfeljebb csak a nyugat vagy a kelet felőli betörések ellen funkcionáltak.

2 Az új végvári vonal megszületésekor az erődítési tudomány elvei a következőek voltak: a stratégiailag fontos pontokra különösen nagy gondot kellett fordítani, s lehetőség szerint minden talpalatnyi helyet biztosítani egy-egy erősséggel. Az olyan épületeket pedig, ahová az ellenség befészkelhette magát, meg kellett semmisíteni.

3 A teljességgel használhatatlan várak lerombolásáról több esetben is intézkedett az országgyűlés (1535, 1543, 1546, 1548). Hogy mely várak semmisítendők meg, annak összeírását a vármegyékre bízták.

4 A végvárak legfontosabb feladata — természetesen földrajzi elhelyezkedésüktől függően — az osztrák örökös tartományokba, Bécsbe és a bányavárosokba vezető útvonalak védelme volt.

5 Növelte a várrendszer jelentőségét az is, hogy az ellenség addig nem haladhatott tovább, amíg a hátában ellenséges várak voltak. Ezek ugyanis elvághatták annak viszszavonulását, megakadályozhatták utánpótlását. A több kisebb-nagyobb vár elfoglalásához pedig idő kellett, ami késleltette az előnyomulás gyorsaságát s ezzel növelte a védelem lehetőségeit.

6 Schwendy Lázár tábornok megfogalmazása szerint a határszélekről azért kellett gondoskodni „nehogy az ellenség német földre tegye a lábát . . ."

7 A török haderő feltartóztatásán kívül központi szerepet töltött be a végvár, mint az adott védelmi terület közigazgatási központja. Menedékhelyül szolgált a környező népességnek, s akadályozta — több-kevesebb sikerrel — a végvárvonal mögötti hódoltatást.

8 A Zenggtől Szatmárig húzódó végvári vonal kb. 1000-1200 kilométer hosszban szelte ketté az országot, s az Adriai-tenger partvidékéről indulva a keleti határokig húzódott. Szekfű Gyula mintegy 140-re becsülte váraink számát. E számítást figyelembe véve megállapítható, hogy minden kb. 7-8 kilométeres szakaszra jutott egy-egy vár.

9 Végvári rendszerünk szélességében és mélységében egyaránt tagolódott. Gerő László első-, másod- és harmadrendű várakat különböztet meg. Elsőrendűnek Győr, Komárom, Eger várait, másodrendűnek Tata, Pápa, Veszprém, Gyula erősségeit, míg harmadrendűeknek Légrádot, Keresztúri, Komárt, Csányt, Pölöskét, Vázsonyt, Csákányt, Somoskőt, Szolnokot, Kallót stb. sorolta.

10 Marosi Endre váraink első és második vonaláról tesz említést, s a két vonalon belül még jelentőség szerint is differenciál. Az első vonal jelentősebb várainak tartja Kanizsát, Palotát, Tatát, Győrt, Érsek újvárat és Egert, míg a kisebbeknek Veszprémet, Véglest,. Csábrágot és Szarvaskőt. A második vonal jelentősebb váraihoz Pápát, Kassát, Kallót, Szatmárt, a kisebbekhez pedig Murakeresztest, Légrádot, Sárvárt, Trencsént, Surányt, Bakabányát, Szendrőt, Munkácsot, Tokajt, Sárospatakot és Kisvárdát.

11 A vonal mélységéről, az egyes várak harcértékéről még a nagyobb erősségek megítélésében és hovatartozásában sincs egységes, elfogadott állásfoglalás. A végvári vonal ugyanis nem volt állandó, változatlan, merev határ. Amint egy erősség elveszett, újabbak és újabbak léptek a helyére. Ezzel a fajta mozgással pedig kis várak, akár komoly főerősségekké is válhattak. A legjobb példa erre Kanizsa esete, amely Szigetvár eleste után, mint az örökös tartományokba vezető útvonal egyik utolsó állomása stratégiailag kulcspozícióba került.

12 Már a török betelepedése után nem sokkal felmerült az az elképzelés, hogy a védelmi terület ésszerű elosztása a megfelelő helyre koncentrálhatná az erőket és az egyes területeknek létre jönne a megfelelő központi vezetése, s valamennyi végvár annak ellenőrzése alá kerülhetne. Az 1547-es nagyszombati országgyűlés indítványozta először főkapitány (supremus capitaneus) kinevezését a Dunántúlra Szigetvár, Kanizsa vagy Pápa székhellyel. A király elfogadta a javaslatot; s Pápa központtal létre is jött a Dunántúli Főkapitányság (20. te). A végvárak — mind a királyiak, mind a magánosok — a főkapitányság felügyelete alá kerültek.

13 Nádasdy Tamás nádor 1555-ben a terület várait a következő felosztásban sorolta fel. Várak (castra): Győr, Tata, Palota, Csesznek, Szentmárton, Ugod, Pápa, Kesző, Debrente, Devecser, Somlyó, Szentgrót, Zalavár, Keszi, Tátika, Szigliget, Csobánc, Sümeg, Tihany, Vázsony, Komár és Berzencze. Kastélyok, kisebb várak (castella): Szentgyörgy, Marót, Kéthely, Mére, Csákány, Korotna, Sulyok, Szenyér, Mesztegnyő, Bajom, Lak, Kapós, Sziget, Szentjakab. Kisebb erődítések (fortalítiumok): Asszony falva, Sitke, Bér, Egervár, Kernend, Peleske, Kanizsa, Csorgó, Murai, Szombat, Rum, Hidvég, Kapu, Vasvár.

14 A török növekvő aktivitása és az osztrák örökös tartományok fokozott fenyegetettsége miatt szükségessé vált a védelmi terület további felosztása. Olyan főkapitányságokra volt szükség, amelyek veszély esetén gyorsabb csapatösszevonásokra voltak képesek, ahol az apróbb várak egy fontosabb főerősség, egy nagyobb központ körül csoportosulnának. így került bevezetésre a magyarországi váraknál is a horvát-szlavón végeken jól bevált rendszer, a generalatusok, a főkapitányságok intézménye. Az 1556. évi országgyűlés elrendelte, hogy az ország 7 végvári területre osztassák. A főkapitány a körzeten belül az összes várak és helyőrségek főparancsnoka volt. A főkapitányok alatt megfelelő erejű csapat állott és szükség esetén a nemesi felkelést is igénybe vehették. A legfelsőbb bíráskodás joga is őket illette meg.

15 1541-ben, Buda elfoglalásakor a török útjába eső várak többsége valamely nevezetesebb család magánbirtokához tartozott, s a királyi várak száma elenyésző volt.

16 Palotát a Podmaniczkyak, Devecsert Choron András, Pápát, Szigligetet, Cseszneket a Török család tartotta kezében. De magánosok birtokában találjuk szinte az összes Balaton melléki várat: Csobáncot, Rezit,